Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)
1957-03-24 / 12. szám
Félegyházi Közlöny 3 •J7ff t'ffáxf diwattudé&ítdé Láttuk... Hallottuk... Olvastuk... A gőzfürdőben egy zománctáblán áll ez a felirat: „A város közönsége csakis a pénztárnál elhelyezett pénz- és értéktárgyakért vállal felelősséget.“ A város közönsége? Ugyanígy kiírhatná egy kerékpármegörzö is, hogy a város közönsége csakis a nála elhelyezett kerékpárokért vá'lal felelős;éget. A Náps abadság március 14. számában olvastuk: „A fasorok, utak, utcai fásításom céljára az erdőgazdaságoktól, erdészetektől rendelhetünk sorfákat, csemetéket. Ezeket a facsemetéket ingyen adják ki a rendelőnek." A Közlöny még a tél elején felhívta erre az illetékesek figyelmét. Kiváncsiak vagyunk, mikor kerül szétosztásra városunkban az ingyenes facsemete? A piacon egyes árusok nem tartják be az „Íratlan törvényeket", nem tartják be a sorrendet, de még a két sor közé, az útra is rakodunk. Az illetékesek erélyesebb beavatkozását kérjük. Mint minden utazóé, úgy sz én szemem is megikadt azon a hibán, hogy „m'érí nem lehet a félegyházi Autóbusz- közlekedési Vállalat várótermét tisztábban tartani?" A regge'i órákban süteményt áruló asszony felhalmozott kosarából egy jóformám kifli a földre esett. Már majdnem a rátano ás veszélyének volt kitéve, míg egy járókelő felhívta a fi gyeimet a poiba esett kiflire. Az elárusító felvette megtörölte kötényében és a többi közé tette. Igen ajánla'os lenne, ha az elárúsítók nagyobb gondot fordítanának a hygéniára. —mór— lárásbfrésáol hírek: 1956 október. 28-án a petöfiszáüási tanácsháza előtt nagyobb csoport gyülekezett abból a célból, hogy ú. n. »forradalmi tanácsot« választanak. Ebben a csoportban jelen volt Juhász János és a rendfentar- tás céljára oda kivezényelt Trungel István rendörtörzsőrmester is. Juhász János meglátta Trungel István rendőrt, közelébe ment, kigúnyolta, lábait megrugdosta és arculütötte. Bosszúból, mert nevezett rendőr 1952-ben üzérkedési bűnügyében Juhász Jánossal szemben hivatása gyakorlása közben eljárt. Hatósági közeg elleni erőszak büntette miatt nem jogerősen kettő évi börtönbüntetésre, három évi időtartamra egyes jogoktól való eltiltásra ítélték. * * * A MÁV kiskunmajsai jegypénztárosát, HeckI Margitot, társadalmi tulajdon hűtlen kezelése miatt, valamint közhivatalnoki minőségben elkövetett tíibb okirathamisítás miatt jogerősen 5 hónapi felfüggesztett bürtönbíintetésre Ítélték. 1956 év márciustól szeptember 20-ig hét ízben keletkezett hiányát, összesen 1360 forintot hamis adatok beírásával leplezte. Szabó János csólyospálosi lakos 1956 október 28-án reggel haragosát, Fricska Istvánnét napraforgószárral három-négy ízben végigverte, majd a hajánál fogva földre- rántotta és ott tovább ütlegelte. Könnyű testisértés bűntettéért nem jogerősen 500 forint pénzbüntetésre ítélték. Anyakönyvi hírek Születtek: Kanyó Tamás József, Fazekas Katalin Ilona, Gyovai János, Váradi Ibolya Mária, Andrási István János, Hell Rozália, Ruskó János, Bertus Sándor, Kovács Anna Marika, Szőke János László, Sós Irén, Tóth Magdolna, Csömör Sándor. Kecső József Benedek, Magyar Ferenc István, Rácz Judit. Házasságot kötöttek: Ajtai János—Jakab Anna Mária, Retkes Dezső—Tarjányi Margit Anna, Mikus József—Pap Franciska. Heghaltak: Nagy Ferenc 81 éves, Módos Mihály Sándor 74 éves, Vízhányó László 78 éves, Demeter János 86 éves, Szűcs Mi- fcályné Virág Rozália 81 éves, Nemes István 54 éves, Szabó Sándor 10 napos, Fekete Gábor 64 éves, Vida Mátyás 43 éves, Fricska József 67 éves, Tóth Ferencné Endre Erzsébet 66 éves. Régi aranyigazság, hogy a szem a lélek tükre és ha nem is olyan régi, de éppen annyira igaz az is, hogy a kirakatok az árúházak, vagy boltok tükrei. Önkéntelenül is ez a gondolattársítás jutott eszembe, amikor elhatározva, hogy a tavaszi ruházati újdonságokról írok, a „mi“ állami árúházunk ízléses, szép, árúval leli kirakatait nézegetem. Hol vannak az üres, szegényes kirakatok, „foghíjas“ polcok, hol az egymást letipró, forintromlástól félő, vásárlási lázban égő tömegl Zsúfolt az árúház minden osztálya, raktára, s bár szépszámú a vásárló közönség is, mostmár igényesen válogatva keresi a szépnél is szebb holmikat. S örömmel állapíthatjuk meg, van is miben válogatni. Soha még ilyen tavaszi választék, ennyi külföldi ruházati cikk nem színesítette a készleteket, mint az idén. Legtöbb külföldi ruházati cikk a NDK-ból érkezett. Sotlis szövelek 60 forintéit, kitűnő műanyag fésűs szövetek 102 forintért. De a hazai gyárak is kitesznek magukért. Az eddig csak ritkán kapható kedvelt mat- laszé pongyola anyag 7—8 mintában is kapható. Kínai tiszta selyem taftok ünnepre, 40 forintos alprik, 25 forintos mosóanyagok munkára, száz színben és mintában szerezhetők be. Sőt azt is elárulhatjuk olvasóinknak, hogy a fehér és színes ágynemű vászonért sem kell már sorbanállni. Ugyancsak az NDK-ból érkezett navy mennyiségű neyion és perion árú. Harisnyák, blúzok, kombinak, amit csak a szépei kereső asszonyaink keresnek. Egy bizonyos, a műanyagoké a jövő. Persze azért a tiszta gyapjú férfi- és női pulóverek mind a hazai, mind a német, vagy csehszlovák köztársaság árúja éppen olyan keresettek, mint a neyion áru. Egy lottó főnyeremény kellene, hogy valamennyi új magyar és külföldi áruféléből vásárolni tudjunk. A hazai ruhagyárak gyártmányai mellett 500—600 forintos lengyel és csehszlovák tavaszi kabátok kaphatók. Eláruljuk, nekünk különösen tetszett az áruház saját készítésű türkiz kék velour női tavaszi kabátja. Ez a modell akár a lipcsei nemzetközi vásáron is megállná a helyét. Néhány héten belül a színes műbőr férfi- és női kabátokban sem lesz hiány. A férfi cipő és női szandál választék is megjavult tavaly óta. A 140 forintos német papucscipő mellett közkedvelt a moziban is bemutatott 11 dekás 144 forintos magyar papucscipő, valamint férfiaknak a 160 forintos ugyancsak német szandál. Gyermekszandál azonban még mindig kevés, ez jelenleg is „hiánycikk,“ ahogy az eladók mondják. S ha már a hiánycikkeknél tartunk, említsük meg azt is, hogy a szovjet és csehszlovák kerékpárok, motorkerékpárok, német rádiók behozatala mellett is ezekben a cikkekben a javuló ellátás sem tudja a sokszorosára emelkedett keresletet kielégíteni. S ami a legfájóbb, a meglévő telepes készülékekhez nem lehet telepet és fűtőt kapni. Kinn a tanyákon süketek a rádiók, s ezen sürgősen segíteni kell az illetékeseknek. Ezt a hiányosságot nem pótolják sem a külföldről egyre nagyobb számban érkező karórák, a mosó- és pipere- szappan ellátás javulása, sem a ruházati, vagy egyéb cikkek egyre bővülő választéka, fényképezőgépek pazar, átékárúk, de mindenesetre más igényeket kielégítő árúbőség. Igaz, színes divattudósításnak indult fejtegetésem, bizonyára nem haragusznak majd az illetékesek, hogy a végén ezzel a követeléssel végződik : „Több iparcikket a mezőgazdasági jellegű vidékekre. —D— _ Bányamunkára jelentkezhetnek a 18-tól 40 éves korú férfiak. A dolgozó keresete 1.500 forinttól felfelé. A bánya dolgozói ré- ízére díjtalanul ad munkaruhát, gumicsizmát, alsóruhát és szálast. Ezenkívül a nős, családfenntartó dolgozók részére évenként 40 mázsa szenet adnak. A munkahelyre való utazás költségét a vállalat fizeti. Fizetéses szabnd.-ág évi 17 munkanap. Naponta háromszori étkezés 6.60 Ft-ért biztosítva van. A felvételre jelentkezni lehet a Munkaerő Irányító Irodában, amely Kiskunfélegyházán a Kossuth utcán van. A 16. számú liá: falán márványtábla, a következő felirattal. r* j «rzsero» V*eX.K*tM. arAr'fc «fiacr* **CXM*C* fcrífr: 13 * £ Qhjitott sztmmti a aároikan . . . * Apró, fehér házak, mintha játékos óriások a görbe álcában ide-oda tologatták volna őket. Az utcán gémeskút, az ember önkénytelenül is keresi a nádtetős házak kéményén a gólyafészket. Hol van ez a vadregényes falusi utca ? Kiskunfélegyházán, a város közepén, közvetlenül a Jókai utca mellett. Míg a Jókai utcán egymást érik a szocialista jellegű lélc- sitmények: bölcsőde, szülőotthon, modern gépekkel dolgozó asztalos szövetkezet, a kövezett utcán autóbuszok szállítják a megye legkorszerűbb gyárához a munkásokat, addig egy utcával arrébb, a Haubner Károly utcában mintha megállt volna az idő kereke. Itt lakott a magyar dal ihletett lelkű művelője HAUBNER KÁROLY dalköltő a Polgári Daloskör alapítója és főkarnagya 1863-1931. „Dalt érdemelt, mint dalos, könnyet, mert szeretett!" Gyerekkoromban Árok utcának hívták, a mai kocsiút helyén teljes hosszában egy árok húzódott, tele fekete iszappal, az árokparton kövér, ujságnagyságú lapnevetekkel, kétméteres csalánokkal. Kedves harci területünk volt ez, a lapulevelet pajzsként használva, a hosszú csalánokkal egymás meztelen lábaszárát vörösre paskoltuk. A mai gyerekeket megfosztották ezektől az „örömöktől", mert az árkot befedték, de gyalogjárda még a mai napig sincs. A táblán egy régi, viharvert babérkoszorú maradványa díszeleg. Itt, ebben a csendes szűk utcában, ahová még lovaskocsival sem lehetett behajtani, ebben a kétablakos kis házban írta szebbnél-szebb dalait, verseit a kiskunokról, a kiskunok által elfelejtett nagyságunk és büszkeségünk: Haubner Károly dalköllö, Lapozgatva a kinyomtatott, vagy a csak kéziratban lévő remekműveket, nem tudom elhatározni, hogy melyiket mutassam be olvasóinknak: a Kiskunsági Nótákat-e, melyet „ Városom intelligens Hölgyeinek — kik között 23 év leforgása alatt, míg a polgári leányiskolában tanítottam, oly sok tanítványom volt — tisztelettel ajánl a szerző", vagy ff a „Petőfihez", című verset, y esetleg ..A röpke ^ percnek m minden virága" c. dalkeringöt ? V\ Egyiket sem. 5 Ez a rovat szűk az ilyen U ismertetésekre, de egyik leg- 5 közelebbi számunkban ezekről g hosszabb cikkben fogok be- u számolni. a Egyelőre annyit, hogy 63 g éves özvegye, szül. Fábián V Julianna teljesen elfeledve él g 100 (egyszáz) forint „nyug- M dij"-ból (törzsszám : 494.327). y A muzeális értékű tárgyakat K apránként eladni kényszerül, ff így cserélt gazdát a mester- y hegedű és félő, hogy elkallód- g italt gondosan összegyűjtött, B bekötött, kézzel írott, inkább £ rajzolt, iniciálékkal díszített g kéziratai, ismert és ismeretlen ff dalai, versei. Ezeknek már £ régen a múzeumunkban kel- g lene lenni. ff írtam már arról, hogy más a országokban, de más városok- 5 ban is, jelentéktelen dolgok is u híressé válnak, nálunk meg 5 az igazi értékek is a feledés S homályába merülnek. u A Jókai és Haubner utca fi elágazása ideális hely lenne ■ egy felállítandó mellszobor ^ elhelyezésére. Megérdemelné! fi Tátíl 'Thikéáő 5 Készül a riport... A szerkesztő laptervében szerepel: a földrendezés tapasztalatai — megbeszélni a városi tanács mezőgazdasági osztály- vezetőjével. A riporter felveszi a kagylót. Kölcsönös üdvözlések. — Kedves Farkas elvtárs, a földrendezéssel kapcsolatban szeretnénk cikket írni. Mire az osztályvezető: — Kérem, mi a rendele’ek szerint járunk el, a rendelettel már foglalkozott az újság, nem értem, mit akarnak még? — Bocsánat, félreértjük egymá>t. mi egyes esetekről, esetleges érdekes problémákról szeretnénk írni, esetleg arról, hogy milyen stádiumban van az ügy. Egyébként az iránt szeretnénk érdeklődni, hogy mikor lesz ideje fogadni ez ügy-, ben. — Kérem, az alaprendelet kimondja, hogy akik kiléptek, azokat kártalanítjuk, ezt már megírták és nálunk semmiféle megírható érdekes esetek nincsenek! Akik még hátra vannak, azok jövőre lesznek elintézve, mert addig a földek szerződve vannak. Egyébként honnan beszél kérem? — Bocsánat a zavarásért. Köszönöm a felvilágosítást! És most törheti a fejét a riporter. A beszélgetés elutasító hangjából ítélve, nem érnek rá az illetékesek. De ha olyan sok a munka, nincs semmi érdekes? Hihetetlen. Félnek a nyílt tájékoztatástól? Miért ? A rendeletén, az íróasztalon túl nincs semmi...? így késiül a riport! Van eset, amikor sokkal jobban sikerül... Oka van ! —égOfvasáink írják: Ledűlik, ledűlik... Most az egyszer nem a szénaboglya teteje, inkább a Széchenyi utca 24. sz. alatti lukásom. Röviden vázolom a sérelmemet: A múlt év júliusában igen kedves elvtársak, nevezetesen Jóga és még kettő tűzoltó elctárs jóindulatából jobbról-búiról megtámogatták az említett lakásomat, hogy az összeomlástól testi épségünk némileg biztosítva legyen. A későbbi időpontban egyes helyeken megjavították, de mondhatom ez annyit éri, mint halottnak a csók. Jelenleg a belső alátúmusztékok még megvannak, u falak pedig — mint a tavasz hírnökei a virágok, — nyiladozóban vannak. Több cselben jártunk a tanács illetékes osztályán Varga András elvtársnál. O ugyanis jó indulatú ember, csak igen feledékeny. Ő maga is tudomást szerzett jelenlegi lakás prob- I témánkról és igen komoly hangsúllyal meg |is ígérte, hogy ,,előjegyzésbe vett“ és a legelső lakáskiutalásnál „figyelembe vesz" bennünket. Sajnos az ígéret csak igéret maradt, Varga clvlárs előjegyzései beporosodva mély álmukat alusszák. Negyedmagammal lakom ezen egészségtelen, szűk odúban. Szerelném megkérdezni Varga elvtárstól, meddig várjunk még? Még az Úr színe elölt meg nem jelenünk? Sokkal jobb munkát kívánunk mi dolgozók a tanács egyes dolgozóitól Vagy talán őket nem érdeklik a dolgozók életkörülményei ? Hát érdekelje és ezen az áldatlun állapoton minél előbb segítsenek. CSÖMÖR JÁNOS Széchenyi u. 24. o-o-o As üzemi étkezésről A kiskunfélegyházi Gépállomás dolgozói már elég réger. a Vendéglátó Vállalatnál étkeznek, üzemi étkeztetés formájában. Meg kell mondani, hogy nem valami kövérekre híznak az ebédektől. Polgáraink nem kívánnak a Vendéglátó Vállalattól nagy dolgot, nem kívánnak típus ebéd helyett, több fogásos ebédet. De joggal elvárják, hogy az, amiért megfizetnek, ehető élelem legyen. Ugyanis, március 19-én a burgonya- főzelék nemcsak ehetetlen, de egészségre ártalmas is volt, büdös, rohadt anyagból készült. Ha a vendéglátó vállalat a készleteit nem tudja megfelelően raktározni és az megromlik, ne az étkezőkkel fizettesse meg. A Vendéglátó Vállalattól egy kis emberséget kérünk, nekik se tetszene, ha sorozatosan ehetetlen étellel kínálgatnánk őket. Az ehető ételek kiszolgálása nem szívesség, hanem kötelesség, ezért tartja fenn az állam a Vendéglátó Vállalatot. A romlott anyagot ne a ^dolgozókkal fogyaszlassák el. Kiskunfélegyházi Gépállomás dolgozói — Készül az új ártézikút. A Blaha Lujza utcai ártézikút fúrása közben 51 méter mélységben szivattyútörés történt, ami miatt a fúrás munkája több napon át szünetelt. A szivattyútörést kijavították s a fúrást továbbfolytatják.
