Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)

1957-12-01 / 47. szám

Rendelkezés jelent meg Félegvházi Közlöny 3 Zsámboki Ferencné sz. Keresz­tesi Franciska kecskeméti lakost lopásért 30 napi börtönbüntetésre ítélték. Augusztus 8-án délben a szom­szédja 24 db kacsáját behajtotta saját udvarába. Még aznap este a tanyájától 5—6 kilométerre lakó Budai Gáspárné és Endre Ferencné nevű testvéreihez vitte el, ahol a nyomozás során a rendőrség a kacsákat megtalálta. Az ellopott élték 480,— Ft-ot tett ki. Papp János kiskunfélegyházi la­kos augusztus 1-én este Juhász Menyhért földjéről 300 Ft értékű hereszénát lopott el- Lopás bűn­tettéért 500 Ft pénzbüntetésre ítél­ték. A szénát tulajdonosa vissza­kapta. Az ítélet még nem jogerős Rékasi János kétrendbeli könnyű testi sértésért nem jogerősen 800 Ft pénzbüntetést kapott. A vádlott sűrűn italos és ilyen állapotban a feleségét többször bántalmazta, ezért különváltan él­nek. 1957. szeptember 8-án a kö­zös lakáson a felesége a szom­szédba ment át, félve attól, hogy ismét bántalmazni fogja. Amikor a vádlott hazahívta, összevesztek. Ezt a szomszédasszony: Antal Istvánná kifogásolta, erre őt Rékasi János az öklével fejbesújtotta, ugyanakkor Szatmári Péternét is megütötte. Mindketten 8 napon be­lül gyógyuló sérülést szenvedtek. Hirdessen a Közlönyben! a növendékmarháK után jard A Pénzügyminiszter megjelent rendeletével kiegészítette a növen­dékmarhák után járó adókedvez' ményre vonatkozó korábbi rendel­kezéseket. Az új rendelet értel­mében a termelő a saját nevelésű egy—két éves növendékmarha után járó 400 forintos adókedvezményt csak akkor kaphatja meg, ha a növendékmarhára 8 napos koráig marhalevelet vált ki és azt nyilván­tartás céljából a városi tanács pénz­ügyi csoportjánál bemutatja. A legfeljebb 6 hónapos korig meg­vásárolt vagy egyéb úton (csere, ajándékozás, öröklés stb.) meg­szerzett növendékmarha után járó 400 forintos adókedvezményt is csak akkor adható meg, ha a ko­rábbi tulajdonos a növendékmarhát marhalevéllel ellátta és nyilvántar­tásba vétel végett bejelentette. Élményeink a A csapatvezető pajtás már jó régen hirdeti, hogy csak az lehet úttörő, aki a próbát ered­ményesen leleszi. így került sor a november 7 i csillügtúrára. A próba letételével mi nem­csak igazi úttörők lettünk, hanem sok szép és gazdag élményben részesültünk. Minden őrs más és más élményről számolt be. Ez történt a Rigó Örssel: ,4; első akadály leküzdése után a II. állo­máshoz értünk. Az örsi zászlóvivő egy ötödikes kistermetű fiú. Az állomásparancsnok azt kér­dezte tőle, hogy ki írta a „Vén zászlótartó“ c. költeményt ? Ö úgy értette, hogy ki a zászló­tartó az Örsben? Határozottan ráfelelt: én! Erre kitört a nevetés az Örsben. A parancsnok újra feladta a kérdést. A paitás minden bizony­talanság nélkül meg tudott felelni a kérdésre. „Mi az amerikai útvonalon jártunk", meséli egy másik pajtás. Mikor az őrs a Beloianisz térre ért, könyv­vel a kezében 3 tagú gyerekcsoportot pillantot­tunk meg. Azt hittük, hogy a 4. állomáshoz add Kedvezményről Az állattartók a marhalevéllel még el nem látott és be nem je­lentett növendékmarhákat ebben az évben december 31-ig láthatják el marhalevéllel, illetve jelenthetik be. E határidő elmulasztása esetén az állattartó,illetve az állattenyésztő a rendeletben biztosított adóked­vezményt elveszti- A marhalevéllel már rendelkező növendékmarhára új marhalevelet nem kell kiváltani, csak be kell jelenteni a városi ta­nács pénzügyi csoportjánál. Az előző rendelkezések alapján a marhalevelet az illetékes hatósá­gok illetékmentesen adják ki. A kedvezményt a növendék­marha második éves kora betölté­sét megelőzően, abban az évben kell kérni, amelyben a növendék­marha második évét betölti. A rendelet nov. 22-én lépett életbe. csillagtúráról értünk. Az őrsvezető az Örsnek vigyázzt vezé­nyelt. Jetentésleadás közben derült ki, hogy ez nem is állomás, mert a gyerekek közt harsány nevetés tört ki. Ezek az élmények azt mutatják, hogy milyen szép az úttörő élet, Szép s büszke dolog úttörő­nek lenni, s az úttörő élet törvényei szerint élni. Ezen a túrán a pajtásck megismerkedtek a próbázás izgalmaival, örömeivel. Megtanultak örülni a jó pcntnak, bánkódni, ha valamelyik társuknak nem sikerült megszerezni. Most még nagyobb lendülettc-l, szorgalommal készülünk a próba II. részének letételére. An­nál is inkább, mert a próba eredménye az új, fényképes úttörő igazolványba be lesz je­gyezve, melyet januárban kapunk kézhez. A próba II. részének letételére valószínűleg még a téli szünet előtt sor kerül, A próba sikeres letételéért előre! Tarjányi Ágoston és Mészáros Imre, a 608-js Móra Ferenc úttörő-csapat őrsvezetői. Légoltalom! Ma, a haditechnika olyan hatalmas fej­lettsége mellett, amit megismertünk a közel­múltban, első pillantásra furcsán hat ez a cím, és talán azt a gondolatot kelti, hogy egyáltalán mi szükség van rá? Több éve folyik a városban a légoltalmi kiképzés, vannak eredmények. Azonban ezek nem elegendőek. Természetesen ma a lég­oltalom feladatai is változnak a haditechnika fejlődésével, de ma is, a nagyhatású rom­boló fegyverek időszakában szükség van olyan alapvető tudnivalók elsajátítására, amellyel egyes területek egymás közötti vé­delme, egyes emberek védelme elérhető. Nem jelenti ez a veszély lekicsinylését, de ami lehetséges, azt meg kell tanulni és meg kell tenni. Feltétlenül az a szándékunk, hogy har­colunk a békés megoldásokért, de tisztában vagyunk a fennálló veszély lehetőségével is és a fennálló veszély csökkentése érdekében szükséges a lakosság légoltalmi kiképzése. A kiképzés folyik az egész városban fo­lyamatosan.: Előadások, gyakorlatok ismer­tetik a lakossággal a nagyhatású fegyverek elleni védekezést. Egymás iránti kötelessé­günk egymás védelme és az ehhez szükséges tudnivalók ilyanforma elsajátítása is. (A légoltalmi parancsnokság közleménye alapján,) Helvéciái Állami Gazdaság faiskolájának lerakatába GYÜMÖLCSFIICSEMETÉKBÖL újabb szállítmány érkezett. Őszibarack, szilva és almafa hivatalos áron kaphatók. LERAKAT: MALATINSZKI NÁNDOR virágkertésznél Bercsényi utca 4 3. sz. (volt Eszterházy utca) TELEFON: 251. 0O0OOOOGOOOOOOOOOOOO0O0OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOe OOOOOGOOOOOOOOOOOOOeOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOiOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG November 22-én volt Ady születé­sének 80. évfordulója. Bölcsőjét Erdély határán egy Ér-menti kis faluban rin­gatták. ősei valamikor tehetősek, de apja már eléggé elszegényedett, hét- szilvafás nemes. Egyetlen vágya az, hátha fiában újra fellobogna a csa­lád ősi dicsősége. Anyja, „az ídes" is nagynak szeretné látni szülöttét. Ezen az úton a kedvelt diákvárosa, Zilah indította el, az ősi kollégium nevelése. Már ismert költő, de 20 év múltán is a köszönet hangján üzen egykori iskolájának: „Én iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet-csaták között Volt mindig hozzám víg üzeneted. Tápláltad tovább bennem az erőt, Szeretni az embert és küzdeni...“ A már diákkorában verselgető, íro­gató Adyt apja a paragrafusok te- kervényei közé akarja kényszeríteni, azt akarja, hogy az akkori Magyar- ország tipikus figurája, szolgabíró le­gyen, s elküldi a „maradandóság vá­rosába", Debrecenbe jogásznak. De a félművelt, maradi cívisek közt nem érzi jól magát még újságíróként sem. Sokkal többet nyújt neki Nagyvárad pezsgő élete. A polgári radikalizmus, a kultúra fészke ez a város, van szín­háza, kimondott polgársága. Itt fejlő- dikki gondolkodása, itt ismeri meg Lé­dát, innen megy ki Párizsba. Amint éber szemekkel figyeli a francia po­litikai küzdelmeket, a Szajna partján ráébred Magyarország végtelen el­maradottságára, hogy „nekünk elől kell kezdeni a dolgot", mert mi még a „mágnások és püspökök uradalma" vagyunk. A hazájába visszatérő Ady már fővárosi lap munkatársa, s „új időknek új dalaival" tör be Dévény­nél, szinte minden évben megaján­dékozza korát egy-egy _ kötettel. Har­col az „ős buja földön" „a dudva, a muhar, a gaz" ellen. Figyelemmel kíséri az egyetlen forradalmi osztály, a munkásosztály harcait, a magyar proletárokkal „vív, újjong" a lelke, minden vereség és elnyomás ellenére is meglátja, hogy rohanunk a forra­dalomba. De egyszerre megakasztott minden haladást az a különös nyári éjszaka, amikor a gyújtogató csóvás ember kirobbantott egy hosszú há­borút. Ez alatt a négy év alatt a nagy Hitető egyre jobban magára marad, s csak az igaz érzések han­goztatásával próbál tiltakozni az em­bertelenség ellen. Őszinte örömmel köszönti a polgári forradalmat, de már beteg ember, „vitézlő harcos" nem lehet, s meghal anélkül, hogy megérhetné az igazi forradalmat. Ady a XIX. század szülötte, de a XX. század költője. A magyar törté­nelem sorsdöntő másfél évtizede (1905—1919) találta meg benne líriku­sát. Még a kapitalista Magyarország látta bölcsőjét ringatni, de a születő proletár Magyarország állta körül koporsóját. Kimondottan polgári éle­tet él, foglalkozása a polgársághoz kapcsolja, de izzó szenvedélye a for­radalmi osztály felé vonzza. Nyugatra jár tanulni a polgárság forradalmai­nak hazájába, de azt is meglátja, hogy a francia nép már felejteni kez­di nagyszerű forradalmát; így lesz egyszerre sürgetője és éles.bírálója a polgári demokráciának: „Én a pol­gári demokráciát mai formájában nem tartom túlságosan gyönyörűnek, de okvetlen és elkerülhetetlen lépés­nek a haladás felé" — írja. Párizs, „a szép ámulások szent városa" szá­mára ugyan a fényt és kultúrát je­lentette, de vigyázó szemét Keletre is vetette 1905-ben, amikor így újjong: „Fölkelt a nép és formálja a világot, így csinál forradalmat a .nép. Ha megindul, az földindulás. És csak a nép tud forradalmat csinálni. „S két év múlva nyíltan rámutat arra, hogy az orosz forradalomnak megvan a magyarországi hatása: „Hiszem és vallom, hogy a forradalmi megújho­dás kikerülhetetlen Magyarországon. Itt van már a csodálatos, áldozatos vihar, az ő hírnökeivel." A forradalmi fellendülés idején pedig biztat az egyik vereség után a másik rohamra: „Bécs, babona, gróf-gőg, irigység, Keletiség, zsandár, alázat, ' Egy Isten se tudná lefogni Ereinkben már a lázat. Kíméletlenül harcolt a feudális Ma­gyarország, a „magyar Ugar" ellen, és annak sötét erőivel szemben nem ismert megalkuvást: „úri tatárokénak, „vad csordá"-nak, „tavalyi cselédek"- nek, „grófi senkikének nevezte őket. Hittel hirdeti, hogy a forradalom ma­dara már szabadulást hirdet a sze­gényeknek a nemesi Magyarország börtönéből. Az egyház tűrést, meg­békélést hirdető tanai az okai szol­gasorsunknak: „Tőle jött minden kénes átkunk, Sok meg nem hallott imádságunk, Földi poklunk, ős kárhozás, Szolga-voltunk, szegény sorunk És hogy mi még mindég csak — várunk.“ A „lelkek temetőjé"-t a forradalom levegőjének kell teljesen kiforgatnia mivoltából, s ezen csak a meg nem alkuvó forradalmi szándék segít: „Mert itt kárhozat van, itt le kell gyilkolni Mindent, ami régi, ezeréves holmi.“ Szíve minden melegével és mély­séges emberszeretettel fordul a ki­semmizett milliók, a „bús koldúsok" felé. Lerántja a leplet a hamis pa­raszt ábrázolásról, amikor az öreg Kunnéról fest megrázó képet, de egy­ben egy egész osztályt is jellemez: „Kunyhó, olajmécs, munka, éhség, Gyermek, rongy, szégyen és a többi S végül a legnagyobb parancs jött: Tessék a tüdőt kiköhögni.“ Egészen tisztán látja azt is, hogy a parasztságtól nem lehet remélni a várt demokratikus forradalmat, ez az osztály nem Dózsa népe többé, ha­bár élesztgeti benne a forradalmi em­lékeket Dózsa György unokája. Sok­szor elkeseredik azért, hogy késik és elmarad a magyar „földindulás", de mindig erőt merít „a fölséges Tűz csi- holója" a magyar proletárok, „a ron­gyos hadak, roppant hadak" vitéz harcaiból: „E roppant nép nem Csaba népe, Melyről legenda szólott nektek. Más nép e nép, ez csak: a Nép, A fölkelt Nép. S ugy-e, remegtek?“ Minden haladó mozgalommal ba­ráti kapcsolatot tartott fenn, nem volt ugyan szocialista, de szövetségesé­nek tekintette a munkásosztályt, s mindig új harcra lelkesítette véreit, a magyar proletárokat. Meggyőző­déssel hirdette „a szent vörös Nap felkeltét", a szocializmus eljövetelét. „Sohse hull le a vörös csillag: Nap, Hold. Vénusz lehullott régen S ő dölyföl a keleti égen.“ A meg nem alkuvó forradalmár harci tüze szelíd, de mély érzéssé lá­gyul, amikor a népdalok egyszerű hangján szól „drága kicsi" társához, Csinszkához kéz a kézben, szem a szemben: „Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet.“ S habár a magyar jakobinus szá­mára a mágnások és püspökök Ma­gyarországán sivár, nyomasztó volt az élet, mégis szerette gyalázatában is hazáját, s mint a föl-földobott kő vissza-visszajött földjére. Hazaszere­tete azonban nem az akkor divatos sovinizmus, hanem józan internaci­onalizmus. Helyesen látja azt, hogy a Duna völgyében magyarok és nem magyarok ellentéte állítja szembe a népeket, pedig a közös elnyomók és egyformán eluyomottak állnak a bar- rikád két oldalán: „Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarok?“ Ha ma élne, 80 éves lenne. Az Ér mellől indult el egy kis faluból, s ma már a világ minden jelentősebb nyel­vére fordítva olvassák verseit. Az ő évfordulóján már „Dunának, Oltnak egy a hangja" — ahogyan álmodta — ha# nem is „moraj os, halk, halotti hang." Szülőfaluja, az egykori Ér- mindszent, már nagy fiának nevét viseli, Adyfalva; a zilahi iskola Ady Gimnázium; szülőházát a Román Népköztársaság emlékházzá avatta, rendbe hozatta, kőtáblával jelölte meg az évfornuló tiszteletére. Emlé­kére hazád a és szülőhazája bélyeget jelentet meg, s ünnepségek sorozatá­val hódol a nagy költő emlékének. Igaz hát, amit magáról mondott büszke öntudattal: „Örök virágzás sorsa már az enyém, Hiába törnek életemre Szent, mint szent sír s mint koporsó kemény De virágzás, de Elet és örök.“ TÓTH TIBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents