Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)

1957-03-03 / 9. szám

Félegyházi Közlöny 3 Szövetkezeti demokrácia a Gátéri „ÍJjelet“ termelőszövetkezetben 1950-ben két tsz. alakult a községben. Az Ciciét és az Üjbarázda egyesítette ereiét azzal a szándékkal, hogy gazdaságukat virág­zóbbá varázsolják. A volt két tsz. felvette a Vorosilov nevet. A tagság között ellentét a'akult ki, ami oda vezetett, hog a tagság az alakulást kö­vető évben már kérte a kettévál st. Ez a kettéválás vajúdott az' 1956. októberi esemé­Séta a fejpiescD?! Tejfel literje 15-^20, tej 3'50. vaj 10 dkg 4, reszelt sajt 3 50, érett sajt 4—5, 1 kg túró 16 Ft, Tejpiacunk árai rendkívül ma­gasak. Érthetetlen, hogy a tejet ma is annyiért adják a termelők, mint amikor még a szigorú be­szolgáltatás érvényben volt, ami­kor a legtöbb tejet 70 fillérért kel­lett a gazdának beadni. Az pedig egyenesen abnormális, hogy a túróért kilónként 16 forintot kér­nek, amikor a túró néhány év előtt mindössze 2 Ft volt. Az is igen feltűnő jelenség a tejpiacon, hogy a kofánál általá­ban minden tejtermék olcsóbban kapható, mint a termelőknél. Ha az idő rossz, erős, szeles, vagy hideg, s kevesebb a felhozatal, akkor a termelők azonnal felcsap­ják az árakat. Ha észreveszi, hogy a Népboltban nincs vaj, akkor annak ára is felszökik sok­szor még a hatósági 6‘60 Ft fölé is. Helyes volna mérsékelni a ter­melők lendületes áremelési törek­vését. A beszolgáltatás megszű­nésével minden tejpiaci termék árának az eddiginél jóval ala­csonyabbnak kellene lenni. Országosan vita folyik az üzemek önállóságával együtt felmerült kér­désekről. Vitáznak az önállóság ■formáiról, az ezzel együttjáró ren­delésszerzésekről, piac lehetősé­gek teremtéséről, a bérezés ilyen, vagy olyan formájáról. Erről beszélgetünk a Gépgyár gazdasági vezetőivel. Az októberi események a Gépgyárban is nagy­fokú visszaesést okoztak. A ter­melés nélkül kifizetett összegek, a sztrájkok, a tökéletes zűr-zavarra emlékeztető mindenfa ta vezetés ellen szóló hangulat, a munkafe­gyelmet, a munka erkölcsöt, igen alacsony színvonalra dobta vissza. Ez még ma is érezteti hatását. A gyár területén a legutóbbi időkig folyt az anyagpazarlás. Az anyag­tárolás sok esetben az udvaron össze-visszaságban történt. A gé­peket sokan nem ápolták. Az ener­gia, az anyag felhasználása terv- szerűtlenül folyt. Ezeknek a meg- gátlására az utóbbi időben komoly intézkedések történtek. A termelés színvonala részben nyersanyaghiány miatt visszaesett. Néhány jellemző számadat: az el­múlt év harmadik negyedéhez vi­szonyítva az egy főre eső terme­lés 42.9 százalékkal esett vissza. Ugyanebben az időszakban az ezer forint termelt érték után kifi­zetett munkabér 120 Ft volt. A je­lenleg várható összeg 234 Ft. így ' felmerül a termelt érték és a ki­fizetett munkabér közötti ellentét problémája. Ez is egy vitatott kér­dés. Jelenleg az üzem általánosan órabér rendszer alapján dolgozik. Ez egy ideig feltétlenül helyes volt, az energiahiány, a nyersanyaghiány, a munkaerő bizonytalansága miatt. Szükséges a tervszerű termelés ér­dekében, hogy a bérezés kérdése rendeződjön. Ma már a munkások is érzik, hogy az órabér rendszer nem meg­felelő. Jó szakemberek, akik telje­nyekig. Ezekben a napokban újra fellángolt a rég óhajtott kettéváiási láz. A tsz. elnöke egyedül döntött, még a vezetőséget sem vonta be a vagyonmegosztásba. Ilyen körülmények között vált ketté a Vorosilov tsz. Üjélet. melynek elnöke Papp Sándor és a Búiakalász tsz. néven, melynek elnöke ifj. Nyilas István lett. Most, amikor a kettéválás, — ha törvénytelenül is, de — megtörtént a tagság joggal követeli, hogy a volt tsz. elnöke számoljon be az 1956-os gazdasági évről. A kettéválást, a vagyon­megosztást, az 1956. évi zárszámadást vizs­gálva megái apithatjuk, hogy a tsz. demok­rácia megsértése kap lábra Gátéron. Külö­nösen most az újjáalakul Üjélet tsz-ben. Ebben a tsz-ben az ellenforradalmi ese­mények után a mai napig egy közgyűlés volt, ahol az új alapszabály helyes kidolgozásán fáradozott az egész tagság. Ezen a közgyű­lésen született meg a tsz. elnök javaslatára az új alapszabály tervezet. Mely szerint a mezőgazdasággal foglalkozók a termés 40 százalékát kapták volna. Az állatgondozók havi 1000. —r- Ft-ot. Az egyéb foglalkozásúak, illetve az időszakos munkások járandóságát órabérben állapították meg. A közgyűlés után a tsz. tagsága józanab­bik része fontolóra vette az új alapszabály tervezetet. Rájöttek, hogy az állatgondozók részesedése egész évben alacsonyabb lesz, mint a növénytermelésben dolgozóké. Vágyás lesz a tsz-ben szegény és boldog ember. Az állatgondozó egész évben nem keres annyit, mint aki három hónapot a növénytermelés­ben dolgozik. Az MSZMP, alakuló ülésén a fenti meg­látást a tagság megtárgyalta és javasolta, hogy a közgyűlés módosítsa az alapszabá:yzatot. Az alapszabály ugyan módosítva lett, de ho­gyan? A közgyűlés hozzájárulása nélkül, a vezetőség meghallgatása nélkül, egyedül Papp Sándor, a tsz. elnök döntött úgy, hogy a régi munkaegységnek megfelelően számítják ki az elvégzett munkát az állatgondozóknál. Ügy látszik, hogy Gátéron az Üjélet tsz- ben a kiskirályoskodás vágya kapta el a tsz. elnökét. Ügy gondoljuk, a tagság kérésének, gondolatának adunk kifejezést, amikor a tsz. elnököt bíráljuk, illetve megkérdezzük mi­lyen jogon adta vissza a Vorosilov kezelé­sében lévő darálót a tagság beleegyezése nélkül? Vagy a Hajdú Gergő tanyáját, ahon­nan a tsz. tagját költöztette el egy romos lakába? Lehet, hagy Szentmíklósi István sugalla­tára tette, aki már 1956. nyarán korbácsot szeretett volna fogni a kézbe, hogy a tsz. tagságát megiegyelmezze. Ót a Gátéron lévő tsz-ek kitagadták. Az Üjéletben agronomus- nak és elnökhelyettesnek nevezte ki Papp Sándor természetesen a közgyűlés hozzájáru­lása nélkül, A tagság kiállította a szegény­ségi bizonyítványt Szentmíklósi Istvánnról, aki népi demokratikus államunk ellen fogott fegyvert Csongrádon. Nem beszélve arról, hogy Gátéron is ellenforradalmár vezérként lépett színre. A kiskunfélegyházi Gépállo­máson szintén munkástanács tag volt, ahol sztrájkra hívta fel a traktorosokat. A népi demokráciához hű Papp Sándor elvtársnak nem ajánljuk az ilyen személy barátságát. Mi jóhiszeműleg ajánljuk a tsz. elnöknek, hogy jövőben támaszkodjon a tsz. tagságára. Bízzon bennük, hallgassa meg őket. Ha meghallgatja a tagságot, választ ad problémájukra, a tagság bizalmát fogja él­vezni Csak így lesz képes helyesen vezetni és a feladatokat a tagsággal közösen meg­oldani. Tudjuk, hogy aki dolgozik, hibákat követ el, azonban sorozatosan elkövetni hibákat HEMES RÚZS! SOLTI KÍR0L1 «agyar nótaestjo március 7-én, csütörtök este 7 órakor begyek elővételben az 5. *z. Mélyópíő Vállalat gondnokságánál kaphatók a Tisiti Klubban az 5. sz. Mélyépítő Vállalat Sportkörének rendezésében. Gondok, tervek a Gépgyárban sítménybér alapján dolgoztak, jóval nagyobb keresetet tudtak elérni, mint jelen!eg órabérrel. Ugyanak­kor az órabérrel olyanok, akik nem tudták a normájukat teljesíteni, jól jártak. Nem azokról van szó, aki­ket a feszített normák sújtottak, hanem olyanokról, akik nem is. igyekeztek elvégezni a munkájukat. Az órabér alapján a teljesítmény nem mérhető Ez módot ad a munka intenzitás csökkentésére, ami a fenti számokból is látható. A teljesít­mény bérezés megbecsüli a szak­embert, nagyobb kereseti lehető­séget biztosít és lehetővé teszi an­nak az igazságos elgondolásnak az érvényesülését, hogy mindenki a Így megszűnik az a visszáság is, hogy jelenleg a szakmunkás ugyan­annyit, vagy alig valamivel többet keres, mint a segédmunkás. Elhá­rítható így az a veszély is, hogy végül nem lesz érdemes szakmát tanulni. Nem a régi normák visszaállítá­sáról van szó. Az üzem igen sok úgynevezett „egyedi“ gyártmányt készít. Az ehhez szükséges nor­mákat maga az üzem tudja meg­szabni, a helyi tapasztalatok alap­ján, de a régi normák felülülvizs- gálásáról is gondoskodni kell. A helvesen kialakított teljesítmény­bérezést a dolgozók örömmel fo­gadják majd. Ez is egy feltétele az üzem rentábilis termelése vissza­teljesítménye után kapjon fizetést. J QUliiott sz&mmel a oámsbmi . . . \ $ Múlt héten a szerkesztő­je bizottság ülésén szóváfef- V. ték, hogy sokan nincsenek S megelégedve a „Nyitott * szemmel" rovottal. Leg- f utóbb is azt kérdezték, ki g az a 7. M., aki azt a sok " sületlenséget firkálja. Ü Miután így „megdicsér- | fék" félretettem elkészült íj írásomat és szombat dél- W után elindultam közvéie- g mény kutató útra, kinye­rt mozni, ki mit szeretne oí- U vasni az én rovatomban. Most nézzük meg, ho- U gyan alakulna a „Nyitott L szemmel", ha mindenki J kívánságának egyszerre ft akarnánk eleget tenni: jé — Itt küldöm a kiegé- § szítást a fák védelméről ^ írt cikkéhez, fe — Á faügyekné! sokkal £ fontosabb a munkanélkü- Ä jiek elhelyezése. — A járda- és útjavítás helyett inkább tudományos és szórakoztató dolgokat szeretnénk olvasni. — Miért nem a Remény­ségről írt a KTK helyett? — A városban meg kell oldani a cigánykérdést. — Miért nem kerítik már be a Petőfi iskolát? — A Berzsenyi utca lakói évek óta kérnek egyetlen utcai lámpát. Villanykaró — Gyermekrovafot is nyisson a Közlöny. — Hová lett a Kossuth , címer, ellopták, vagy el­fújta a szél? , — A Tüzép-néí mikor szűnik meg a sorbanáiiás? — Minden héten a rossz utakról írjon, míg ki nem javítják. — Hogy van az, hogy i most Sehet gázt kapni? — Miért nem járnak közbe, hogy jöjjön már a tavasz? * * * Több kérdés már nem fér a „keretbe", így az olvasók további 4485 kívánságának i már van. — A Kossuth-iskoiának felsorolását utódomra ha­nincs vize, tornaterme, de gyom, de az itt felsorolt van muzeális értékű nyitott kívánságokat még egyszer „árnyékszéke”. az illetékesek figyelmébe — Árról sohasem írnak, ajánlom, azzal a kéréssel, — írják meg, miért nem hogy kevés a lakás és az hogy ha egy mód van rá, tartják üzemben a fürdőt? üzlethelyiség. orvosolják. Tóth Miklós véleményünk szerint, csak tudatosan lehet. Ügy gondoljuk, hogy nem vádiratként te­kinti e figyelmeztetést, mert minket a jószán­dék vezetett arra, hogy feltárjuk hibáit, ami kijavítható és ez csak a tsz, elnökén múlik. Csupán azért kerestük ezt a megoldást a fi­gyelmeztetésre, mert a tsz. tagsága a köz­gyűlésen nem figyelmeztetheti, hibáit nem vetheti fel, meri nincs közgyűlés. B. K. O. Suhanó szárnyak ... Nemrégiben Kiskunfélegyházán is megalakult a Magyar Nemzeti Repülő Szövetség helyi klubja. Azt hiszem nem sokan tudják, hogy városunkban is voltak és vannak olyan fiatalok, akik a sok­féle sport közül a repülésnek hódolnak. A repülés sport, mégpedig igen szép sport, talán a legszebb. Persze »mindenki a maga lovát dicséri.« Eddig a város sport­repülői, ha repülni akartak, min­den vasárnap fáradságos utat tettek meg Szentesre, vagy Nyár- lőrincre. Ezután másképpen lesz. Egy kis optimizmussal mond­hatjuk, hogy Kiskunfélegyházán is lesz hamarosan repülőtér. Az alpári-útban, kb. 3 km.-re már lehet látni az épülő hangár falait. Eddig a rossz időjárás miatt nem lehetett építeni, de a jó időjárás beköszöntével »teljes gőzzel« fog megindulni a repülő.ér építése. S ha beköszönt a tavasz, május­ban a város népe gyönyörködhet a kékszínü égen suhanó, karcsú, hófehér szárnyú gépmadarakban. Kovács állításához. A nyereséges termelés minden munkás érdeke, mert vé­gül is, az üzem önállósága alap­ján, a nyereség egy részét a mun­kások között osztják majd szét. Helyes módszer, hogy az üzem vezetése mindezeket a kérdéseket munkásértekezleteken a dolgozók­kal megtárgyalja. Most készül egy tájékoztató, mely ismerteti a dol­gozókkal, hogy milyen módon nö­velheti az üzem nyereségét, a dol­gozók és a vezetés összefogott munkája. Ehhez azonban szüksé­ges a fegyelem, a tervszerűség és az egészséges munkamorál meg­teremtése. Néhány szót a gyár terveiről. A régi gyártmányok mellett a gyár új irányokban is igyekszik meg­rendelési és piacot szerezni. Az államosítás előtti időszakban az üzem mánöglalkozott a konzerv­ipari gépek, a kis-szeszfőzdék gyár­tásával. Ezeket a piacokat igyek­szik visszaszerezni. Más oldalról is helyes ez azért, mert a konzerv­ipar gépi berendezése egyébként is elhanyagolt és a népgazdaság­ban ennek felújítása hasznot jelent. Ehhez a szükséges szakmunkás- gárda együtt van. A jelenleg gyár­tott tejtankok exportra is megfe­lelnének és az üzem elhatározott szándéka, hogy az 1958-ra várható gépexportból részt kérnek. Az üzem lassan kezdi kinőni az önállóság gyermekcipőjét. Az alap­vető hibák egy részét már kijaví­tották. A termelés lassan vissza­kerül eredeti medrébe. A koráb­ban elbocsájtott munkások vissza­vételére is sor kerül a közeljövő­ben. Lassan javul a munka mo­rálja, az általános munkafegyelem, mely lehetővé teszi, hogy az üzem csökkentse gyártmányai önköltsé­gét, hogy az üzem dolgozói, de az egész népgazdaság javára ma­gasabb haszonnal dolgozzanak. É. G.

Next

/
Thumbnails
Contents