Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)
1957-05-26 / 20. szám
2 Félegyházi Közlöny Nincs titokzatos dolog KILÉTÉN Dr. Fazekas Lajos cikksorozata VI. rész ☆ 1. Keszon. A „Megtermékenyüiás .Temploma" 2. Barátságtalan vidék. A földeken tavasztól őszig szorgoskodnak a parasztok, de az asz- szonyaik is nagy számban. A nap tüze ellen rendkívül széles karimájú, rizsszalmából font kalapot viselnek. A koreai asszony hátán, mintegy fordított kenguru-erszény- rendszerrel, a család legkisebb sarja ül. Egy színes, széles kendő- félével nagy szaktudással szerelik fel a csöppséget mélyen a hátukra. Ilyen színes „gyerekerszény“ kendőt konfekcióban is lehet vásárolni, élénk színekben, ciklámenben, türkizkékben és még sokfélében. Az asszonyok ilyenmód dolgoznak, utaznak, járnak-kelnek, sok asszonyt láttam így futballvagy kosárlabdamérkőzések néző- közönsége közt, május 1-én így vonulnak fel. A zsenge koreainak csak a feje kandikál ki a fészekből. Keményen alszik félrebillent fejjel vagy élénken tekintget a rizsföldes világba. A gyermekorvosok pirongatják ezért az anyákat, váltig magyarázzák nekik, hogy ez különböző okokból nem egészséges. Körülbelül tudom is, hogy igazuk van a gyermekorvosoknak, nem szólok bele a tudományukba- De, hogy mennyit bámultam ezeket az anyákat, hogy milyen gyönyörűen ősinek, fiahordásukat milyen vallomásosnak éreztem az anyaságról, ezt a titkos és maradi gyönyörködésemet, ezennel és bátran megvallom. Úgylátszik, hogy más, kistermetű élőlények is jogosultak, hogy az asszonyok cipeljék őket a hátukon. Például láttam egy tekintélyes kakast is így utazni. Nehezen lehet elfelejteni azt a kakast. Taréja frivol volt, mint a pipacs és szokatlan helyzetében olyan ostobán tekintgetett, hogy ahhoz foghatót nehéz elképzelni aprójószág „vonalon“. Tehát a parasztasszonyok így, testi összeforrottságban szülöttükkel hajlonganak a földeken, vezetik az aprótermetű ökröket, térdig gázolnak órákhosszat, a rizsföldek vizében, mikor palántáinak. Itt telik életük alföldeken, a szója, rizs, dohány, kukorica, az árpa zöldje- sárgája között és a sírjaik mellett. Igen, mert minden család halottjai a családi parcella földjében pihennek. A csúcsos halmok fölött néhány fát nevelnek. Szeptemberben, halottak napján, megáll minden munka a földeken, az emberek hófehér ruhát öltenek. A férfiak különleges, mitra-szerű, halványsárgás süveget tesznek a fejükre. Minden család kivonul a parcellára a sírhalmok mellé, ételt-italt visznek ki, a sírokra is helyeznek valamit ezekből és itt, tisztes vigasságban töltik a napot. A földek zöldjében, a hegyek oldalán úgy hatnak a fehérruhás emberek, csoportok szétszórva, mint a rózsák. A messzeszakadtak gyalog zarándokolnak el apáik sírjaihoz. Az országutakon minduntalan szembe találkozunk ilyen zarándokló férfiakkal, kezükben görcsös bot, fejükön a sárgás mitra. Az anyákhoz és öregapákhoz mennek, ünnepélyes, lassú léptekkel. És úgy tűnik, soha nem pihennek meg útközben. A koreai család rendkívül népes. Olyan számú gyerek hancú- rozik a kis udvarokban, az utcácskákban, patakokban és a folyók partján, ami nálunk elképzelhetetlen. A koreai nő a meddőséget sorscsapásnak érzi, társadalmilag pedig dicstelennek. Igénybe is vesz mindent, az égieket is, a tudományt is, hogy szabaduljon e balsorstól. Jártam a keszoni Megtermékenyülés Templomában. A buddhista templom általában jó mesz- szire esik a várostól, rendesen hegyoldalon épült, patakok mentén, udvaruk féltve gondozott liget. Egy templom több épületből áll, mindegyikben szentély, az egyes épületekben különböző szertartások és különböző célú ájta- toskodások folynak. Nos, a keszoni templom egyik épületében megter- mékenyülésért imádkoznak az asz- szonyok. Cipőinket levetettük és kinn hagytuk őket az ajtó előtt, ahogy ez általában kötelező Koreában, ha az ember templomba, lakásba lép be. A templom tele volt asszonyokkal, fiatalokkal és QjalLagnak... Arany ragyog a májusi Napban. Nyílik az iskolakapu halkan s kilibbcn rajta, mint élő mese fiatal lányok bájos serege. Léptük súlyát a föld nem érzi meg, könnyű kis lábuk nem lép, libeg. Piros ajkukon az élet dalol, mely várja őket messze, valahol és ők — mint fecskék ősszel dél felé — kacagva mennek az élet elé. Az Alma Mater rájuk mosolyog: ti kedvesek, legyetek boldogok! S a kisváros sok fehér akáca virágot hint a lábuk nyomába. Nagy Petőfink ércszive feldobog: ó, de sajnálom, hogy szobor vagyok! Ennyi szép virág sehol nem terem, csak az én drága szülőföldemen. És a Tanácsháza cifra tornya az árkádoknak súgva mondja: kacagjatok, ti régi, vén kövek, mert a Szépség jár most köztelek. Nevet a Nap, mosolyog az ég is, — és minden szemben könny csillog mégis. vjliéfz jCádzíáné Oly^Ltatt szmimd a oái'úsbait . ' Május 2é. Gyermeknap. I Legdrágább kincsünkről, a 1 gyermekről írok ma. A „téma" itt botorkál I mellettem. Le se kell érte 1 hajolni, ő kapaszkodik fel | hozzám, az ölembe. Húsz i hónapos kis Lacikánk az ' első és legőszintébb kri- | tikusom. Kiveszi kezemből i az írószerszámot és egy 1 nagy X-szel megmondja | írásomról a véleményét. ' Többre becsüli, ha inkább 1 egy nagy törökbasát raj- ! zoiok. Könnyű neki, ő még ' nem ismeri a társadalmi 1 illemszabályokat. Nem is , sejti, hogy a felnőttek hogy ! megsértődnek, ha megmondják nekik az igazat. Minden ellenkezése da- ' cára, mégis megírom a | cikket. De nem róla, hanem I az összes Lacikákról, Zsu- I zsikákrói, Péterkékről. . * | Van egy — szinte agyon- i csépelt — jelszó: „Akié az i ifjúság, azé a jövő!" Az | elmúlt évtized alatt sokat i beszéltünk erről. De annál * kevesebbet cselekedtünk. | Amit tettünk, sokszor hely- i télén volt. Hogy politikai szóval éljek: elszakadtunk az ifjúságtól. (Vagy az ifjúság szakadt el tőlünk?) Egyes területeken nagyon eltorzítottuk a politikai nevelést. Egy kis túlzással, de állíthatjuk, hogy már a szülőotthonban elkezdtük. Az első kép, amit az újszülött megpillantott, az önköltségcsökkentésről oktatott. Az óvodában nem a kisnyuszikról, madárkákról szólt az ének, a vers, hanem a Sztahanov-moz- gaiomrói, a gépesítésről, a nagyüzemi gazdálkodásról. Másodikos kisfiam már az alapfokú szemináriumi anyagot magolta, ötödikes kislányom pedig a politikai gazdaságtant. A Ludas Matyi komoly politikai hetilappá lépett elő, a mosoly „kispolgári csökevény" lett. Ha véletlenül valakinek nevethet- nékje támadt, felszaladt a padlásra, nehogy valaki meglássa, mert félt, hogy rákerül a káderlapjára. De beszéljünk komolyan. J Tény, hogy elöregítettük a ? fiatalokat. Tudok olyan út- { törőt,aki nem mert elmenni j az őrsi foglalkozásra, mert \ nem készült el a politikai ' feladattal. Megelégedéssel hallom, . hogy újjászervezik ez út- j törő mozgalmat. Az új <j program: jókedvű, vidám ifjúság nevelése. Sok sport, j még több játék. A vidám , gyermekkor nemcsak vala- ' mi mesebeli álom lesz, ; hanem tényleges valóság, i * t Ezen a gyermeknapon a határon túlra is nézünk és I fájó szívvel gondolunk a , lelketlen felnőttek által J külföldre csábított magyar j gyermekekre.„Okosvoltál, ( hogy otthon maradtál, ak- , kor kelsz és akkor fekszel, j amikor akarsz,annyit eszel, , amennyit birsz ... Minket . háromsoros drótkerítés vesz | körül..." — írja három fiú , félegyházi barátjának. i Gyertek haza megté- | vesztett fiatalok, velünk együtt új, vidám, szebb életet kezdeni! | Tóth Miklós öregekkel, mindegyikföldigérő fehér ruhát viselt, a többségük a vörösbarnára lakkozott, fényes fapadlón ült. Az idősebb asszonyok fényes mosolygásokkal fogadtak bennünket, leültettek maguk közé a padlóra. Egyik munkatársnőnknek suttogva estek neki azzal, hogy melyikünk a férje és hány éve nincs gyereke. Eközben hamiskásan nevetgéltek, tekintetükről az idős asz- szonyoknak efféle dolgokban való illetékessége, szakavatottsága és bizonyos cinkosság sugárzott.Egészen csalódottaknak látszottak, mikor kiderült, hogv munkatársnőnknek egyikünk sem a férje és távol áll tőle, hogy koreai szakszolgálata alatt gyermekáldásért könyörögjön. Eközben a fiatal, meddő asszonyok kettesével járultak Buddha elé. Összetett kezekkel, lassú léptekkel, komoly és átszellemült arccal közeledtek a szentélyhez. Fehér ruhájuk ragyogását megtörte a nehéz, tömjénéhez hasonló füst, hollóhajukról a gyertyák fénye csillogott vissza. Mindkettő egyszerre térdepelt le a selyempárnákra, majd egészen arcra borul- tak. így imádkoztak néhány percig. Közben hátuk mögé már odaáll} a soron közetkező két asszony. A pap, sárga köntösében a selyempárnák mögött állt két segédjével együtt, monoton ritmusban, halkan óriási dobokat vertek és énekbeszédben mondták a szertartás szövegét. így, hittel és lelkiekkel, próbálnak megszabadulni a meddőség rémétől. Tudományosan megalapozott segítségért az orvosokat keresik fel. Szülészeti-nőgyógyászati szakrendelésünkön megjelenő asz- szonyok egy jórésze meddőség miatt jelentkezik. Így aztán kétszámjegyű gyermekállomány nem ritka egy-egy családban. Hírek a járásból CSÓLYOSPÁLOSON: Két évi munka után a községfejlesztési alapból létrejött a kultúrotthon. Hangulatos vacsorával egybekötött táncmulutság keretében adták át az új épületet a község dolgozóinak. A község lakossága 25.000 forint értékű társadalmi munkával járult az építéshez. O KUNSZÁLLÁSON: A napraforgó és a burgonya első kapálása teljesen befejeződött, a kukorica 70 százalékban. Burgonyabogár kereső brigád alakult. A községi tanács elfogadta a község 1957. évi községfejlesztési programját, melyet a község lakossága is nagy tetszéssel fogadott. Folyó hó 26-án délelőtt 10 órakor paraszt nagygyűlés lesz a község Itultúr- otthonában.
