Félegyházi Közlöny, 1958 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1958-01-12 / 1. szám
2 Féktevházi Közlöny Számok a parasztság életéből (Folytatás az első oldalról) tagok lesznek. Bármilyen a mai szándékuk, nem tesznek vele rosz- szat. A kisparaszti gazdaságok gazdálkodási lehetőségei szűkösek, korlátozottak és-erre minden egyénileg gazdálkodó rájön. Tapasztalja, észreveszi, hogy hátrányban van a termelőszövetkezettel a mezőgazdasági tudományok vívmányainak alkalmazásában, a növénytermesztés, az állattenyésztés sok vonatkozásában. Az ő kis gazdaságában nem tud haladó módszereket, csak Szűkös korlátok között megvalósítani. így rájönnek, hogy. a kisgazdaságuk korlátáit nem tudják áttörni. Fokozni kell a felvilágosító munkát és ugyanakkor a kulturális színvonal emelését falun. A nagy- üzemű gazdálkodási formához kulturált paraszti munkára van szükség. 1 Nem indokolt tehát a jövő féltésé, hiszen mintegy 700 termelő- szövetkezetünk tagjai már most is azonos vagy jobb körülmények között élnek, mint falujuk középpa- tfasztjai. Termelőszövetkezeteinknek gyors gazdasági megszilárdulása pedig növekvő terméseket, növekvő jövedelmet eredményez. Ez vonzóbbá teszi a tsz. gazdálkodási formát. Vasárnap délután 3 órakor a Gazdakörnél 25 fiatal jött össze, hogy megbeszéljék a KISZ munkának további vitelét. Elhatározták, hogy egy 10 — 15 főből álló népdalcsokort alakítanak. Vasárnap már hozzá is kezdtek a népdalok betanulásához. Az összejött fiatalok elhatározták, hogy a helyi iskola pedagó gusait megkérik, hogy segítsék munkájúkat. Egyben megbeszélték azt is, hogy január 26-án vasárnap délután 3 órakor szintén összejönnek és megbeszélik a KISZ fogadalomtételt, amelyet utána vasárnap akarnak megrendezni. Ugyancsak vasárnap kezdik meg a szerepkiosztást is. 26-ig két ízben tanyázó-esteket szerveznek, amelyen megvitatják a KISZ J. Országos Értekezlet anyagát. Az első összejövetelüket Szabó Marika KISZ tagnál tartják, de közben a népdal tanulásról sem feledkeznek tneg. Ezen munkájukban nagy segítséget várnak a pedagógusoktól. Miniszteri rendelet szabályozza az általános és középiskolás tanulók gyógyító testnevelését A művelésügyi miniszter az egészségügyi miniszterrel egyetériésben rendelkezett az általános és középiskolák gyógyító testneveléséről. Az általános és középiskolák a javító, vagy gyógytestnevelésre utalt tanulók sajátos testnevelési foglalkoztatásáról orvosi javaslat alapján gondoskodnak. A testnevelés alól részlegesen felmentett tanulók pedig a rendes testnevelési órában részesülnek — ugyancsak orvosi javaslat alapján — fogyatékos képességüknek megfelelő foglalkoztatásban. Az iskolai szűrővizsgálatokat ellátó orvosok — minden év novem bér 30-ig megejtett vizsgálat alapján — a területileg illetékes test- nevelési és sportegészségügyi intézettel egyetértésben utaljákgyógy- testnevelésre a rendellenes testtartási!, vagy más okból erre szoruló tanulókat. A tanulókat az orvosi vélemény figyelembevételével 8— 16 főből álló csoportokba osztják és a csoportokat hetenként kél vagy háromórás gyógytestnevelés- ben részesítik. Láttuk... Hallottuk..i> Hová fordítják a sírhelyek árát? A városban sok kósza hír kering a sírhelyek árának felhasználásáról. Több olvasónk is érdeklődött levélben. A Községgazdálkodási Vállalat tájékoztatásul elmoo dotta. hogy a sírhelyek árából összegyűl i összeget ez év folyamán két célra húsznál ják fel. Az alsótemetőben egy ravatalozó építésére és a temetők bekerítésére. A csólyosi úti Molnár Lajos-féle isko - Iában a WC-t más helyre építették ál. Hosszú ideig a gyerekek szerteszét végez lék a dolgukat, mert az új épület, jórészt a régi anyagából készült. Jelenleg egy la kás ablaka alá — egy méterre! — A ma radék- anyagból a tanító nem kapóit a mes r tértől, de készült belőle malterosláda, fű ■ részelő bak, létra. Persze, nem az iskola számára. A tetűszegélvdeszka, az ajtó ke resz'fája hasított deszka, csúnya, felületes munka. Mindezért a mester 2000 forintot kapott. Így bánunk a nép vagyonával ? | Petőfi Közi műsora: 1 Január 9-tól, január 12-ig jf. HOFFMANN MESÉI ' Január 13-tól, 15 ig sTAVASZ 1 Január ló tól, 22-ig 1 Nehéz kesztyűk j§ OGOOOOOOOGOOGOGOOOOOOOGOOOGGOOOOOOGOOOOGGGGOGGOGOGGOe •>QGGGOGGOOOGOOOOOGOOOOGGOGOGOOGOOOOGOGOOOGG0ÖGOCJÖGGUO< Máig sem tudom, miért hívtuk gyér* mekkorombati a szőlőszömszédurikat Gilice bácsinak. Annyi erővel Vércse bácsinak is hívhattuk volna. Én leg* alább sose hallottam turbékolni szegény jápibort, hanem a sivalkodása most is Hasogatja a fülemet. Nincs az az éhes vércse, amelyiknél különben nem ér* tette volna ezt a mesterséget. Vékony keszeg ember volt az öreg, nem is tudom, hova fért el benne a nagy mérgesség. Azt hiszem, a nagy báránybőr sapkájában tartogathatta, azé' t nem merte levenni a fejéről még nyár derekán sem. Elég volt neki, ha az árnyékunk odavetődölt a gunyhója elejbe. — Hi»i»i, szedte*vette rossz kölön* cei! Megálljatok csak, hadd kötöm szorosabbra a nyakravalótokat! De hiszen úgy elhordtuk mi onnan a nyakra*valót, hogy lóháton sem le* hetett volna bennünket utolérni! Ha* nem azért nem telt bele egy alma* megevésnyi idő, már akkor megint kő* rülsüvöltözött bennünket Gilice bácsi: — Hi»i i, szélhordla népei! Várja* tok csak, hadd járatom el veletek a a kutyakopogóst! Sehogy se tudott bennünket szív* lelni Ha akkora gyereket látott is, mint áz öklöm, mindjárt úgy tátogatta rá a Száját, mint a harcsa. Azt gondolta volna az ember, mindjárt elnyeli. — Hi*i*i, a gyereknél nincs rósz* szabb portéka a világon! Az még a cserebogárnál is gonoszabb szerzet! Mert a cserebogár csak a levelét eszi le a fának, de a gyerek a gyümölcsöt herdálja el. Sose bántolta pedig a Gilice bácsi fáit senki sem. Bizonyosan még a cse* rjebogarak is féltek tőle; hát mi hogyne féltünk volna! í Határos volt a szőlője a mienkkel: égyszer a nagy füköralmafája éppen a lábam elé hullajtottá le a legszebb tér* Ülését. Azóta se ládám olyan mosoly* gó almát, mégse jutott eszembe bele* harapni. Bizonyosan megakadt volna 4 torkomon. Félve fogtam a két ujjam közé,' hogy meg ne égessen és átha* jitottam a mezsgyén. Abban a percben hallattszott a félelmes üvöltés: — Hi»i»i, még ilyen gyereket se lát* tíam, mióta a világon vagyok! A tenyerembe szedtem a lábamat, de Gdice bácsi megkapta az ingem ujját; — Hi»i»i, öcskös, el nem eresztelek addig, míg meg nem jutalmazlak. Tudja Gilice bácsi, mi a becsület! Móra Ferenc: CSENGŐ BARACK Akkor jártam először a Gilice bá* esi szőlőjében, és akkor is azt gon* dolram, valami mesebeli kertben járok. Nem tudom, mit csinálhatott az öreg a fáinak, de azt ki nem lehet mondani, milyen volt azokon a termes. A szilva akkora, mint minálunk az alma, az al* mák olyanok, mintha négyből nőtt vol* na egy, a gyönyörű aranyszínű körtéknek minden ágát külön*külön fel kellett támogatni. — Idenézz, öccse! — csapott a vállamra Gilice bácsi, s rámutatott egy őszibarackfára. Nem volt azon barack, csak egyetlen darab, hanem olyanban igazán nem vásik még tán a tündérek foga sem. Akkora mint az öklöm, az egyik oldala piros bársony, a másik oldala sárga bársony. — Hi*i*i, ez az a híres csengő ba* rack, amiért félvilágot bejárt az egy* szeri királyfi. Ezt nem lehet ám el* vinni, mert az egyszerre megcsendül, ha hozzányúl valaki. — De már akkor úgy nézett rám Gilice bácsi, mint aki nagyon szerelne már nem látni. Hurcolkodtam is kifelé sebesen, de még egy hét múlva is a csengő barackkal álmodtam, amit ju* falom képpen mu’atott meg Gilice bá* esi. Tudta ő, mi a becsület. Hát még a következő nyáron meny* nyit eszembe jutott a csengő barack! Rossz esztendő volt: még levelet sem termettek a fák, nemhogy gyümölcsöt termettek volna. Hét hatarban híre* hamva se volt körtének, almának, örühünk, ha csicsókát kaptunk, mikor nagyon megbecsültük magunkat Annál nagyobb híre volt bácsi csengő barackjának. Azt most is megáldotta az Isten: éppen csak 100 db volt rajta. Száz aranyat ért az ebben az ínséges időben. Nincs is az a gyémánt, amit úgy őriznének, mint Gilice a fáját. Egész nap ott süvöllözött körülötte, s mikor zsendülni kezdett a gyümölcs, még hálni is oda járt a fa ala. S nem volt bizodalma még magában sem. Azt mondta a szőlőcsősznek, Kisborús Sós Imrének: —• Imre öcsém, ké( szemed legyen erre a fára, mert ha egy darab híja; lesz a száznak, akkor elmehetsz oda, ahol a part szakad. Ha rajra kapsz va* lakit: se irgalom, se kegyelem neki, még ha tulajdon magam lennék is. Kisborús Sós Imre erre csak any* nyit mondott, hogy: — Ne féljen gazduram, ott leszek akkor én is. Az pedig nagy szívelt, mert Kisborús Sós Imre akkora * da* rab ember volt, hogy nyárfának beillett volna a dűlő végére. Hanem azért harmadnap reggelre mégis csak elveszett a száz barackból valahány fecskéje volt a szőlőhegynek, az mind elvándorolt a másik hegybe. Azt gondolták, itt akarnak gyűlést tar* tani a vércsék. — Jaj neked Kisborús Sós Imrei — csikorgatta a fogát Gilice bácsi. — Jaj neked, szőlőcsősz, ha elő nena adod a tettest! Valahol a harmadik szőlőben lakott a csősz, de olyan hamar ott termett Gilice bácsi a füstös csőszgunyhó előtt, mint a jeges eső. Nagy csendesség volt, csak a ku* koricaievelek zizegtek a szélben. Gilice bácsi tölcsért csinált a tenyeréből s el* rikkantotta magát: — Hej Imre, szőlőcsősz Imre! Szőlőcsősz Imre nem mutatkozott, hanem a kukorica közt egyre erősödött a zörgés. Alighanem a hörcsög mo* loszkál ott. Gilice bácsi széthajtotta a leveleket s hirtelen visszakapta a fejét. — Sápadt, beíegszemű kisgyerek csúszo'hmászott a földre terített gyékényponyván. Nagyon meglátszott az istenadtán az Ínséges idő. Ahogy meglátta a haragos bácsit, mosolygósra csücsörítette össze a maszatos kis száját és dicsekedve tartotta elejbe vézna kis kacsóját: — Bajack, bajack 1 Az volt biz az, barack. Mégpedig aranyhúsú csengő barack. A századik, a legbársonyabb, legérettebb. Gilice bácsi lehajolt a gyerekhez, mikor egyszerre rávetődött a Kisboiús Sós Imre árnyéka. A nagy szál ember úgy lehorgasztolta a fejét, mint elszáradt csúcsát a nyárfa és alig birt egy*két szót nyöszörögni: — Itt vagyok. (Folytatása a 3. oldalon) ü Qlyitútt izemmel a aáműuin . . .j[ Mint ahogy egy csepp vízben benne van a tenger vizének minden tulajdonit sága, úgy tükröződik a U közvélemény hangja a * fodrásznál összegyűlt em8 berek véleményében. Ha valaki bemegy egy ) 0 fodrásznál ( tartatja minden tagjával ez a sors által összeválo- 3 fodrászüzletbe és kivárja gatott „köztársaság". azt a bizonyos „borbély- lé ötpercet", amíg a sor rá- 3 kerül, sok hasznos és tanulni ságos dolgot tud magának U összegyűjteni. 3 A fodrászoknak sokat )é adott a felszabadulás. Egy ■ napon sem lehet említeni 3 a mai intelligens szövetté kezeli dolgozót a fizetés ■ nélküli, borravalókból élő, 3 felszabadulás előtti segély dekkel, inasokkal. U A fodrásznál leomlanak 3 az embereket egymástól mesterségesen elválasztó válaszfalak, mindenki beSajnos, láttunk már faji üldözést, nemzetiségi meg különböztetést. Ezek a fasizmus módszereihez tartoznak. Népi demokráci ónkban azt kell nézni, hogy hasznos tagja-e az illető a társadalomnak, vagy káros. Ka káros, mindegy, hogy grófnak vagy cigánynak született, a törvény teljes szigorát kell vele szemben alkalmazni. De a dolgozó polgárok jogait a törvény védi. Nem minden cigány tolvaj és munka Nem szeretek a fodrásznál várakozni, azt olyan szükséges rossznak tartom, de ezek a baráti és őszinte beszélgetések elviselhetővé teszik a várakozást. Legutóbb a cigánykérdés volt a napirenden. Onnan kerülő. Számos bizonyíték indult el, hogy megjelent van a dolgozó és a putri I közöttünk az a dohány- kisárus, akinek a Mikszáth Kálmán utcai kis trafikjában egyik cigánylegény „olcsó" cigarettához, vagy „könnyű" aprópénzhez akart jutni. A vélemények megoszlottak. Voltak, akik az kapcsolódik a vitába és őszintén elmondja a véle- egész cigány társadalmat ményét. tennék felelőssé ezért az _ Nem veszik figyelembe, esetértés általános,kivétel M kinek hányágú korona volt nélküli rendszabályokat ______ _______,_______ ■ a pelenkájába varrva, igazi emlegettek. De a többség fogni. Érvényesüljön végre 3 osztálynélküli társadalom, véleménye az volt, hogy itt is, hogy aki nem döf M ahol csak az érkezési sor- csak azokat kell büntetni, gozik, ne is egyék! ■ rend számít. De ezt azután akik bűnösök. És ez a köz 3 szigorúan betartja és be- vélemény igazi hangja. bon lakó asszonyok és férfiak munkaszeretetéről, becsületességéről. Vannak olyanok is, okik nem akarnak a békés egymás mellett élés törvényeinek engedelmeskedni. Kárt okoznak, botrányosan viselkednek. Az a véleményem, ez szintén közvélemény, hogy ezeket még szigorúbb korlátok közé kellene szorítani, munkára lótA 'Thililóá \ a Gilice e«V> a legszebb, a legérettebb cseng® barack. Gilice bácsi akkorát süvöltőit, hogy
