Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)

1957-07-14 / 27. szám

2 Félegyházi Közlöny Láttuk... Hallottuk ••• Olvastuk ••• Láttuk, hogy a külsőbb részeken a ter­melők udvaraiban nagyon sok helyen nagy a rendetlenség. Trágya szanaszét, az érté­kes trágyale széjjelfolyik. Ebben a melegben ez az állapot a betegségek terjedésének egy melegágya. — Javasoljuk, hogy a cséplés után kissé szabadabb időben az egészségügyi osztály szervezzen ennek a megszüntetésére moz­galmat. mmmm mmmm Hallottuk, — amikor a gátéri dohány- termelők panaszkodtak, hogy a termésük biztosítva van, de az időjárás okozta károkat hiába jelentették. — Javasoljuk, hogy a járási biztositó járion el az ügyükben a megyénél, mert állítólag azt a felvilágosítást kapták, hogy oda tartozik a kármegtérítés. Hallottuk, hogy az új, Fadrusz János utcai artézi kút április óta majdnem telje­sen elapadt. Amikor elkészült, percenként adott 1600 liter vízmennyiséget, most órán­ként sem csepeg ki belőle ennyi. A kör­nyékbeli lakosok kérdik, mi lehet az oka? Talán a nagy meleg? (Folytatás az első oldalról.) szűk figyelembe, a verseny elbí­rálásánál. A tsz-ek jutalma: első helyezés­nél 4000 Ft, második helyezésnél 3000 Ft, harmadik helyezésnél 2500 Ft, a további tsz-eknek 2000 Ft, illetve 1500 Ft-os jutalmazás van célul tűzve. Ezen jutalmazások az első szakaszban értendők. A má­sodik szakaszban az első tsz 5000 Ft, második 4000 Ft, harmadik 3500 Ft, további tsz-ek 3000 Ft, 2500 Ft, és 1500 Ft-os jutalmat kapnak. Továbbá jutalmazzuk a tsz-en be­lül a brigádokat és a brigádok tag­jait. A legjobb brigádok az első­szakaszban 1000 Ft, a második szakaszban 2000 Ft-ot kapnak. A legjobb munkacsapatnak az első szakaszban 500, második sza­kaszban 500 Ft. A legjobb kertészeti brigádnak első szakaszban 800 Ft. második szakaszban 1000 Ft. A legjobb tehenésznek első sza­kaszban 300 Ft, második szakasz­ban 400 Ft. A legjobb anyasertés gondozó­nak az első szakaszban 300 Ft, második szakaszban 400 Ft. A legjobb szövetkezeti könyve­lőnek mindkét szakaszban 400— 400 Ft. A legjobb tsz. raktárosnak első szakaszban 300 Ft, a második sza­kaszban 400 Ft. Az élenjáró termelőszövetkezeti gazdaságok kitüntetéséről szóló 1089-1956. M. T. H. sz. határozat értelmében a Minisztertanács ván­dorzászlajának odaítélésére az ez­zel járó „Az ország élenjáró ter­melőszövetkezeti gazdasága“ cím és pénzjutalom adományozására a tsz. egész évi gazdálkodásának értékelése és a zárszámadások eredményei alapján külön történik intézkedés. A verseny részletes feltételeit a a Járási Tanács mezőgazdasági osztálya megküldi minden tsz, el­nökének. cA DC&zlű wi elintézte: A Városi Tanács Végrehajtóbizottság özvegyi nyugdíjam összegét felemelte, ezenkívül díjtalanul ebédet juttat ré­szemre. — Ezúton mondok köszönetét mindazoknak, akik ebben közreműköd­tek és lehetővé tették, hogy hátralévő éveimet gondtalanul élhessem le. Külön köszönöm a Félegyházi Közlöny szerkesztőbizottságának, hogy 26 évi özvegységem után az illetékes szervek figyelmét felém irányította és méltá­nyolta elhunyt férjem áldozatos mun­káját, melyet a város kulturális életé­nek felemelése érdekében kifejtett. Kívánok további sikeres, jó munkát! óm. liauín&i '^CáAólx^ié. Érik a tsz. vetése és ahogy a hajnali fényben ballagunk a határ felé, el-elkapkodtunk egy-egy ka­lászt és vizsgáljuk a szemeket. A jövő héten már ezt a táblát arat­hatjuk — szól Lakó Laci tagtárs. Ki lesz-e a banda? — kérdi Marsa Elek? Ki hát! — feleli Lénárd Jóska. Kik lesznek a ket­tőzök? Mi leszünk meg a két lány ... menni fog... Pacsirta szól, a napsugár már most a hajnali órák­ban meleg- „Halljátok, betyár me­leg lesz ma is“ — szól Gulyás Miska, akit csak kis Motyel néven becéz a csapat. — Nem is kapá­lunk délig... felel Kató. A tanya- kútnál megtöltjük az ivókannát. Kató hozzad! Én nem hozom, tegnap­előtt is én voltam a vízhordó. — Ki a soros? — AKisGondi! Gondi hol van? Ugylátszik még alszik. — Jön mindjárt — szól hátul va­laki — hanem az ölet azt megint nem hozzuk. — Kint van a kis­bérekben, az este odatettem — szól Lakó Jóska. — Miért nem hoztad be! — Hát ki bántja ott? Igaza van. Az este későn vé­geztünk, nem jár arra, csak a ma­dár. A tiszapart, a legelő és a tsz. kukorica és répaföldjei vannakarra. A földek között van egy kis be­rek, ott szokott delelni a munka­csapat- Arra tartunk. A berek szé­lén ledobjuk a cókmókot, előke­rül az öl. A reszelő nyiszog a ka­pák élén. A dohányzacskó körbe­jár, még egy szívás és indulunk a tetthelyre. A napsugár csillog, vil­log a kapánk felületén. Lekopott róluk a rozsda, igazolják a sok használatot. A kis Motyel „hancsikot“ vág a tegnapi kapálás végén, s indul a sor, indul a munka. Tegnap is nagy meleg volt, ma is az lesz, sőt máris tikkasztó. Emiatt lassab­ban, egyöntetűbben dolgozunk, majd este kimérjük az egészet és megtudjuk ki lett-e a norma. Ha nem lenne ilyen nagy meleg, ki­mérnénk kezdés előtt és ki-ki igye­kezne ereje szerint túlteljesíteni. De sem tegnap, sem ma erről szó sem lehet. Az első sor végén már szakad rólunk a verejték, pedig a früstök idő is messze van még. A beszélgetés azért folyik, sőt mi­vel lassabban mozog a kezünk, többet jár a szánk. Halljátok akárki akármit mond, gyűjjön ide az a gyári munkás, megtudja mi a nehéz munka — kezdi kis Motyel a szokott köte­kedő modorában. Többen helye­selnek. „Mit akarsz ezzel mon­dani“ — kérdem tőle? — „Hát Kapálni voltunk . • . csak azt, hogy olyan nagyra van­nak azzal a gyári munkával, ez is van olyan“. Nincs értelme a vitának te ma­jom — szól Kató. Az öreg Német Laci bácsi higgadt szava hallat­szik : — Én 3 évig dolgoztam Cse­pelen a vasműben, a munka ott is munka, ha nehéz, nehéz ott is. Ez az igazság — szól Kádár Jancsi és közben kivág kapája egy ku­koricát. — Hol a szemed — szól rá Kató? Jaj, bocsánat — kurjant Kádár a heccmester és visszadugja a ki­vágott szárat, még földet is pas- kol hozzá és vigyorog. A leányok nevetnek. — Te bolond mit csi­nálsz . •. Forduló fordulót követ. Zuhog a hő és fényzápor. Früstök előtt megérkezik Gondi. A csapatvezető hancsikot vág a tábla szélén. Itt áll be Gondi, innen mérjük, ami őt illeti ebből a munkából. No de éppen a sor végére értünk, a ka­pák a földben maradnak, gyerünk reggelizni. Repülőgép száll a magasban, kányák libegnek alatta, a levegő teli van zsongással, s a forró, puha homokon hangyák reparálják a kapavágásoktól okozott épület­káraikat. Délfelé kiüzen az elnök. Adjunk egy embert a szénagyüjtéshez. Le­szavazzuk. El is vagyunk marad­va, a norma se lesz ki, dohogunk, már megint felborítják a megbe­szélt csapatrendet. A kapók üte­mesen mozognak, s egyre hosz- szabbakat szuszogunk a sorok vé­gén. Meleg van cudarul, közel az aratás- A domb tetején őskori te­lepülés maradványain pendül a kapa éle. Koponyadarabok, láb­szárcsont szilánkok kerülnek elő. Lakó Laci elmeséli, hogy amikor tegnapelőtt erre ekézett, egy egész csontvázat túrt szét az eke éle. Vizsgálgatjuk, nézegetjük a cson­tokat. — Ezek még a rabszolga­korban éltek? — kérdi Lénárd Jóska. Alkalom a szemináriumra. Ho. jj QlyjjbM izemmel a tuu'ősbwi E gy kilónyi „aktát" kaptam. Hosszú ta­nulmányozás után M kihámoztam belőle a le­li nyeget: Radvánszki Irén 5 öregségi nyugdíj megáila- N pítását kérte két évvel ez- 1 előtt, amikor betöltötte a 5 nyugdíjhoz szükséges élet­it kort, az 55. évet. B Megtudtam azt is az ira- “ tokból, hogy ezen kérését v( szabályszerűen indokolta B és részben munkakönyvvel, it részben tanúkkal igazolta, Y\ hogy egész életében dol- B gozó nő volt. Legutolsó S munkaadója: Csillag Vil- Q mos, a félegyházi Villany- • telep volt igazgatója „el- J felejtette" házvezetőnőjét ff bejelenteni, mert „család- B tagnak” tekintette. ^ így az SzTK a nyugdíj- ff igényt nem ismerte el. A m Kiskunfélegyházi Járás- bíróság a lefolytatott tár- V gyaláson bebizonyítottnak B találta, hogy Radvánszki Irén Csillag Vilmosnál dol- B gozott, mint biztosításra V kötelezett munkavállaló. ■ Az SzTK az Ítéletet tu- S domásul vette és a per M iratai szerint erre a munká­ja viszonyra is elismerő nyi- 5 latkozatot tett. Fizetési meghagyást küldött ki ■ Csillag Vilmoshoz, aki köz- 5 ben „ismeretlen helyre* 0 Van-e még1) ! bürokrácia! távozott. Felesége a fize­tési meghagyást meg­fellebbezte, azután szép csendben ő is „ismeretlen helyre" távozott, itthagyta búcsú nélkül a „család­tagot." A „ismeretlen helyre" távozottakért nem kár, nem hullik utánuk egy könny­csepp sem, legfeljebb R. I. sírja vissza őket, mert — ezt is a papirokból tudom — az ő nyugdíja attól függ, megkerül-e Csillag Vilmos. Ugyanis az SzTK újra nem ismeri el a már el­ismert nyugdíjigényt. Az egész indokolás nem fér bele ebbe a kockába, így csak néhány „rövid" mondatot idézek abból szószerint: „ __Nem vitás, hogy az alközpont elismerő nyilat­kozata téves volt, azonban az alközpontnak az a vé­leménye, hogy az a körül­mény, miszerint az alköz­pont elismerő nyilatkozata ellenére vitás munkavi­szony tárgyában indított járulékper lefolytatásának lehetetlenülése már ön­magában perújítás alapot i teremt. Azaz amennyiben a vitás munkaviszony járu­lékper útján nem tisztáz- ■ ható, éppen a nyugdíj- . igénylő érdekében azt az alapperben eljáró bíróság- ; nak tanúkihallgatás útján kell tisztáznia..." Nem írom tovább, mert kifulladtam, a toll is meg­puhult a kezemben. De a tanúkihallgatás is meg­történt már. A Villanytelep dolgozói: Zsolnai József főgépész, Czakó András éjjeliőr és Szana József fűszeres igazolták már egyszer, hogy a munka- viszony valóban fennállott. Idézem tovább: „... Ugyanis a kiskun­félegyházi Járásbíróság P. í. 20220-957-3. sz. végzésé­nek jogerőre emelése azt jelentené, hogy az alköz­pont nyugdíjat megállapító határozatot lenne köteles hozni a téves elismerő nyi­latkozat alapján ..." A fogalmazás precíz, tiszta és világos. Csak azt nem értem, miért kell az egészet újrakezdeni és megvárni, míg az igénylő és a tanúk öregségi vég- elgyengülésben jobblétre szenderülnek ? TóHÍ 0?iUíIm ! gyan is volt Gulyás — kérdem ? A kis Motyel hadarja — őskom­munizmus, rabszolgasor, fajdáliz- mus... s megakad. Feudaliz­mus — javítják ki a lányok és jőízűt nevetnek. — Kapitalizmus! — rikkant a kis emberke. És elbeszélgetünk a mészszínű csontok, törött agyagedénydarabok és a csiklandóshegyű kukoricale­velek között arról a hosszú... hosszú időről, amelyben az ember tulajdonképpen mindig csak rab­szolgasorban élt. Egészen addig, míg kelet felől meg nem virradt. És látjátok... ma itt az ősök földdé vált hamvain, mi, az új világ új munkásemberei, békésen, gondtalan közösségben élünk és dolgozunk a magunk javára. És oly szép így úrtól, ispántól men­tesen a magunk kárára egy kicsit lustálkodnunk és beszélgetni a nagy melegben. És miközben elmesélem, hogyan éltek a különböző korok emberei, a jelenen át a jövő felé tekintünk. A jövő felé, amit ott látunk, ahol a kukoricáson túl a reggel óta so­kat sárgult búzatáblák felett moz­gat, reszket a forró levegő. Látjuk tsz-ünk hatalmas magtá­rainak hengereit. Már látjuk egész jól, pedig csak a föld forró gőze, építi, tornyosítja elénk. Látjuk, hogy kultúrházunk éjjeli transzpa­rensén hogyan villog a fénylő nap­sugár. Az időjelző toronyból tsz- ünk meteorológusa idelát és ide­int. Mozdulatából látjuk, hogy lus­tálkodásunkra céloz ... No, no csak ne irigykedj elvtárs, nem tu­dod milyen fontos az, amit mi most olyan feszülten figyelünk. Különben is a feldolgozó üzeme­ink épp füttyentik a delet és az a ragyogóan fehér terepjáró kis mo­toros ott az allék végén az ebé­det hozza nekünk, ide ki, a kuko­ricásban lévő kisbérekbe. Ma gu­lyásleves lesz, meg töpörtős-túrós tészta és ha a szakács elvtárs el­felejtette volna behűteni a frissítő­inket ... megnyúzzuk. Fürgén szalad a kis kocsi... nemsokára ideér. Emlékezzetek csak ~ súgom halkan — egyszer . .. nem is olyan régen, ugyancsak itt ültünk a kezdet kezdetén. A kis Motyel azt mondotta fajdaliz­mus és a kis Gondi úgy bámult, hogy egy kabóca lecsúszott a tor­kán és nem érezte, mert nem hitte, hogy ott a kukoricáson túl a bú­zatáblák felett a mi tsz-ünk hatal­masépítményei emelkednek a tiszta ég felé. Szalay György tsz. tag

Next

/
Thumbnails
Contents