Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)

1957-02-10 / 6. szám

■ ■II I r .toateM löVó i: umAoIto» 4<Kc a VÁROSI Es JÁRÁSI IONICS HETILAPJA ................. . a is&sa II mi rendszerünk a munkás-paraszt-értelmiségi tömegekre támaszkodik Nyugat és kÖvgilí.^lőtt még mindig központi kérdés, hogy a le­zajlott ellenforradalmat- mint forra­dalmat tüntessék féR-jVesomagolás lehetőleg tetszetöá^ »Öepizeti forra­dalomról«, »telj.es demokráciáról« beszélnek. Arfőrffil^mjiallgatnak, hogy a kérdés Üénjegfl az, hogy mi volt a főcél. Nyilvánvaló, hogy amikor a hatalófti X ífbfgDzó töme­gek kezében volt, az.gjlene támadó csak ellenforradaLmáSyd&het. Most ugyanúgy, mint akkor^az egyszerű emberek ezreit szeretnék félreve­zetni, a tényeké^elkp^^teni. Meg kell mondón), ',4jem a nép harcolt a rendszer» ellenie. hanem az ellenforradalmáFökroi tt Oí A nemzeti fÖrrätfäTfrjti csak kö­dösítő jelszőT M)ák a ma­gyar-szovjet viszonyban, de nem kijavíthatatlanokr' Jellemző, hogy az ellenforradalom'"ákRólÉ jftdult táma­dásba, amikor ezen a térén, de másúlí^§£$ hibák ki­javításának A^áfa4epíáts Vájjon a netfi^tr-1 függetlenséget Védték azok, atfik^'t^Tfdíúnkban sí­rokat gyálá^takf %OÍ&gyalázták a világ nemzetközi ;.eu*n£ásmozgal­mának jelképekv’ &z - ötágú csillagot és a vörös Zászlót ? ^Néfri, semmi­esetre! SzÜkSé^éS *fÉíWézni, félre­vezetett tömegékr0J,oJíá, mögötte megbújt éllenfoirada^misí elemekről van szó! Miért támadták azonnal a pártot és a fcanáodbtWA rendszer megdöntése volt;‘‘«'íj0é)jifk. A pro- lefárdiktalbrát'j^ká¥l^k félretenni. Tudták, hogv'A.pázl.üölíkül nincs proletárdiktatúra.»-- aé ióoq Nem sikerűit^ és- soha^nem is fog Sikerülni! Mindén nröteRi'ózás méltó válaszra fog A munkásság magára talált, küzd, dolgozik a néphalaiftiu «erősítéséért. Parasztságunké az‘»seHeáforradaloin idején megőrizte, .hidé^é^ét és nem hagyta magát;0|z^chi. Az ér­telmiség a dolgozó oeéppel együtt boldogul, vagy nem^boldogul. A jövő közös,i£¥élefttelíí&iés csak az együttes muukáj^^ÉH^nye lehet és természetes, jnogy,"együtt is kell dolgoznunk, így». leküzdjük az ellen- forradalom okozta5 károkat, meg­oldjuk a munkahéfSfiliánét és az inflációs vész'éTyfT'* ,e9‘u”£ •foivOkav A félrevezetett^ megzajvaft embe­reket segítő kézzel "Vissza kell ve­zetni a helyükré" ä^t^rsbd^lomban, az ellenforradalmi.Ö§eíj^g^et pedig kemény ököllel s^ét^íjj^jni. Adva vannak a feladatoké azt- összefogá­son, a közös munkán teereflztül meg­oldhatók. Oldjuk' rrteg-’^^bkat! ‘ ■ !>"»arsr RENDŐRSÉGI HÍREK Kiskunfélegyházi kapitányság őrizetbe vette Garázdaság ás- hatq^r^jjyfegyikfi erőszak bűntette miatt Balogh > LafosTf m-s kiskun­félegyházi lakost, nyert g^.hg\yff\' ,.biéf>büffében‘‘ itplos állapotban : az.yQft, lérMfí. bántalmazta, majd amikor a járőr igazolásra ás^a helyiség elhagyására, szúllU-att^'VMyji, ncm tetl eleget, majd á vele remort megtá­madta. A vizsgálat tfetyjáféjsp jjtfy ^.bíróságnak lesz átadva. T . 'í S2í'íisa—tőnél A város lerufeténfft jlq/n e n é s i tilalom este ti-föl.reggel 4 óráig rqn elrendelve. Bírósági tudósítás a Makó-ügyről Kissé szorongó érzéssel lépünk be a Já­rásbíróság rideg épületébe. Ide csak akkor jön az ember, ha nagyon szükséges. Ma tár­gyalásra ült össze Surányi Lászlóné tanácsa, ítélkezni egy nem mindennapos bűnügyben. A vádlottak padján ül Makó Gyula, a Városi Tanács Okta­tási Osztályának volt vezetője. Magas barnahajú fiatalember. Hosszú útat OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG A félegyházi kommunisták taggyűléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt városi ideiglenes intézőbizottsága összevont taggyű­lést tartott az elmúlt héten. Az ideiglenes intézőbizottság tájékoztatóját mintegy 150 kommunista hallgatta nagy figyelemmel. Nem a tájékoztató tartalmának ismertetése a célom, hanem szeretném elmondani a kedves olva­sóknak a taggyűlésen résztvevő kommunisták véleményét. Figyelemreméltó, hogy sok, munkában, mellőzésben megőszült, köztiszteletben álló kommunista munkás és paraszt volt jelen. Sok szó esett a város problémáiról, az üzemek jelenlegi helyzetéről és a létszám­csökkentésről. Elmondták, hogy a Község­gazdálkodási Vállalattól olyan munkást bo- csájtottak el, akinek nem sok ideje van hátra a nyugdíjazásig. Anyagi körülményei is ked­vezőtlenek. Helyette olyan munkás maradt az állásában, aki lényegesen jobb körülmé­nyek között él és könnyebben el tudna helyezkedni. Hasonló helyzet volt a Bányá­szati Berendezések Gyárában is. Ügy véíi a hozzászóló kommunista munkás, hogy mind­ezekhez köze lenne a Szakszervezetnek is. Próbálja meg a Szakszervezet, hogyan lehetne a helyi Munkástanáccsal szorosabbsn együtt- ' működni, hogy minél kevesebb dolgozó kerül­jön jóindulat és megértés hijján az utcára. A legtöbb hozzászóló az ifjúságról és a nevelésről szólott. Divatról, magaviseletről, táncról. Előre kell bocsájtanom, hogy én is az ifjabb nemzedék szemével nézem a világot. Igazuk van az időseknek, mikor azt mondják: mi szülők és idősebb testvérek nem azt akarjuk, hogy fiaink, leányaink úgy öltözze­nek és szórakozzanak, mint a mi időnkben. Mi nagyon boldogok vagyunk, ha fiaink és leányaink jól öltözöttek és csinosak. Tanul­nak, szórakoznak. Még azt is szívesen vesz- szük, ha nálunk jobban akarnak élni. De azt már nem tartjuk helyesnek, — és azt hisszük, ezzel minden jóízlésü fiatal egyetért — amit egyesek nagy előszeretettel népszerűsítenek. Nem akarjuk, hogy a mi fiaink holmi cső- nadrágos, tornyoshajú, emeletes cipőtalpú, közmegvetést kiváltó figurákká váljanak. — Bíráljuk a fiatalokat — mondja Haracsi elvtárs a többi felszólaló között — de olya­nok a fiatalok, amilyennek mi, apák és anyák neveljük őket. Mikor úgy gondoljuk: már mindent megtettünk annak érdekében, hogy fiaink, leányaink dicséretet érdemeljenek öl­tözködésükkel és viselkedésükkel, még min­dig sok a nevelési feladat. Nem is beszélve arról, amikor a gyermeket nem a szülők, hanem — indokkal, vagy indok nélkül — az utca neveli. Ebből soha semmi jó nem származhat. így ne csodálkozzunk, hogy a fiatalok egy része tiszteletlen szüleivel, az idősekkel és a fiatalokkal egyaránt. Füttyög- nek a moziban, nekiszaladnak az utcán járó idősebbeknek stb. — Hát az iskola? — jegyzi meg valaki Hát igen, az iskola. Az iskolában a gyermekek közösségben vannak. Hat rájuk a nevelő, hatnak rájuk iskolatársaik is. Mit tehet a tanár? Sokat. De nem hiányozhat a társadalom, a felnőttek, a szülők segítsége sem. Tehát a fiatalok nevelése az iskola, a szülők, az egész társadalom együttes feladata. Sok szó esett a pedagógusokról is. Akadt hozzászóló, aki úgy vélte, hogy nem is bíz­hatunk a jelen pedagógus közösségben. Több hozzászóló megcáfolta ezt a véleményt. Ogy nyilatkoztak, hogy a pedagógusok többsége eddig is kiérdemelte és ezután is kiérdemli a dolgozé nép és a párt bizalmát és meg­becsülését. Nem biztosíthatjuk erről azokat a pedagógusokat, akik a közelmúltban segí­tettek, vagy ezután segítenek az ellenforra­dalmi erők oldalára terelni a jóhiszemű fiata­lokat, mert sem a íiatalek, sem a dolgozó nép nem kiváncsi a tőkés rendszer visszaállítására, A mi ifjúságunk békés, szabad országban akar élni és dolgozni. Végezetül megvitatták az idős és fiatal kommunisták a Magyar Szocialista Munkás­párt szervezeti életét. Az MDP szervezeteibe befurakodtak karrieristák és kétkulacsos poli­tikát folytató személyek. Ezek állandóan arra törekedtek, hogy lejárassák a kommunistákat, lejárassák a pártot. így történt meg, hogy az elmúlt években elkövetett hibákat a part és a kommunisták számlájára akarták írni, nem azok elkövetőiére. Tanulva a múlt hibáin, éberen őrködünk a párt tisztaságán. Nem engedjük meg, hogy sorainkba beférkőzhessenek újból a múltban kompromittált személyek és azok, akik akár szóval, akár cselekedetükkel alááshatnák a párt tekintélyét. A ma kommunistái szigorú erkölcsű, tiszta és megingathatatlan pártot akarnak szervezni. G.-né QluUűU izemmel a ítnnjmdágJmn... Az utóbbi időben — mint valami ragályos betegség — nagyon elterjedt a disszidá­lást láz. Aki elkapja, gon­dolkodás nélkül ki akar sza­ladni az országból. Ez az új betegség különösen a fiata­lok közül szedi áldozatait. A századforduló idején, egészen az első világhábo­rúig, volt már hasonló jár­vány, akkor kivándorlásnak hívták. Akadt olyan község, ahonnan majdnem minden munkabíró férfi kivándorolt, pénzzé tette egész vagyo­nát, hogy megváltsa rajta Amerikába szóló hajójegyét. Néhányon —akiknek pén­zük, összeköttetésük volt — megtalálták a szerencsét, de a többség, a sokezer név­telen magyar, akkor is el­kallódott a nagyvilágbon. Olyan ez, mint a TOTO. A telitalálatost reklámozzák, népszerűsítik, de a többiről, a százezernyi szürke tömeg­ről meg sem emlékeznek. Nagyapám is egy ilyen „szürke tag” volt, akit a felhőkarcolók építésénél egy gerenda agyonütött. Kiván­dorló ősömnek nyugtalan rérét örökölve, 25 évvel ez­előtt két barátommal ón is elindultam szerencsét pró­bálni és öt országon át,több, mint tizenegyezer kilométer utat tettünk meg. Nem tudom, azóta meny­nyire változtak meg egyes országokban az emberek. Jobban szeretik-e a magya­rokat, mint akkori Az én időmben nagyon megörültek egy-egy városban a szak­társak, mikor megérkeztünk. Adtak pénzt, használt rahát néha, de 700 éjjel közül egyszer sem esett meg, hogy valamelyik éjjeli szállást is adott volna. így a nappal „megkeresett" pénzt — ha nem akartunk a szabad ég alatt aludni — este szál­lásért kellett odafizetni. Egy fogadós, amikor soknak tar­tottuk a kért összeget, úgy vígasztalt, hogy 3 szamártól csak megérdemel annyit, amennyit egy Iá után kapna. Minden ország törvénye nagyon vigyázott arra, ne­hogy szakmunkát vállalhas­sunk. Utcát seperni, parkot gereblyézni, fát és egyebet hordani egy sovány ebédért szakadásig lehetett. Esek • „szép” emlékek jutottak eszembe, amikor a félegyházi rendőrkapitány­ságon találkoztam hét 11 — 15 éves, disszidálni akaró kisbarátommal: K. István és D. Zoltánnal Debrecenből, F. Mihály és V. Istvánnal Felsőgödről, K. Dániellel Mezőcsátróí, F. Sándor és L. Tiborral Budapestről. Megígértem nektek, hogy nem írom ki a neveteket az újságba. Nincs is értelme. A mi olvasóink úgysem ismer­nek. Nem ismerjük a többi névtelen fiatalt sem, akik nem voltak ilyen szerencsé­sek, mint Ti. Akiknek mái nehezebb lesz hazatalálni édesanyjukhoz. Akiknek ta­lán örökre el kel! felejteni a családi otthon melegét. Nem ismerjük, de végtelenül sajnáljuk őket. Mert test­vérünknek, gyermekünknek érezzük őket is. Akik nem­csak szüleiket, testvéreiket hagyták itthon, de elveszí­tették azt a nagy családot is, amely minden becsületes, hű fiának életéért, sorsáért felelős, amelyet akkor be­csülünk igazán, ha távol vagyunk Tőle, amelyet úgy Wvunk: Magyar Hasa. TM tett meg a bűn tekervényes útvesztőjében, míg idáig jutott. Arcán a megbánás, a szé­gyen. hogy őszinte megbánás-e, azt még nem lehet tudni. A tárgyalás iránt nagy az érdeklődés. A kis tárgyalóterem megtelt hall­gatósággal. A vádlott személyi adataiból ki­tűnik, hagy nős, két gyermeke van. Ezután következik a vádirat felolvasása, melynek alapján Makó Gyula hivatali hatalmá­val visszaélve, több mint 40.000 forintot sikkasztott el. A sikkasztás körülményei egyedülállóak a közelmúltban letárgyalt bűncselekményekhez viszonyítva. Makó Gyula, mint oktatási osztály vezető két, — a város területén nem létező peda­gógust, nevezetesen Hajdú Istvánt és feleségét „ki­nevezte" egy külterületi isko­lához vezető tanító, illetve nevelőnek. A „kineve­zések" 1955. júl. 26-ával történtek. A ki­nevezési okmányok a szabályoknak megfe­lelően elkészültek és ettől kezdve a pénz­ügyi csoport folyósította a nevezett pedagó­gusok illetményét. Meg kell azonban emlí­teni, hogy a Hajdú házaspár és Makó Gyula között történt megbeszélés Félegyházára való helyezésükről, de a kinevezésükről nem kap­tak értesítést. Az események ezután önma- guktól következtek. Mivel a két illetményt nem vette fel senki, Makó Gyula úgy ol­dotta meg a problémát, hogy felvette ezen összeget és saját céljaira használta fel. Be­bizonyított tény, hogy Makó fondorlatos mó­don lolytatta (izéiméit. Történt ugyanis, hogy időközben rendelkezés jött a pedagógusok illetményeinek rendezésére. Makó Gyula el­végezte az új „besorolást" a két nemlétező pedagógus részére és ezután a rendezett il­letményt „hasznosította". Az egyik napon békekölcs n jegyzésre készült a tanácsappa­rátus. Ez a körülmény áthidalhatatlan nehéz­ségnek látszott. Fenyegetett a leleplezés ve­szélye. Makó Gyula azonban nem azért-volt osztályvezető, nem azért volt „fejes", hogy ilyen problémák megzavarhatták volna köny- nyű pénzszerző tevékenységében. Mindkét pedagógus nevében, az illetményük arányában jegy­zett békekölcsönt. Sőt, amikor levonták a jegyzett összeget, a kötvényeket is átvette. (Nem rajta múlott, hogy nem nyert, hanem vesztett ezekkel a kötvényekkel.) Ezután jogosan felvetődhet a kérdés. Ho­gyan lehet másfél éven keresztül folytatmí ilyen tevékenységet. Ellenőrizte-e valaki Makó Gyula osztályát, az alkalmazott pedagógusok létszámát, be­osztását? Ügy látszik annak ellenére, hogy időnként az aktatáskás ellenőrzők egész lé­giója „szállta" meg a tanácshivatalokat, az ellenőrzés mégis felületes, értelmetlen volt. A beidézett tanúk, a volt oktatási osztály hivatalnokai mossák kezeiket, aem tudtak Makó Gyula üzelmeiről. A hallgatóság egy részének az a vélemé­nye, hogy ez nem így volt. Valakinek tud­nia kellett róla. A tárgyalás során kiderült ugyanis, hogy azért ha nem a teljes valósá­got, de egyet s mást tudni kellett az ügy­ről Poór Istvánnak, aki mint berendelt pe­dagógus dolgozott az osztályon. A bíróság előtt úgy nyilatkozik, hogy nem az ő „ha­táskörébe" tartozott a szóbanforgó prob­léma, Mindenesetre annyi leszögezhető, hogy ezen az osztályon a bürokratikus munkastílus, ax akták ide-oda tologatása al­kalmat adott a korrupció el­burjánzására, sőt a bűncselekmények elkövetésére is. Ta­núként hallgatták ki a két „áldoztot", Hajdú Istvánt és feleségét, akik a világon semmit sem tudtak „kinevezésükről“, mert az em­lített időszak alatt egy dunántúli kisközség­ben tanítottak, ök megkapták munkájukért az illetményüket és nem gondoltak arra, hogy az ő nevükben valaki Félegyházán ugyancsak felveszi a fizetést. (Folytatdm a 2. Maion)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents