Városi katolikus Szent László gimnázium, Kiskunfélegyháza, 1938

Halottaink.

1939. június hó 21. és 22.-én felhangzottak a gimnáziumunk előtt a »Circumdederunt me ...« szívbemarkoló hangjai. Kél öreg kartársaf, két kiérdemesült tanárt búcsúztattunk. Mindkettő harminc éven át szolgálta odaadóan, legjobb tudásával és pedagógus szívének minden melegével a magyar tanügyet és nevelt sok ezer derék polgárt édes hazánknak.

I EYSZRICH GYÖRGY |

Nyolcvan éves korában hagyott itt minket, a jól végzett munka utáni megérdemelt jutalom tizenhatodik évében. Nem váll meg tőlünk azonban nyugalomba vonulása után sem, felkereste az iskolát és kereste iskolán kívül is az alkalmat, hogy régi és új karfársaival, akiket gyorsan zárt meleg, szerelő szívébe, együtt lehessen. Epikureuszi bölcsessége, derűs életfelfogása, örökké ifjú lelke bi* zalmat, erőt kölcsönzött igen sokszor fiatalabb kartársainak. 1892. szeptember hó 1-től megszakítás nélkül tanított intézetünkben 1923. május hó 1-ig. Német anyanyelvűnek született, de kevesen váltak lelkesebb apostolaivá a magyarrá nevelésnek. Munkássága az iskolán belül nem elégedett meg a tanítással, elnöke volt hosszú éveken a Petőfi Segélyző Egyesületnek, ennek felvirágzása és erőre jutása az Ő nevéhez fűződik. Igazgatója volt a kereskedőtanonciskolának. A város kulturális és politikai életében is részt vett. Tagja volt a városi képviselőtestületnek. Diákjainak éleiét pedig az iskolán túl is mindig szeretettel és soha meg nem szűnő érdeklődéssel kisérte. Szerettük Öt, mint Ö minket. Kedves Gyuri bácsinknak kedves, meghitt társaságát mindenkor kerestük. Szívünkbe zártuk Öt, a halál onnan nem bírja kiragadni.

j BAKSAY JÓZSEF |

Még együtt ült a konferencia, hogy a Gyuri bácsinak adandó végtiszteletről tárgyaljon, amikor megjött a szomorú hír, hogy alsóbaksai és zeöledi Baksay József, intézetünknek kiérdemesült tanára, öreg kartársa után költözött. Hetvennyolc évet élt, ebből harmincat, 1885—1915. tényleges szolgálatban töltött szeretett szülővárosának első kultúrintézetében, működését még a régi épületben kezdvén meg, amely most a zárda egyik részét alkotja. Büszke örömmel látta emelkedni az új iskola monumentális épületét, ahol mint leghivafotfabb tanítója a klasszikus világ lelkiségének, kezdte meg a görög és római szellem örök értékeinek ismertetését. Az ifjúságnak nagy barátja, kedvenc költőjének, Horatiusnak szellemében vonult el a közéletből huszonnégy évvel ezelőtt; »Beatus ille, qui procul negotiis ...« így élte le stoikus nyugalomban idejét, a családi szőlőt, földet mívelve, ott lelte meg az ősi rögön lelkének nyugalmát, szívének békéjét. Most az a föld, az a homok fogja át selymes öleléssel porladó testét, amelyet oly nagyon szeretett, amelynek szeretetére tanított és nevelt. Lelke azonban itt lebeg az iskola falai kö» zött, emléke él.