Községi katolikus Szent László gimnázium, Kiskunfélegyháza, 1936

Szalay Gyula

I

1865-1937,

Az 1927-ben nyugalomba vonult Szalay Gyula ravatalánál intézetünk igazgatója a következő szavakkal búcsúzott el a halottól:

Mélyen megrendült lélekkel állok és állunk meg Szalay Gyula tanár, a mi kedves Gyula bácsink koporsója előtt, hogy tőle mint a testületünk tagjától végbúcsút vegyünk. Méltatnom kellene Szalay Gyula érdemeit, de érzem, hogy olyan egyéniség méltatása, mint az övé, nem merülhet ki egy beszéd keretében. Az ő kiválóságát meg kellett érezni mindenkinek, másnak is, aki vele érintkezett, vele együtt dolgozott. Nagy volt ő mint nevelő, nagy volt mint kutató tudós és nagy volt mint ember.

Úgyszólván 40 esztendős tanári működéséből 34 évet városunkban töltött el. Nem pusztán tanított, hanem nevelt is. Nevelője volt nemcsak a tanuló ifjúságnak, hanem e fiatal város egész társadalmának is. Mint tanárt minden érdekelte, nemcsak a szorosan vett szaktárgyait szerette és művelte, hanem a magyar és latin irodalmon kívül ezek összes segédtudományaiba is belemélyedt. Nagy szeretettel fordult a természet felé, hosszabb ideig tanított is természetrajzot. Gyűjteményeinek ritkaságait a Magyar Nemzeti Múzeum is szívesen fogadta. Tanította és művelte a művészi rajzot. Hosszú tornatanári munkásságával pedig egy egész atléta gárdát nevelt fel nemcsak városunknak, hanem a nemzetnek dicsőségére is. Tehát nemcsak közölte a tudást, hanem a tanított tantárgyban mindig újat is tudott és maradandót is sikerült alkotnia.

De érezte, hogy a magyar tanár nem maradhat az iskola négy fala között, őt kötelessége a köznek nevelésére is szólítja. E téren tevékenysége közmondásos volt. Folyton tele volt eszmékkel és megvalósítandó tervekkel. Ezeket kifejezésre juttatta az általa alapított „Félegyházi Híradódban, melynek sokszor a vezércikktől kezdve végig maga írta meg minden betűjét. Hosszú újságírói tevékenysége alatt csak az eszményeknek szolgált, az anyagiasságot és a személyeskedést nem ismerte; tolla mindvégig ragyogóan tiszta maradt. Hogy milyen nagy dolog ez, azt csak azt tudja eléggé értékelni, aki tudja, hogy épen ezen idő alait is milyen ádáz politikai harcok folytak városunkban. Az irodalmi esték rendszeresítésével alapját vetette meg a Kiskunfélegyházi Közművelődési Egyesületnek. Ott volt a Petőfi Daloskor megalapítói között és annak hosszú éveken át elnöke volt; ezek voltak a Daloskör legeredményesebb és legragyogóbb évei. Mint kutató és tudós is a köznek a nevelője akart lenni.

1*