Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)
1957-03-15 / 11. szám
2 Félegyhá2i Közlöny Ellenforradalom, GÁTÉRON Néhány szó a Földmüvesszövetkezet étterméről A napokban elmentem a szövetkezeti vendéglőbe ebédelni. Egészen meglepődtem, amikor beléptem a szépen berendezett, világos, tiszta étterembe. Eszembe jutott a pár év előtti, zsúfolt kis étterem, ahol a levest tányérokban hordta ki a pincér. (Mellékesen megjegyzem, hogy sohasem hozott elég forró levest, mert nem szisszent fel, amikor az ujja beleért.) Persze, ez már a múlté. Most a pincérek udvariasak, előzékenyek. Az ételek mennyiségileg és ízletesség szempontjából megfelelőek. Egyszóval meg voltam elégedve, amit bizonyít az is, hogy állandó előfizetője lettem a szövetkezeti étteremnek. Egyre azonban szeretném felhívni az étrend összeállítóinak figyelmét. Lehetőleg a húsos ételekhez (párizsi szelet, stb) adjanak savanyúságot. Ezzel biztosítva lesz az étkező vendégek »holnapi* étvágya. Laky Kálmánné. Az októberi ellenforradalmi események Gátéron is felszínre dobták a de klasszált elemeket, börtöntöltelékeket, régi kiváltságaik után áhítozó kulákokat. Első tevékenységük az volt, hogy végrehajtsák az „általános őrségváltást," természetesen a maguk szájíze szerint. Néhány mondatban ismertetjük, hogyan zajlottak le az események, kik voltak a résztvevők és milyen „tevékenységet" folytattak? Gátéron az ellenforradalmi események 1956. október 28-án kezdődtek. Egy küldöttség kereste fel a tanácsot este 10—11 óra között. A küldöttséget Fekete Antal vezette, aki alig egy évvel előbb szabadult a börtönből. Tudatták a tanács vezetőivel, hogy a községben 29-én nagygyűlés lesz. Ezen a gyűlésen megválasztják a „forradalmi tanácsot" és ezt követően „átveszik" a hatalmat a községben. Fekete és ifj. Cseh gondoskodtak arról, hogy reggelre mindenki a gyűlésen legyen, legalább is azok, kiknek jelenléte az ő számukra kívánatos volt. 29-én reggel felvonult a község lakóinak egy része ifj. Drozdik és Losonczi Ferene vezetésével. Az említett két „vezér" nem fukarkodott az olyanféle kijelentésekkel, hogy „akik nem jönnek velünk, azok rákosisták és a mi ellenségeink." Drozdik munkás a félegyházi Gépgyárban, mégis mint a tigris vetette rá magát a mozi homlokzatán lévő vörös csillagra. Szép kis „munkás" az, aki a nemzetközi munkásmozgalom szimbólumát vandál módon elpusztítja. A kultúrházban Losonczi tele szájjal kiabálta, hogy „világszabadság." Ügy látszik, a borgőzös fejében aktuálisabb jelszó nem tudott megszületni. Az talán nem is jutott eszébe, hogy időközben Pesten és vidéken gyilkolják a kommunistákat, haladó gondolkodású embereket, míg ő a méltatlan, a világszabadságról regél. Megfeledkezett arról is, hogy a népi demokratikus államunk becsületes megélhetést biztosított számára. A nagygyűlés első feladata volt az elvtárs szó megszüntetése. A beszámolót tartó tanácselnököt lehurrogták. Átvette a szót ifj. Cseh, aki levezette a „forradalmi tanács“ választó nagygyűlést. Mondani sem kell, hogy kulákok, börtöntöltelékak és osztályidegen elemek foglaltak helyet ebben a „tanácsban." így alakult meg a „Cseh-kormány", melynek legmerészebb tagja Tarjányi János volt, aki elment a volt MDP helyiségébe és kijelentette: „Szükségünk lesz erre a helységre, a megalakuló Kisgazdapárt itt fog székelni." Szentmiklóssy Istvánnal együtt nagy súlyt helyeztek a meglévő pártokmányokra, hogy „listához" kellő adatok álljanak rendelkezésre. Szentmiklóssy egyébként horthysta katonatiszt volt, aki szintén elérkezettnek látta az időt az aktivizálódásra. Előszeretettel jelentette ki, hogy „nincs párt, nincs kormány, mi vagyunk az urak." Szentmiklóssy a gépállomáson is tett „intézkedéseket," elrendelte a sztrájkot, aminek következtében elmaradt a mélyszántás és az őszi vetés egy része. Később megérkezett a községbe H. Tóth Pál, aki összegyűjtötte a hős „forradalmárokat" ifj. Cseh Lászlót, Feketét, Tarjányit, Szentmiklóssyt és hasonszőrűeket. Arra buzdította őket, hogy „csak egy hétig tartsanak ki és utána övék a hatalom." A községben is voltak megtévesztett emberek, kik csatlakoztak az ellenforradalomhoz. Voltak, akiket meg tudtak téveszteni hamis jelszavaikkal és rémhíreikkel. Ezek az emberek lassan elfordultak tőlük és magukra hagyták ezeket az urakat ábrándjaikkal együtt. A községben helyreállt a rend. A lakosság sokat tanult az eseményekből és nem engedné meg mégegyszer azt, hogy kalandorok megzavarják a község életét, szocialista fejlődését. K. O. B. Mit vár Bajiak Károly földmunkás a párthatározattál? Beszélgetünk Bajzak Károly földmunkással. Megkérdeztük, mi a véleménye az MSZMP Központi Bizottságának határozatáról. Elmondotta, azt várja, hogy a párt legyen a vezető ereje az országnak és széleskörű demokráciát biztosítson a dolgozóknak, de az eddiginél sokkal keményebb diktatúrát gyakoroljon az állam a nép ellenségeivel szemben. A párton belül szigorúan ragaszkodni kell a lenini elvekhez. Torzítás nélkül alkalmazzák a párton belül a demokratikus centralizmust. Legyen lehetőség szabad és széles vitákra és ennek alapján hozzanak döntéseket és határozatokat, így a pártpolitikája a széles tagság akaratát fogja tükrözni. Határolja el a párt magát azoktól a hibáktól, amelyet az előző vezetés elkövetett. Ápolni, fejleszteni kell azokat a szocialista értékeket, amelyek már megvoltak és megvannak. Ne legyen a pártban helye azoknak, akik a múlt hibáinak idején nép- és pártellenes bűnöket követtek el, súlyosan visszaéltek a hatalommal, üldöztek becsületes, szókimondó embereket. Hogyan lehet biztosítani a lakóépületet os a gazdaságét? Ismeretes, hogy a kötelező tűz- és jégbiztosítás március 31-ével megszűnik. Vele együtt azonban nem szűnik meg a tűz- és jégveszély. Nagyon sokan vannak, akik lakóépületüket, gazdaságukat továbbra is biztosítani kívánják. Mi ennek a módja? Az Állami Biztositó mindazoknak a lakóépület tulajdonosoknak és egyéni gazdáknak, akiknek azelőtt kötelező biztosításuk volt, névre szóló felhívást küldött az önkéntes tűzbiztosítás megkötésére. Ebben közölte, hogy mennyi a lakóépület és a gazdaság 1957. évi tűzbiztosítási díja. Az összegnek a beküldése jelenti a biztosítás megkötését és a kártérítéshez való jogot. Aki ily módon biztosít, annak a kötelező biztosítást január 1-től március 31-ig terjedő díját nem kell megfizetnie. A lakóépületi tűzbiztosítás alapján az Állami Biztosító a tűz, villámcsapás, robbanás és vihar által okozott épületkárokat a megállapított összeghatáron belül teljes értékben megtéríti. Ä mezőgazdasági tűzbiztosítás igénybe vehető a lakóépület tűzbiztosításával együtt vagy külön is. Ennek keretében biztosítva van a lakóépületben lévő minden házi és használati ingóság, a mezőgazdasági épületek, a felszerelés és a termés, továbbá a gazdasághoz tartozó állatok. Az önkéntes tűzbiztosítás díja általában kedvezőbb, mint a kötelezőé volt. Pl. 2 szobás, cseréptetős lakóépület évi tűzbiztosítási díja 47 forint, vagy pl. egy 5 holdas gazda házi ingóságaira és mezőgazdaságának tűzbiztosításáért 59 forintot fizet évente. A mérsékelt biztosítási dij mindenki számára lehetővé teszi, hogy ne kelljen rettegnie egy bármikor bekövetkezhető elemi csapás anyagi következményeitől. Ezért minden- leinek érdeke, hogy a biztosíiás díját beküldje. Az önkéntességen alapuló jégbiztosításról a termelők hamarosan tájékoztatást kapnak. forgalmat bonyolítanak le. Az érdekelt felek kárfizetési és egyéb ügyekben szakszerű felvilágosítást kapnak. A vállalat munkatársai a feleket lakásukon is felkeresik a biztosítások átdolgozása céljából. 1 Petőfi Mozi műsora: A kötelező biztosítás több mint 2 millió lakost érintett. Az önkéntes biztosításra való áttérés nagy munkát és felelősségét jelent az m Állami Biztosító számára. Országos érdek, Bj C ft EJ O ff| EUj C 7 fi if hogy az elemi csapások folytán elpusztult B F il 1% I» U Ifi L L U 5» értékek a biztosítás útján megtérüljenek és a károsodottak ne szoruljanak az állam vagy a társadalom segítségére. Kossuth utca 8 szám alatt van az Állami Biztosító járási fiókja, ahol igen nagy ügyfélMÁRCIUS 16—20-ig: j§ MÁRCIUS 21—22-ig: H TRBVIITI ‘ rDuduuj válás Három napja ásatom a Basahalmot; a basát ugyan nem találtam, de rátaláltam magamra. Már olyanformán, hogy megtudtam, ki vagyok. Azaz disztingváljunk, megtudtam, hogy én, nem én vagyok. Börcsöknek hívják a legöregebb napszámosomat, ő mondja, hogy beszélhetek én, amit akarok, ö jobban tudja, hogy ki vagyok én, mint én magam. Persze nem nekem mondja a szemembe, hanem a hátam mögött mondja az egyik szolgámnak, de úgy, hogy én is halljam. — Mondja mán no, hány csillagja van a maga gazdájának ? Mölyiknek? Börcsök a válla fölött a gödör felé bök az* újjával, amelyikben vallatom a kutyafejű tatárt. — Őneki. A tüsztölt kincskereskedőnek. — Láthatja, nincsen annakegy se. — Nono. Most. De otthon? Mikor a parádés ruháját fölvöszi? Hány azon a csillag? Kapitány-e vagy ezredös? — Mög van kend keverödve — mondja bosszúsan a szolgám. Börcsök megpróbál egy sokatmondó kacsintást, már amennyire a ráncai engedik. — Nézze, néköm mögmondhatja. Úgyis tudom én azt, hogy ezt a röttentő nagy titkos munkát akit ű végeztet, nem bízzák mezítlábas ern bőrre. Börcsök az olyan ember fölényével nevet, akit nem tud falhoz állítani a városi úrféle. — Tudok én mindönt, kérőm. Maguk azt a kád aranyat keresik, akit akkor ásott el a török császár, mikora Kossuth apánk kiadta neki a nyargalót. Más ember azt mondaná erre a történelmi fejtegetésre Börcsöknek, hogy vén szamár. A szolgám azonban tudja, mivel kell éreztetni a tanulságát ezzel a tudatlan emberekkel. Olyant mond Börcsöknek, amitől egyszerre meg kell benne állni az ütőnek. Azt mondja neki: — Kend nem tud disztingválni, tatám. Erre csakugyan nem tehetett mást Börcsök, mint hogy elhallgatott s tartotta a haragot estig. Akkor a többi napszámosok haza- széledtek s csak maga maradt ott halompásztornak, ami igen kellemes foglalkozás. Csak annyiból áll, hogy az ember leteríti a subáját a sírok felett és nézi a csillagokat, amíg el nem alszik. És mivel ezért is nappali napszám jár, Börcsök megengedheti magénak azt a tékozlást, hogy kemény tarhonyát pörköl magának vacsorára, mégpedig olyant, amiben szalonnadarabok is vannak. És mikor leveszi a bográcsot a szolgafáról, odaszól a szolgámnak: — No. tartson velem maga is. Hadd lássa ez a városi úrféle, hogy a pusztai ember is tudja ám, mi a becsület. A városi úrféle köszöni szépen az invitálást, nem is kéreti magát. Egyelőre azonban csak a halhatatlan szaga élvezhető a löpörtyüs tarhonyának, nyelvvel nem tanácsos hozzá közeledni, mert mind leszedné róla a bőrt. A bográcsnak egy darabig a homokon kell tartózkodni hülés tekintetéből, a puli felügyelete alatt. A puli nem városi kutya, szó se férhet e becsületéhez. Börcsök nyugodtan kerülhet egyet a városi úrfélével a szőlők között a nap- szállat pirosságában. Nem a tájképi szépségeket magyarázza neki, hanem egy gazdátlan körtefát keres, mert ha már vendéget adott az Isten, adjon egy kis vendégnek valót is. Ad is, mert napszállat után már minden körtefa gazdátlan. Csak a nagy dongással röpködő cserebogarak zavarják a két összebékült embert, a közgazda- sági tevékenységben. — No hagyjunk holnapra is, — mondja Börcsök, amikor megtelik a kalap. Fele úton kaffogva gurul eléjük a puli. Farka csóválásával jelzi, hogy minden rendben van, várja a bogrács a magas uraságokat. — Most mán ügön — kóstol bele Börcsök a tarhonyába és ülést szerkesztve a subából, megkínálja vele a városi cimborát. No maga erre helyözködjön, ne- köm jó a földön is. A városi ember nagyon meg van illetődve- Különösen mikor észreveszi, hogy Börcsök mind elhárítja maga elül a töpörtyűket és ő eléje tologatja a kanalával. Ha látná a vén ember mosolygását a bajúsz alatt, még jobban meg volna hatva. De a városi szem előtt minden elmosódik már a szürkületben, a városi gyomor azonban vaktában is érzi, hogy ezért a töpörtyűért érdemes volt kijönni, ilyent nem árulnak a hentesboltban. Már a bogrács feneke felé ütődnek a kanalak, de Börcsök még egyre kedveskedik a cimborának. — Ugyan mit csinál már kend? — szabódik illendőségből a városi ember. — Mit csinálok? — mondja kedveteken Börcsök — nem csinálok én sömmit, csak disztingválok. — Hogy-hogy disztingvál? — Hát csak taszigálom énelülem maga elé a cserebogarakat, akik belé hullottak a bográcsba. o-o Fogadok, hogy őszre már járja a közmondás a határban: disz- tingvól, mint Börcsök a bográcsban.
