Községi katolikus Szent László gimnázium, Kiskunfélegyháza, 1936

Iványi Antal.

Megható és fölemelő jelenetnek voltunk tanúi intézetünk záró ünnepségén, amikor Boleszny Antal igazgató lelkes szavakkal búcsúztatta testületünknek nyugalomba vonuló tagját: Iványi Antalt.

Intézetünk egy kiváló tagja távozott benne munkássága színhelyéről, aki 35 évig működött a középiskolai oktatás és nevelés terén mint tanár és ezen idő alatt kifejtett tevékenységével a főtanhatóság és a tanügy iránt érdeklődő társadalom elismerését vívta ki.

Távozó kartársunk 1876 június 8-án született Kisszebenben, mint egyszerű iparos szülők gyermeke. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, később Eperjesen végezte, ahol 1896-ban érettségi vizsgálatot tett. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a budapesti tud. egyetem bölcsészeti karára iratkozott, ahol a latin és a görög nyelvből és irodalomból tanári oklevelet nyert. Tanári működését 1902-ben kezdte meg az erdélyi róm. kát. Státus kézdivásárhelyi gimnáziumában, ahol 3 évig tanított,amikor is főtanhatósága a csíksomlyói r. k. gimnáziumhoz helyezte át. Itt, majd Csíkszeredában, ahova 1911-ben a csíksomlyói gimnáziumot áthelyezték, 13 évig tanított az 1918. évi összeomlásig. Itt érte őt életének talán legsúlyosabb csapása. Az 1916. évi román betöréskor egy szál ruhában volt kénytelen családjával menekülni, amely alkalommal egész házi felszerelése elpusztult. Az erdélyi zavaros viszonyok között a Csíkszeredái gimnáziumban 1916/17-ben szünetelt a tanítás s kartársunk a nyírbátori gimnáziumban helyezkedett el ideiglenesen mint kisegítő tanár. Végre 1917 őszén ütött a hazatérés órája. Kartársunk visszatért egykori működése színterére, de ott kifosztott, üres lakást talált, mindenütt a pusztulás nyomait kellett látnia, s ahol folytonos bizonytalanságban kellett élnie, mert egy újabb betöréstől való állandó rettegés ülte meg szívüket. Éppen ezért, amikor a helybeli gimnáziumnál egy latin-görög szakos tanári állás megüresedett, megpályázta azt s a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1918 őszén ki is nevezte. Működésének utolsó 19 esztendejét itt töltötte el városunkban, de nem elégedett meg főhivatásával, hanem a tanítás és nevelés más területén is hasznos tevékenységet fejtett ki. így tanítója s felügyelőbizottsági tagja volt 13 éven át az iparostanonciskolának s e minőségében nagyban hozzájárult az intézet színvonalának emeléséhez s a fiatal iparosnemzedék szellemi kiképzésének fejlesztéséhez. Tagja a róm. kát. egyházközségi képviselőtestületnek, a Constantinum felügyelőbizottságának s e téren is áldásos munkát végzett és végez ma is.

Itt küzdött, fáradozott városunkban éppúgy, mint pályája első felében, hogy a hazának vallásos, derék, munkás és jellemes fiakat neveljen, mert egyedüli