Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)
1957-07-14 / 27. szám
2 Félegyházi Közlöny Láttuk... Hallottuk ••• Olvastuk ••• Láttuk, hogy a külsőbb részeken a termelők udvaraiban nagyon sok helyen nagy a rendetlenség. Trágya szanaszét, az értékes trágyale széjjelfolyik. Ebben a melegben ez az állapot a betegségek terjedésének egy melegágya. — Javasoljuk, hogy a cséplés után kissé szabadabb időben az egészségügyi osztály szervezzen ennek a megszüntetésére mozgalmat. mmmm mmmm Hallottuk, — amikor a gátéri dohány- termelők panaszkodtak, hogy a termésük biztosítva van, de az időjárás okozta károkat hiába jelentették. — Javasoljuk, hogy a járási biztositó járion el az ügyükben a megyénél, mert állítólag azt a felvilágosítást kapták, hogy oda tartozik a kármegtérítés. Hallottuk, hogy az új, Fadrusz János utcai artézi kút április óta majdnem teljesen elapadt. Amikor elkészült, percenként adott 1600 liter vízmennyiséget, most óránként sem csepeg ki belőle ennyi. A környékbeli lakosok kérdik, mi lehet az oka? Talán a nagy meleg? (Folytatás az első oldalról.) szűk figyelembe, a verseny elbírálásánál. A tsz-ek jutalma: első helyezésnél 4000 Ft, második helyezésnél 3000 Ft, harmadik helyezésnél 2500 Ft, a további tsz-eknek 2000 Ft, illetve 1500 Ft-os jutalmazás van célul tűzve. Ezen jutalmazások az első szakaszban értendők. A második szakaszban az első tsz 5000 Ft, második 4000 Ft, harmadik 3500 Ft, további tsz-ek 3000 Ft, 2500 Ft, és 1500 Ft-os jutalmat kapnak. Továbbá jutalmazzuk a tsz-en belül a brigádokat és a brigádok tagjait. A legjobb brigádok az elsőszakaszban 1000 Ft, a második szakaszban 2000 Ft-ot kapnak. A legjobb munkacsapatnak az első szakaszban 500, második szakaszban 500 Ft. A legjobb kertészeti brigádnak első szakaszban 800 Ft. második szakaszban 1000 Ft. A legjobb tehenésznek első szakaszban 300 Ft, második szakaszban 400 Ft. A legjobb anyasertés gondozónak az első szakaszban 300 Ft, második szakaszban 400 Ft. A legjobb szövetkezeti könyvelőnek mindkét szakaszban 400— 400 Ft. A legjobb tsz. raktárosnak első szakaszban 300 Ft, a második szakaszban 400 Ft. Az élenjáró termelőszövetkezeti gazdaságok kitüntetéséről szóló 1089-1956. M. T. H. sz. határozat értelmében a Minisztertanács vándorzászlajának odaítélésére az ezzel járó „Az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága“ cím és pénzjutalom adományozására a tsz. egész évi gazdálkodásának értékelése és a zárszámadások eredményei alapján külön történik intézkedés. A verseny részletes feltételeit a a Járási Tanács mezőgazdasági osztálya megküldi minden tsz, elnökének. cA DC&zlű wi elintézte: A Városi Tanács Végrehajtóbizottság özvegyi nyugdíjam összegét felemelte, ezenkívül díjtalanul ebédet juttat részemre. — Ezúton mondok köszönetét mindazoknak, akik ebben közreműködtek és lehetővé tették, hogy hátralévő éveimet gondtalanul élhessem le. Külön köszönöm a Félegyházi Közlöny szerkesztőbizottságának, hogy 26 évi özvegységem után az illetékes szervek figyelmét felém irányította és méltányolta elhunyt férjem áldozatos munkáját, melyet a város kulturális életének felemelése érdekében kifejtett. Kívánok további sikeres, jó munkát! óm. liauín&i '^CáAólx^ié. Érik a tsz. vetése és ahogy a hajnali fényben ballagunk a határ felé, el-elkapkodtunk egy-egy kalászt és vizsgáljuk a szemeket. A jövő héten már ezt a táblát arathatjuk — szól Lakó Laci tagtárs. Ki lesz-e a banda? — kérdi Marsa Elek? Ki hát! — feleli Lénárd Jóska. Kik lesznek a kettőzök? Mi leszünk meg a két lány ... menni fog... Pacsirta szól, a napsugár már most a hajnali órákban meleg- „Halljátok, betyár meleg lesz ma is“ — szól Gulyás Miska, akit csak kis Motyel néven becéz a csapat. — Nem is kapálunk délig... felel Kató. A tanya- kútnál megtöltjük az ivókannát. Kató hozzad! Én nem hozom, tegnapelőtt is én voltam a vízhordó. — Ki a soros? — AKisGondi! Gondi hol van? Ugylátszik még alszik. — Jön mindjárt — szól hátul valaki — hanem az ölet azt megint nem hozzuk. — Kint van a kisbérekben, az este odatettem — szól Lakó Jóska. — Miért nem hoztad be! — Hát ki bántja ott? Igaza van. Az este későn végeztünk, nem jár arra, csak a madár. A tiszapart, a legelő és a tsz. kukorica és répaföldjei vannakarra. A földek között van egy kis berek, ott szokott delelni a munkacsapat- Arra tartunk. A berek szélén ledobjuk a cókmókot, előkerül az öl. A reszelő nyiszog a kapák élén. A dohányzacskó körbejár, még egy szívás és indulunk a tetthelyre. A napsugár csillog, villog a kapánk felületén. Lekopott róluk a rozsda, igazolják a sok használatot. A kis Motyel „hancsikot“ vág a tegnapi kapálás végén, s indul a sor, indul a munka. Tegnap is nagy meleg volt, ma is az lesz, sőt máris tikkasztó. Emiatt lassabban, egyöntetűbben dolgozunk, majd este kimérjük az egészet és megtudjuk ki lett-e a norma. Ha nem lenne ilyen nagy meleg, kimérnénk kezdés előtt és ki-ki igyekezne ereje szerint túlteljesíteni. De sem tegnap, sem ma erről szó sem lehet. Az első sor végén már szakad rólunk a verejték, pedig a früstök idő is messze van még. A beszélgetés azért folyik, sőt mivel lassabban mozog a kezünk, többet jár a szánk. Halljátok akárki akármit mond, gyűjjön ide az a gyári munkás, megtudja mi a nehéz munka — kezdi kis Motyel a szokott kötekedő modorában. Többen helyeselnek. „Mit akarsz ezzel mondani“ — kérdem tőle? — „Hát Kapálni voltunk . • . csak azt, hogy olyan nagyra vannak azzal a gyári munkával, ez is van olyan“. Nincs értelme a vitának te majom — szól Kató. Az öreg Német Laci bácsi higgadt szava hallatszik : — Én 3 évig dolgoztam Csepelen a vasműben, a munka ott is munka, ha nehéz, nehéz ott is. Ez az igazság — szól Kádár Jancsi és közben kivág kapája egy kukoricát. — Hol a szemed — szól rá Kató? Jaj, bocsánat — kurjant Kádár a heccmester és visszadugja a kivágott szárat, még földet is pas- kol hozzá és vigyorog. A leányok nevetnek. — Te bolond mit csinálsz . •. Forduló fordulót követ. Zuhog a hő és fényzápor. Früstök előtt megérkezik Gondi. A csapatvezető hancsikot vág a tábla szélén. Itt áll be Gondi, innen mérjük, ami őt illeti ebből a munkából. No de éppen a sor végére értünk, a kapák a földben maradnak, gyerünk reggelizni. Repülőgép száll a magasban, kányák libegnek alatta, a levegő teli van zsongással, s a forró, puha homokon hangyák reparálják a kapavágásoktól okozott épületkáraikat. Délfelé kiüzen az elnök. Adjunk egy embert a szénagyüjtéshez. Leszavazzuk. El is vagyunk maradva, a norma se lesz ki, dohogunk, már megint felborítják a megbeszélt csapatrendet. A kapók ütemesen mozognak, s egyre hosz- szabbakat szuszogunk a sorok végén. Meleg van cudarul, közel az aratás- A domb tetején őskori település maradványain pendül a kapa éle. Koponyadarabok, lábszárcsont szilánkok kerülnek elő. Lakó Laci elmeséli, hogy amikor tegnapelőtt erre ekézett, egy egész csontvázat túrt szét az eke éle. Vizsgálgatjuk, nézegetjük a csontokat. — Ezek még a rabszolgakorban éltek? — kérdi Lénárd Jóska. Alkalom a szemináriumra. Ho. jj QlyjjbM izemmel a tuu'ősbwi E gy kilónyi „aktát" kaptam. Hosszú tanulmányozás után M kihámoztam belőle a leli nyeget: Radvánszki Irén 5 öregségi nyugdíj megáila- N pítását kérte két évvel ez- 1 előtt, amikor betöltötte a 5 nyugdíjhoz szükséges életit kort, az 55. évet. B Megtudtam azt is az ira- “ tokból, hogy ezen kérését v( szabályszerűen indokolta B és részben munkakönyvvel, it részben tanúkkal igazolta, Y\ hogy egész életében dol- B gozó nő volt. Legutolsó S munkaadója: Csillag Vil- Q mos, a félegyházi Villany- • telep volt igazgatója „el- J felejtette" házvezetőnőjét ff bejelenteni, mert „család- B tagnak” tekintette. ^ így az SzTK a nyugdíj- ff igényt nem ismerte el. A m Kiskunfélegyházi Járás- bíróság a lefolytatott tár- V gyaláson bebizonyítottnak B találta, hogy Radvánszki Irén Csillag Vilmosnál dol- B gozott, mint biztosításra V kötelezett munkavállaló. ■ Az SzTK az Ítéletet tu- S domásul vette és a per M iratai szerint erre a munkája viszonyra is elismerő nyi- 5 latkozatot tett. Fizetési meghagyást küldött ki ■ Csillag Vilmoshoz, aki köz- 5 ben „ismeretlen helyre* 0 Van-e még1) ! bürokrácia! távozott. Felesége a fizetési meghagyást megfellebbezte, azután szép csendben ő is „ismeretlen helyre" távozott, itthagyta búcsú nélkül a „családtagot." A „ismeretlen helyre" távozottakért nem kár, nem hullik utánuk egy könnycsepp sem, legfeljebb R. I. sírja vissza őket, mert — ezt is a papirokból tudom — az ő nyugdíja attól függ, megkerül-e Csillag Vilmos. Ugyanis az SzTK újra nem ismeri el a már elismert nyugdíjigényt. Az egész indokolás nem fér bele ebbe a kockába, így csak néhány „rövid" mondatot idézek abból szószerint: „ __Nem vitás, hogy az alközpont elismerő nyilatkozata téves volt, azonban az alközpontnak az a véleménye, hogy az a körülmény, miszerint az alközpont elismerő nyilatkozata ellenére vitás munkaviszony tárgyában indított járulékper lefolytatásának lehetetlenülése már önmagában perújítás alapot i teremt. Azaz amennyiben a vitás munkaviszony járulékper útján nem tisztáz- ■ ható, éppen a nyugdíj- . igénylő érdekében azt az alapperben eljáró bíróság- ; nak tanúkihallgatás útján kell tisztáznia..." Nem írom tovább, mert kifulladtam, a toll is megpuhult a kezemben. De a tanúkihallgatás is megtörtént már. A Villanytelep dolgozói: Zsolnai József főgépész, Czakó András éjjeliőr és Szana József fűszeres igazolták már egyszer, hogy a munka- viszony valóban fennállott. Idézem tovább: „... Ugyanis a kiskunfélegyházi Járásbíróság P. í. 20220-957-3. sz. végzésének jogerőre emelése azt jelentené, hogy az alközpont nyugdíjat megállapító határozatot lenne köteles hozni a téves elismerő nyilatkozat alapján ..." A fogalmazás precíz, tiszta és világos. Csak azt nem értem, miért kell az egészet újrakezdeni és megvárni, míg az igénylő és a tanúk öregségi vég- elgyengülésben jobblétre szenderülnek ? TóHÍ 0?iUíIm ! gyan is volt Gulyás — kérdem ? A kis Motyel hadarja — őskommunizmus, rabszolgasor, fajdáliz- mus... s megakad. Feudalizmus — javítják ki a lányok és jőízűt nevetnek. — Kapitalizmus! — rikkant a kis emberke. És elbeszélgetünk a mészszínű csontok, törött agyagedénydarabok és a csiklandóshegyű kukoricalevelek között arról a hosszú... hosszú időről, amelyben az ember tulajdonképpen mindig csak rabszolgasorban élt. Egészen addig, míg kelet felől meg nem virradt. És látjátok... ma itt az ősök földdé vált hamvain, mi, az új világ új munkásemberei, békésen, gondtalan közösségben élünk és dolgozunk a magunk javára. És oly szép így úrtól, ispántól mentesen a magunk kárára egy kicsit lustálkodnunk és beszélgetni a nagy melegben. És miközben elmesélem, hogyan éltek a különböző korok emberei, a jelenen át a jövő felé tekintünk. A jövő felé, amit ott látunk, ahol a kukoricáson túl a reggel óta sokat sárgult búzatáblák felett mozgat, reszket a forró levegő. Látjuk tsz-ünk hatalmas magtárainak hengereit. Már látjuk egész jól, pedig csak a föld forró gőze, építi, tornyosítja elénk. Látjuk, hogy kultúrházunk éjjeli transzparensén hogyan villog a fénylő napsugár. Az időjelző toronyból tsz- ünk meteorológusa idelát és ideint. Mozdulatából látjuk, hogy lustálkodásunkra céloz ... No, no csak ne irigykedj elvtárs, nem tudod milyen fontos az, amit mi most olyan feszülten figyelünk. Különben is a feldolgozó üzemeink épp füttyentik a delet és az a ragyogóan fehér terepjáró kis motoros ott az allék végén az ebédet hozza nekünk, ide ki, a kukoricásban lévő kisbérekbe. Ma gulyásleves lesz, meg töpörtős-túrós tészta és ha a szakács elvtárs elfelejtette volna behűteni a frissítőinket ... megnyúzzuk. Fürgén szalad a kis kocsi... nemsokára ideér. Emlékezzetek csak ~ súgom halkan — egyszer . .. nem is olyan régen, ugyancsak itt ültünk a kezdet kezdetén. A kis Motyel azt mondotta fajdalizmus és a kis Gondi úgy bámult, hogy egy kabóca lecsúszott a torkán és nem érezte, mert nem hitte, hogy ott a kukoricáson túl a búzatáblák felett a mi tsz-ünk hatalmasépítményei emelkednek a tiszta ég felé. Szalay György tsz. tag
