Községi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1934
10 így jellemzi őt: „Élete egész folyamában olyan embernek mutatkozik, aki kisebb gyarlóságokkal és megbocsátható hibákkal kiváló szellemi sajátságokat párosított s mind jelleme, mind tehetsége által olyan színvonalra emelkedett, melyet alig ért el egy-két kortársa. Olyan tulajdonságokat egyesített magában, melyek ritkán találhatók együtt: az alkalmazkodást önérzetes önállósággal, a demokrata szabadelvűséget előkelő finomsággal, a tartalmas komolyságot humorral és éleselméjűséggel kötötte össze. Napról-napra tanult, mint Solon, s lelkének kiművelésén nem szűnt meg fáradozni. Ifjúsága eszményképeit feláldozta a nélkül, hogy római érzését elvesztette volna. Meghajlott a monarchia előtt a nélkül, hogy függetlenségét feláldozta volna. A főváros fényűző bőségében élt a nélkül, hogy az egyszerű falusi élet szeretete kialudt volna benne. A könnyelműség és tréfa leple alatt mély gondolkodás és komolyság lappang nála és szeretetreméltósága éppen abban áll, hogy nyílt szivü ember és hű barát volt, szabadelvű a magasrangúak és nyájas az alárendeltek iránt“.* Kétezer év óta él és nem változik ez az arc, mert nem csak egy emberé, hanem minden ember arcából örök vonások futnak össze benne. Szirák Ferenc. 1 Schauz. Gesch. a. röm. Litt. 5. 89.—II. T. 3 Az idézet Csengery Horatius fordításának előszavából, XX.
