Városi katolikus Szent László gimnázium, Kiskunfélegyháza, 1939
Jytoiber Öttó. 1940 szeptember 1.-én nyugalomba vonul a mi Ottó bácsink. Ottó bácsi fogalom diák és tanár előtt, ott a szerető atya, itt a megértő, melegszívű kartárs megszemélyesítője. Ha az iskolákban felállítanák a pontosan, lelkiismeretesen dolgozó névtelen tanárnak a szobrát, akkor ezt Stoiber Ottóról kell mintázni. Az első volt korán reggel a tanári szobában, a fiataloknak példát mutatva, hogyan kell mindig frissen, derűs lélekkel, odaadással,, minden gondot az iskola küszöbén kívül hagyva, az órára sietni, az utolsóra éppen oly frissen és fáradtság nélkül, mint a legelsőre. Pedig dolgozott sokat, nemcsak az iskolán belül, ahol a tanításon kívül a Petőfi Segélyegyletnek volt az elnöke hosszú éveken át, mert aranyos, gyermekszerető szíve megragadott minden alkalmat, ahol segíteni lehet és kell segíteni a tanulóifjúságon, de kivette részét a városban a társadalmi munkából is. Tagja volt éveken át a városi képviselő- testületnek. Működő tagja ma is a róm. kát. egyházközségi képviselőtestületnek, a róm. kát. iskolaszéknek, a Constantinum és az iparostanonciskola felügyelőbizottságának. Tizennégy éven át vezette az iparostanonciskolát és az ő igazgatósága alatt érte el ez az iskola a fejlődés ama fokát, amelyen most áll. Nyugalomba- vonulása tehát nem jelenti azt, hogy működése megszűnt a társadalom részére, sőt most több szabad ideje lévén, még többet várhat tőle. Dolgozott majdnem négy évtizeden át azzal az odaadással, szeretettel, derűs lelkülettel, amelyért megbecsülték felettesei és kartársai és szeretik összes tanítványai, a kicsinyek és a deresedő fejűek is, akiket harminchat éven át tanított, az erdélyi bérceken innen is és túl is. 1877 február 23.-án született Erdélyben, a hunyadmegyei Magyar- brettye községben. Középiskolai tanulmányait a gyulafehérvári gimnáziumban, egyetemi stúdiumait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Tanári működését 1904/05. tanévben kezdte meg a veszprémi piarista gimnáziumban, de már egy múlva hazakerül Erdélybe és 1905/06—1917/18. tanévekben a csíksomlyói és Csíkszeredái gimnáziumban nevelte a székely fiúkat. Onnan hozzánk került s intézetünkben működött az 1918/19—1939/40. tanévekben. Gyökeret itt, a kiskun homokon is tudott verni, mert hisz házat vett, letelepedik végleg városunkban és nem is akar elmenni, hogy még sokáig örvendhessünk annak, hogy derűs kedélyével fel-fel keresse a kartársakat és a tanári szoba még sok-sok éven át lássa őt ünnepélyeinken és összejöveteleinken kedves vendégül.
