Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)

1957-02-24 / 8. szám

ÍI. évfolyam, 8. szám

Ára SO fülér

Kiskunfélegyháza, 1957 február 24

fi VÁROSI ÉS JÁRÁSI TAKÁCS HETILAPJA

39 eaej

a Szovjet Hadsereg

Ma 39 éve, 1918. február 23.-a a világ első munkás-paraszt hadserege, a Vörös Hadsereg születésének, harcbalépésének, egyszersmind első győzelmének történelmi napja.

A 39 év előtti fiatal, tapasztalatlan, szervezettségében kezdetleges, hiányos felszerelésű Vörös hadsereg a szovjet állammal együtt óriási fejlődésen ment át és vált a béketábor első munkás-paraszt hadseregévé.

A párt és a szovjet állam állandó gondoskodása, a Szovjetunió népeinek odaadó szeretete a Szovjet Hadsereget hatalmas erővé, a béke megvédésének fontos eszközévé fejlesztette.

Az évforduló az emlékezésé, a történelmi tanulságok idézi ,éé, mindenekelőtt a háláé, a kegyeleté a hősök iránt, akik nemesin n fasizmus halálos tobzódásától mentették meg országunk lakosságit, hanem az októberi események során újra tanúbizonyságot adtak i szocializmus ügyének védelmében. Másodszorra is segítségünkre sietett az ellenforradalmárok 1 iájának megakadályozására.

Ma, amikor megemlékezünk a Szovjet Hadsereg fennállásának 39. évfordulójáról, ez több a szokásos megemlékezésnél. Több mindenekelőtt azért, mert a történelmi tanulság, melyet népünk belőle meríthet, ma elevenebben él és kell, hogy éljen minden becsületes, a szocializmus eszméjéhez hű magyarban, mint bármikor az elmúlt 12 év alatt. A Szovjet Hadsereget nem elnyomó szándék vezette, amikor Magyar- országra jött, hanem tisztán az a törekvés, nehogy a fasizmus behatoljon Magyarországba és ennek következtében közel kerüljön a harmadik világháború veszélye.

Ma már mindenki láthatja, hogy a szocializmus léte forgott kockán. Láthatja mindenki azt is. hogy a szocializmus léte és jövője Magyar- országon épp úgy elkerülhetetlen a Szovjetunió segítsége, a vele való megbonthatatlan szövetség léikül, mint ahogy lehetetlen lett volna elindulni 12 évvel ezelőtt á Szovjetunió felszabadító harca nélkül a szocializmus építése útján.

Ma már minden józanul gondolkodó ember előtt világos, hogy a Szovjet Hadsereg fegyveres segítsége nélkül ma még csak nem is beszélhetnénk a hibák kijavításáról, a szocializmus további építésének lehetőségéről. Hiszen az ellenforradalom győzelme esetén megdőlt volna Magyarországon a munkáshatalom. Ezért ma nemcsak azokra n szovjet katonákra emlékezünk kegyelettel és hálával, akik 12 esztendővel ezelőtt hullatták \ erüket, hanem azokra is, akik az ellen- forradalom ellen vívott harcban is mellettünk álltak és velünk együtt küzdöttek.

Forró testvéri szeretettel, szívünk egész melegével köszöntjük a 39 éves Szovjet Hadsereget és azt kívánjuk, hogy újabb nagyszerű sikereket érjen el.

FÉLEGYHÍZI közlöny

a jövít isiitől kezdve

4 oldalon ielenik meg!

Ara 60 fillér lesz. Előfizetést felveszünk

Mennyit kill a ȇros-SS?

Az utcák és terek tisztításáért, locsolásáért, ez átkelő szakaszok hóeltakárításáért és az utcai szemét kihordásáért a város kereken 200.000 Ft-ot fizet a Községgazdálkodási Vállalatnak.

Városunk 1957. évi költségvetése érdekes imádatokat tartalmaz, amelyekből megtud- I ]uk, mennyit költünk ebben az évben külön- böző útakra, járdákra, köztisztaságra, par- f kírozásra, locsolásra. Nézzük meg közelebb- i ről ezeket a beszédes számadatokat;

Félmillió forint utak javítására és építésére.

Makadám út karbantartására 22,500 Ft. bazaltkocka burkolat karbantartására 25.000 Ft, betonjárda javítására 3000 Ft, aszfaltjárda javítására 7000 Ft, téglajárda karbantartására 31.000 Ft, földesutak és járdák javítására 26.000 Ft, új aszfaltjárda építésére 167.000 Ft, betonlapjárda felújítására 74.000 Ft és makadámutak építésére 188.000 Ft [Romhányi János utca.) Az útjavítási költségeken felül 33.000 Ft jut a járdák és út alatti átereszek betoncsöveinek pótlására.

Nagyon kis összeget szántak az útszéli fák pótlására, mindössze 6000 Ft-ot.

210.000 Ft közkutakra.

A város területén lévő 14 artézikét, 1 ásott kút és 2 szabadkifolyó karbantartása 10.000 Ft költséget igényei. A jövő héten megkezdik egy 200.000 forintos közkút mélyfúrását.

Parkfenntartás.

A meglévő parkok, sétányok, ültetvények fenntartására a meglévő belterjes művelésű parkok pázsittal, virágágyakkal és dísznövényekkel való ellátására a költségvetés 47.000 forintot irányoz elő. Az utcákon és parkokban lévő utcai padok karbantartása és újramázolása 18.000 Ft-ba kerül. A gyermekjátszótéri felszerelések karbantartása, mázolása 4000 Ft, hősök sírjainak gondozása 5000 Ft, sorfák gondozása és pótlása 17.000 Ft.

150.090 Ft-ba kerül a közvilágítás.

Az 1956. évi adatok szerint, de mégis 70 lámpahely szaporulatot véve figyelembe az utcák és terek közvilágítása kereken 150.000 Ft-ot emészt fel. Ennyi a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállaat villanyszámlája az év folyamán.

A most felsorolt néhány számadatból hozzávetőleges képet igyekeztünk nyújtani, hogy mennyit költ a város a városszépítésre. Ezek a kiadások feltétlenül szükségesek, hogy a város külső képe a lehetőséghez képest tiszta és ápolt legyen. Ebben a törekvésben azonban a város minden lakójának és minden járókelőnek támogatni kell a város vezetőségét. Ugyanakkor a Vállalat dolgozói jobb munkájukkal segítsék elő a város szépségét. Védjük meg az utcáink, parkjaink épségét, ne pusztítsuk azt, amit a város vezetősége nagy gonddal és tekintélyes költséggel értünk és egészségünkért tesz. (Dobók)

A

z október 23. óta eltelt időszak alatt sok vita folyt arról, hogy a megmozdulás forradalom, ellenforradalom, vagy egy nemzeti mozgalom volt-e? Azt hiszem ebben a kérdésben mindenki egyetérthet azzal, amikor az MSZMP és a kormány határozottan leszögezte véleményét már több esetben; chtót ?r 23-ár - a különböző n?*g mozdulásokban résztvett emberek nagy többségének szándékától, akaraiától függetlenül is — ellenforradalom kezdődött hazánkban. Itt Kiskunfélegyházán is ezt cáfolhatatlan tények, intézkedések bizonyítják. Ma már mind kevesebb azok száma, akik ezt a megállapítást kétségbe vonják. Mi késztetett a cikk megírására? Rendszeresen olvasom a Félegyházi Közlönyt, amiben olvastam egy cikket a „Darazsakról", a legutolsó számban: Még- egyszer a „Darazsakról". Az egyik gyűlésen is szó esett, hogy ma vannak különböző elméleteket gyártó és valló emberek.

A felelősség kérdésében is állást foglalt egyik dunántúli beszédében Kiss Károly elvtárs, a Központi MSZMP Intéző bizottságának tagja. Ezt mondotta, (nem szó szerint idézem) a múlt káros politikájának hibáit nem lehet szőröstül-bőröstül a vidéki funkcionáriusok nyakába varrni akkor sem, ha a felülről kapott utasításokat, hot helyesen, hol kisebb vagy nagyobb hibával hajnem jeienu azi, nogv mmaen emars ** ne érezne felelősséget a múltban történt hibákért, hiszen minden kommunista mélyen elgondolkozott és értékelte az esemé- nryskfit. Ugyanakkor le is vent« a tanulságot a múlt hibáiból és mcst munkájával, magatartásával, helytállásával igyekszik is ezeket kijavítani. Hogy a még meglévő hibákat végérvényesen fel tudjuk számolni, közös munka, erőfeszítés, megértés szükséges a kibontakozás, a kormányprogram megvalósítása érdekében. Vannak még ma is emberek, akik azt mondják, én nem értek egyet Kiss Károly elvtárs megállapításával, mert mint volt funkcionárius, érzem a felelősséget az elkövetett hibákért (kinevezés, kitüntetés, jutalmazás és a rámbízott ifjúság neveléséért stb.), most meggondolom, nem kívánok részt venni semmiben, nehogy részesévé váljak az esetleges újabban elkövetett hibáknak.

A felelősségérzetnek a felvetése helytelen ilyen formában. Tegyük fel a kérdést például úgy, hogy én is az elmúlt 12 év politikája közben lettem igazgató, igazgatóhelyettes, stb. Vájjon megtettem-e mindent, hogy az ifjúság helyes megmozdulása oda ne jusson, ahova jutott, hogy ma ne „Darazsakról" és egyéb más megnevezésekQhf itoU szemmel a temetőkben...

Tavasz felé, amikor a tor- mésiet hosszú téli ólmából ébredezni kezd, sokszor járok a rendezetlen félegyházi temetők zegzugos útjain, ha a „vendégmarasztaló" sár megengedi.

Távol a város zajától, békén pihennek szeretteink és — megdöbbenve tapasztalom — évről-évre többen, barátaink, ismerőseink.

Áz első világháború hősi temetőjének kerítését már elhordták. A második világháború jórészt Ismeretlen Hőseinek sírjai még katonás rendben sorakoznak. Édesanyám — míg élt— közülük egyet sohasem hagyott virág nélkül, távol pihenő Ismeretien Hős fiára gondolva.

A földalatti városban —■ mint Keserű Károly „elnök" mondja — teljes egyetértésben pihennek a „tagok".

De ha figyelmesen megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy még itt is vannak ellentétek. Sok a száz éven felüli sírkő, de a szegények fakeresztje még öfven évet sem ér meg. Nem beszélve arról, hogy néha már a második napon •llopják.

Host pedig „beszéljenek" a halottak.

Az alsótemetőben, a két faóriás árnyékában 1832-ből való sirkövön ez áll:

„E sírban ö maga állal Kevéssel előbb felszenteltetett Temetőben legelőször tetettek néhai Fő Tiszt. Gáspáry FereiK úrnak, Megyénk nagyremény- ségű Tagjának, az Egyházi Kiskun Kerület tisztelt Al Esperestyének ..." stb. stb. Hosszú cím- és rangsorozat. Közvetlenül mellette:

„Itt nyugszik Stark János Félegyháza városának Főének- lésze. Megholt 1843. febr. 12.“ A közelben egy véletlenül megmaradt régi fakereszten: „IT NYUKSZIK KIS IS" (a többi nem fért rá.)

Egy szívalakú má „Itt nyugszik Szabó Magdolna A Nagyságos Kis 1

Jegyző Ur özvegye, megholt életének 32. évében, 1836 Martius 77.“

A felsőtemetőben:

„Itt nyugszik ifj. Makay Imre ki volt politikai író, de magához szólító a mennyei bíró."

Félegyházi a kövekező két felirat is:

„Mák Antónia 65 éves szűz. Meghalt 1887. Nyugodjék békében ezentúl is."

„Kis Ferenc vala a nevem, Ni a halál hogy bánt velem." Debrecenben, egy orvos síremlékén, állítólag Csokonai Vitéz Mihályiéi való ez a felirat:

„Itt nyugszik az,

Kitől sokan nyugosznak itt." Egy nyírségi községben : „Tegnapelőtt péntek reggel Szűcs Jóska arra ébredt fel. Hogy halva fekszik az ágyon Fs nincs többé a világon." Végül egy filozófus-halott üzenete:

ről kelljen a Félegyházi Közlönynek írni, hanem hogy a mi iskolánkban rend, fegyelem és nyugodt tanítás folyik a párt és a kormány határozatainak szenelűít tartásával. Ha megtettem volna, nem fordult volna elő, hogy Félegyházán gyermekkezekkel írt vignetták jelentek meg a kirakatokon és falakon, hogy ” pártot és a kormányt vezető elv társakat becsmérlő irkalapokat terjesztettek. Az Istenházát is felhasználták a közelmúltban erre a célra. Most pedig éj mozgalmat hirdetnek azok a töredékek, kik mindenre elszántak, (mondják ők) akiket mi nem azonosítunk a tanuló ifjúság nagy többségével, vagy az általuk említett néppel, akinek sugalmazására teszik az uszító szennylapok terjesztését. ‘M’álunk még nem fordultak elő olyan ’ dolgok, amelyekről a rádió és a sajtó beszél, hogy egyes gyermekeket a pajtásaik nyaksálukra felakasztanak, azárt mert az úttörő nyakkendőt legtovább hordták, vágy- nem járnak a hittanra. De előfordult, hogy katonatiszt elvtárs kislányát a nyílt utcán tanulótársai úgy pofonvágták, hogy összeesett és hazamenve édesapjának azt mondotta, „igaz te még nem vágtál pofon, de te sem tudtál volna nagyobbat adni". Kérdezzük, vájjon miért? Egészen biztosak vagyunk, hogy nem szerétéiből kapta a pofont, de abban is biztosak lehetünk, hogy a kislánynál a megfelelő szülői nevelés sem hiányzik, mégis, hogy fordulhatnak elő mindezen események? Nem mind a nevelő felelőssége ez, akinek gondjaira van bízva elég hosszúidon keresztül egy gyermek nevelése, de feltétlen felelőssége van a nevelőnek is, amiért mindezek előfordultak. Hiszen az igazgatók és helyetteseik is vezetők egy tantestületben, ők is felelősek a szülői ház mellett a gondjaikra bízott gyermekek neveléséért.

A mi az iijuságot illeti, — ez az ifjúság, ■*"* hibáival is, — úgy, ahogy van — a magyar népi demokrácia ifjúsága. Ezt az ifjúságot semmiképpen sem ajándékozhatjuk az ellenforradalomnak. Itt van a nevelők felelőssege, hogy az említett esetekhez hasonló többé Kiskunfélegyházán ne fordulhasson elő. Minden felelősséget érző vezetőnek és nevelőnek a leghatározottabban állást kell foglalnia minden olyan tevékenység ellen, amely hamis célokért zavargásokat idézne elő.

ormányunk minden olyan kísérletet, amely a most kialakuló rendet próbálja megzavarni, a leghatározottabban visz- sza fog verni. Elhatározott szándéka, hogy minden körülmények között biztosítja a nyugodt oktató munka feltételeit. Ezt követeli meg a hosszú téli időkiesés is, hogy a tanévet eredményesen tudjuk befejezni. Ez a feladat megfeszített, kemény munkát, rendet és fegyelmet, s ncmutolsósorban felelősség- érzetet követel minden nevelőtől, mindea tanulótól, valamint szembefordulást mindazokkal az elemekkel, akik még ma is za- V- -''»sokra, tüntetésekre uszítanak.

kérünk a zavargásokból, nem tür- >i demokratikus rend meg- 'selekményeket. Határo- d' vokáció és rend- b, mert a mai ilyen szervez- -•vezni.