Félegyházi Közlöny, 1957 (2. évfolyam, 3-51. szám)
1957-11-24 / 46. szám
2 Félegyházi Közlöny V. Petőfiék Félegyházán. Félegyháza város lanácsa a múlf század elsőseiében mészárszékeit, korcs» máit, boltjait 3 — 3 évi időtartamra adta bérbe. Egy»egy „Arendális Cursus“ november 1-én kezdődött, s három év múlva, október 31»én ért véget. A gazdasági tevékenységannyira rányomta bélyegét az egész akkori községi életre, hogy nem is a naptári évhez iga» zodtak, hanem a nov. l»én kezdődő ún. „Katonai Esztendő“ volt az idő» számítás megszokott rendje. Nov. l»én választották a bírót és egyéb városveze- zeiőcégi embereket, ez volt a gazda» sági szerződések, adózás, katonai tér» hek, mindenféle városi számadás kéz» dő napja. Petőfi atyja, mint égycdüli szék» árendás, két bérleti időszakban: az 1824/27'. és az 1827730. éveiben, te» hát 6 évig egyfolytában volt Kiskun» félegyháya szerződéses mészárszékbér» lője. Erről a 6 évről a helyi levéltár sok gazdasági vonatkozású, a bérlettel összefüggő adatot őrzött meg. Ezek is igen fontosak, nagyobb részüket az életrajzi irodalom még nem ismeri, s csak a fenti címen, előreláthatólag a jövő évben megjelenő tanulmányom» ban kerülnek először nyilvánosságra. A szülőhely vitája szempontjából azon» ban azoknak az adatoknak van jelen» tőségük, amelyek Petőfi szüleinek az 1824»ben kezdődött szerződéses bérle» tét megelőző időre vonatkoznak, s azt támasztják alá, hogy a Petrovits»család kapcsolata Félegyházával nem 1824» ben, hanem korábban, 1822»ben kéz» dődött. Petőfi ugyan annyira következetes volt szülőhelye hirdetésében, s olyan jelentős alkalmakkor lett hitet a Kis» kunságban, Félegyházán történt szüle» léséről, hogy ezt egymagában bizonyí» tó erejűnek kellene elfogadni, a kula» tásnak mindamellett valamennyi olyan körülményre ki kell terjeszkednie, amely a költő családjának Félegyházára ke» rülését megvilágítja. Itt nem is annyira Ferenczi Zoltán és Hatvány Lajos Petőfi»életrajzaiból is ismert adatokra, vallomásokra kívá» A magyar munkásmozgalom nagy ünnepe (Folytatás az első oldalról) Új fejezet kezdődött ezzel. A kizsákmányolok és a lenézett nép forradalmi harca. Sok dicsőséges állomás van ebben a harcban. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása 1919. március 21-én, 25 esztendő illegális harcai, a felszabadulás utáni hatalmas helyreállítási és építési munka, a szocializmus épí ^etcÉ nucmáétm nők rámutatni, amelyek arról szólnak, hogy Petőfi atyja 1822»ben már bér» lőfársként működött Félegyházán, ha» nem új nyomokra. Izgató problémákat vetnek ezek fel, s érdemes lesz a ku» tatást végig folytatni, bár előrelátható» lag nagy utánajárást igényelnek. A Petőfire vonatkozó életrajzi kérdések tisztázása azonban annyira fontos, hogy megérik a fáradtságot. Ki volt Petrovits Borbála ? Okmányadat: Kiskunfélegyházán 1823. évi november hó l?*én Pel» rovits Borbála nevű 18 éves hajadon házasságot kötött Csalár Já» nos 30 éves özvegyemherrel. (Ö»plé» bánia, házasultak anyakönyve, II. 1823. évi 98. sz. bejegyzés, 133. lap.) „Bar» bara Petrovits“ nevét az anyakönyvbe éppúgy »is végződéssel írták, mint aho» gyan Félegyházán a városi tanácshoz benyújtott számlákra, nyugtákra Pe» iőfi atyja is számtalanszor odajegyezte a nevét. Sajnos, a házassági anyakönyv Pel» rovits Borbáláról semmi közelebbi ada» tot nem jegyzett fel; sem a születése helyéi, sem szülei neyét. Az akkori házassági anyakönyvnek ilyen rovatai nem is voltak. Csupán a házassági ía» núkat tüntették még fel Lovász János és — a második helyen, a menyasz» szonnyal egyvonalban — Ekkelhardf József személyében. E házasságkötés valóságán kívül az anyakönyvi feljegyzések hiányossága Petro» vits Borbála személyétaz ismeretlenségbe burkolja. A félegyházi régi anyakönyvek egy negatívuma mindamellett igen fon» tos: Kiskunfélegyházán a Petrovits» család nem volt honos. A múlt szá» zad első évtizedeinek keresztelési anya» könyveit gondosan átvizsgáltam, Fél» egyházán azonban Petrovits nevű gyér» mek születéséről ezek nem tudnak. Petrovits Borbála tehát Félegyházán éppúgy jövevény volt, mint a szék» árendás Petrovits István, de már Pe» iőfi szüleinek Kiskunfélegyházán 1824» ben kezdődött huzamosabb ideig való itt lakását megelőzőleg itt élt, itt ment férjhez. Petrovits Borbála további egész éle» lét Félegyházán töltötte. Nyolc gyér* meke született, közülük T fiú és 1 le» ány. A fiúk közül az első apja nevét, a János nevet kapta, a következő fiú István (1830), az utána következő Sán» dór (1833) lett, vagyis azok a kereszt» nevek kaplak elsőbbséget, amelyekkel Petrovits István családjában is találko» zunk. A további gyermekeket Imre, János, Mátyás, Károly, az egyetlen leányt pedig Rozália névre keresztel» lék. Petrovits Borbála nevét a kérész» telési anyakönyvben két alkalommal a Félegyházán elég gyakori „Petróczi“ névre írták át, hat esetben azonban az anya nevét következetesen Petrovitsnak jegyezték be. Petrovits Borbála Kis* kunfélegyházán is hunyt el 1863. jan. l»én, 40 évi házasság után, a háláló» zási anyakönyv bejegyzése szerint 60 éves korában (Ó*plébánia, 1863. évi 2. sz. bejegyzés.). A következő évben férje („virBarbarae Petrovits“) is meg» halt (1864. évi 899. sz. bej.). Petro» vits Borbála születési helyét és szülei nevét a halotti anyakönyv sem tártál» mázzá. A fent említett család, Csalár János és Petrovits Borbála leszármazottai Kiskunfélegyházán ma is élnek. A he» lyi Petőfi*kutatás szempontjából az a jelentős, hogy a család legtöbb tagja* nak tudomása szerint nagyanyjuk, ille* tőleg dédanyjuk, Petrovits Borbála Petőfi családjával a legközelebbi ro* konságban állt, Petőfi atyjának a húga volt. Apjától, Csalár Imrétől és még nagy* apjától, Csalár Jánostól így hallotta ezt özv. dr. Baksay Józsefné sz. Csa* lár Julianna (Mónus Illés u. 3. sz.). Dr. Baksayné előadását, hogy nagy* apja, Csalár János 1839»bert született, a keresztelési anyakönyv is igazolja. E Csalár János az ő nagyapját „To» mi bácsi“ néven emlegette, s úgy tudta, hogy a Felvidékről jöttek az Alföldre. „Tomi bácsi* az ő (Csalár János) édesanyjának, Petrovits Borbálának az apja volt. Nagyapjától és apjától dr. Baksayné még azt is hallotta, hogy midőn Petőfi 1848*ban Félegyházán járt, az ő déd» nagyszülei (ör. Csalár János és Pét* rovits Borbála) házában szálltak meg. A nagyapa, mint akkor 9 éves gyér* mek emlékezett erre a látogatásra. Az öccsét, Imrét is hazahívták, mert Pe» Iőfi látni akarta. Petőfi szüleivel, míg Kiskunfélegyházán laktak, a Csalár* család tartotta a rokonságot, gyakran összejártak. Petőfi leveleket is írt csa» ládjának, ezeket egy ládában sokáig őrizték Petőfi saját kézírású verseivel együtt. A család egyik tagja, Csalár János azonban eladta őket, s ennek árából ment ki Bécsbe, hogy ott szí» nészetet tanuljon. Színész is lett, szí* nésznőt vett feleségül. Nagyapjától, id. Csalár Jánostól, aki igen nyugodt, megfontolt ember volt, többször hal» lotta, midőn elsőszülölt, János nevű fiáról így nyilatkozott: „Sosem hittem volna, hogy ilyen vándor lélek lesz, mint az elődei“. Haragudott, amiért fia színész lett, mert tanult mestersége az asztalosság volt. A nagyapa^ Csalár János még gazdálkodott. 80' éves ko» rában, 1919*ben halt meg. Petrovits Borbála sírjára a család tagjai jól emlékeznek, mert „a front idejéig“ (1944) még vastag fából fa» ragolt keresztje is megvolt, belevésve Petrovits Borbála neve. A sírhely a Felsőíemefőben, a csőszház előtti par» cellában van.# A fenti adatok szerint tehát Petőfi* nek egyik közeli rokona nyugszik a félegyházi földben, s Kiskunfélegyhá* zán a Csalár»családban igen kiterjedt Petőfi*rokonság él. A családi emlékezésekből minden» esetre a legérdekesebb a legrégibb őst „Tomi bácsi* említése. Petőfi nagy* apja ugyanis valóban Petrovits Tamás volt! Az ő nevét a családi hagyomány „Tomi bácsi“*kéní őrizhette meg, mint a Felvidékről az Alföldre származott családalapítóf. — Folytatjuk. — Dr. Mezősi Károly ellen támadt 1956. október 23-án újra a burzsoázia. A harcokban edzett, a párthoz hű, kipróbált kommunisták testükkel, vérükkel óvták a pártot, a vörös zászló becsületét. 39 éve dolgozik a néppel a népért a párt. Vezeti a küzdelmet, a harcot a szebb, békésebb szocialista Magyarországért. Ünnep ez az évforduló. Tisztelettel hajtsuk meg a harcok vörös-lobogóját a hősök és mártírok emléke előtt, akik 39 év alatt életüket áldozták a pártért és a népért. Ünnepeljük a 39. év eredményeit és harcosait. A nép, a szocialista Magyarország boldog előrehaladása érdekében használjuk fel a 39 harcos év helyes, alkotó tapasztalatait. izemmel a oáv&ihan zászlaja becsülettel, magasan lobo- ■ -.............................. ........................................... * ■ - ■ gott a kommunisták kezében. Ez Öliuu Sitik u'júk: Tavaszi ígéretükre támaszkodva, illetőleg a VB. Önök által nekünk közvetített ígéretére, újra Önökhöz fordulunk, hogy kérésünket legyenek szívesek a Tanácshoz újra ismételni. Akkor megígérték, hogy ez évben a Rákóczi utca egyik oldalát kikövezik, de még idáig erre nem kerütt ser. Pedig már itt az ősz és az esős idők, amikor gyermekeknek és felnőtteknek szinte lehetetlen eljárni bokáig érő sárban különösen a páratlan oldalon. Ezért mégegyszer tisztelettel felkérjük a szerkesztőség tagjait, legyenek szívesen a VB. illetékes osztályán illetve vezetőjénél kérésünket tolmácsolni és arról az újság útján értesíteni. Bízunk benne, hogy kérésünk nem teljesíthetetlen, mivel viselt tégla felhasználásával is megelégednénk. * Mi továbbítjuk a kérést és az a véleményünk, hogy a tanács tömegkapcsolatait hasznosabban ápolta volna az adott ígéret eddigi teljesítése. Utali S k°' fi jó négi ismerősünk mór Szabó Ferenc bácsi, aki 29 évig tolta a kubikos talicskát, és most 75 éves korában, megrokkanva, a szomszédok segítségével, egyedül éldegél Pákán a 35/b számú kis tanyában. A nyáron jártam nála ^ először, amikor a szómig szédai odakalauzoltak,ab- 3 bál a célból, hogy SZTK ^ nyugdíj iránti régi kérel- u mét a Félegyházi Közlöny 5 támogassa. ^ Június 30-án meg is jelű lent a kis cikk, fel volt 3 sorolva benne három évii tized verejtékes munkája ■ — a Sió-csatorna ásástól 3 a betonút készítéséig — M és azok a szaktársak, akik ■ még ma is igazolhatnák 5 ezeket a munkahelyeket. £ Azóta félév telt el, ered■ mény nélkül. Az SZTK-ban 3 az illetékesek bizonyosan í nem olvasták el a cikket, ■ mert nem válaszoltak rá. 3 Ellenben a régen húzódé M ügy iratait — a munkató könyvvel együtt — k i - Sselejtezték. Ferenc bácsi megköszöni S zombaton újra meglátogattam Ferenc bácsit, mert üzent, hogy szeretne velem beszélni. Nagy örömmel újságolta, amit én már előbb tudtam, hogy a Városi Tanácstól kapott egy öltöny új ruhát és 200 forint segélyt, szeretné azt megköszönni a Közlönyben a Városi Tanács szociális előadójának: Seres Józsefné elvtársnőnek és a Közlöny szerkesztőbizottságának. Kívánságának egy kis változtatással eleget is teszek. Azért egy kis változtatással, mert a köszönet nem a Tanácsot és nem a Közlönyt illeti, nem a szerkesztőbizottságot és nem a szociális előadót, mert ők ebben csak közreműködtek. Azt, hogy Szabó Ferenc, 6 Csonka Dezső (Zrínyi utca R 24. sz.) és még 98 társak $ most segélyben részesül ~ hetett és ezután is részesülni fog, egyedül és zárólag a dolgozó nép \ állama tette lehetővé. j Szabó Ferenc bácsi és a , többiek köszönetét és há- i Iáját tehát az iletékes helyre címezem. tójéi pedig, akik ezt a segélyt közvetíthettük, köszönet és elismerés nélkül is együtt örülünk a segélyben részesültekkel, mert újra és újra bizonyítva látjuk azt, hogy egyre jobban előtérbe kerül az öregekről, az elesettekről való gondoskodás és hogy nem elcsépelt üres szó, hanem kézzelfogható valóság, hogy nálunk igazán legfőbb érték az ember! Az új ruhákhoz mindannyian erőt és egészséget kívánunk! YátH /)tl<MÓ4 Felhívási 1919*es, kiskunfélegyházi pártmunká® sok keresik azokat az 1919»es mene» küllekef, akik a fehérterror előtt Szén» íes, Orosháza, Szeged, Csongrád és. környékéről menekültek Fékgy házára. Kérik, hogy aki közülük él, jeknlkez® zen, vagy aki ilyen elvlársak iartózko» dási helyéről tud, jekntse a Járást Pártbizottságon, vagy a lap szerkesz® tőségében. Hundssi kutya harca a bolhával Vau-vau, ham-ham-ham! Bolha van a házamban. Ugri-bugri fekete, Beugrott a fülembe. Vau-vau, haraplak! Ugorj bolha, bekaplak. Megfoglak és jaj neked, Oda lesz rongy életed. Vau-vau, ham-ham-ham! Bolhát fogott a talpam. Rajta állok, mit tegyek? Elugrik, ha engedek. Vau-vau, rajta hát! Morzsold talpam a bolhát, Szórj rá földet vastagon, így nyugodtan alhatom. Lakatos József Béla
