Községi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1935

Í6

4. Illés megtette a törvényt, Móra-elbeszélés: felolvasta Szeress 1. VII. o. t.

5. Aranyszőrü bárány, dramatizált formában előadták az int. II.—IV.

o. tanulói.

6. Móra: A bevcgzett tananyag c. elbeszélését felolvasta és magyarázta Tarjányi Lász'ó Vili. o. t.

1936 május hó utolsó vasárnapján a helybeli iskolák és daloskörök a „Hősök ligetéiben (ártott ünnepélyén résztvett az intézet ifjúsága. Öveges István tanár ünnepi beszédet mondott, Tarjányi Béla VII. o. t. Sajó Sándor: Magyarnak lenni . . . c. versét szavalta el.

A VIII. osztály ballagása. Egy helyi lap beszámolója szerint: Hagyományos szokás szerint csütörtökön, május 14.-én ünnepélyes keretek kö zött vett búcsút a reálgimnázium Vili. osztálya kedves Alma Materétől. Meghatóban gyűlt össze az ifjúság az intézet udvarán és a Himnusz eléneklése után Tarjányi László maturandus mondott búcsút az eltávozok nevében. Visszaidézte az I. osztályos diákot, aki félelemmel, tartózkodással lépte ál iskolája küszöbét és mindig örömmel várta a csengő szavát. És most, amikor utoljára szólalt meg, ez egész ünnepélyes hanggá lett s mély húrokat pendített meg a távozók lelke mélyén. Most a csengő eddig szokatlan hangja a nyolc évi munka és nemesedés helyének, intézetünknek üzenetét hozta hozzánk : „Gyermekeim 1 — mondotta — az iskola az ifjak számára mindig a szerető, a megértő, Isten- és hazaszeretetre nevelő gondos anya volt, aki most bocsátja útra csengőjének szavával gyermekeit.“ Meleg szavakkal köszönte meg az Alma Mater vezetőjének, Boleszny Antal igazgatónak a jóságát, ki hatalmas elfoglaltsága ellenére is oly nagy szeretettel és soha nem csüggedő hévvel oltotta az ifjak szivébe az istenfélelmet és törhetetlen hazaszeietetet. Hálával adózott osztályfőnökének, Láng György tanárnak, kinek szerető egyéniségére mindörökké hálával fog visszagondolni osztálya, mert örökre vele marad atyai nevelésének az emléke, amely mögé sohasem tudta elrejteni jóindulatú szeretetének gyémántszemeit. Köszönetét mondott az egész tanári karnak azért a sok és véghetetlen jóindulatért, amelyet a diákok iránt mutatlak. Végül megfogadtatta asz ifjúsággal, hogy vallásos szívvel küzd Nagy- Magyarország visszaállításáért.

A tanári testület nevében Boleszny Antal igazgató bocsájtotta útra a Vili. osztályt. Örömmel állapította meg, hogy egy olyan nemzedéket küldenek ki az élet viharaiba, amely valláserkölcsi és hazafias szempontból mindig meg fogja állni helyét. Atyai szeretettel várja vissza fiait, kik majd az élet küzdelmeiben kifáradva, örömmel jönnek vissza Alma Materükhöz, új erőt szívni új küzdelemre.

Ezután Gálfy Géza átadta az intézeti zászlót, amely reményeiknek, álmaiknak tárgya volt és emlékezteti az újabb nemzedéket arra, hogy ez a zászló az intézet ifjúsága előtt az, ami annakidején a görögöknek a pajzs volt. Ezzel, vagy ezen, mondták a görögök. És az ifjúságnak is ezzel kell győzni, vagy ezért kell meghalnia. ígéretet tesz, hogyha a haza úgy kívánja, ez alatt a zászló alatt fognak ők is küzdeni, drága hazánk föltámadásáért.