Községi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1933

Szent László.

Úgy él valamennyiünk tudatában, mint a magyar hős és keresztény lovag eszményképe. Hős volt; tetteiről történelmünk legragyogóbb lapjai beszélnek. Keresztény lovag volt; alakját legendák, egyházi és világi énekmondók szövik ki a képzelet szálaival s ráraknak minden szépséget, mellyel egy lelkesülni tudó kor az eszményi embert képzeletében maga előtt lebegni látja.

Földi hivatása az, hogy nemzete élére álljon mint király s megkezdje népe hit és haza-védő harcait, de eszménnyé azáltal lett, hogy égi hivatását is érzi s mindkét feladat betöltésére elég lelkiereje van. — Két koronát kap azért, „hogy dicsekednél te két országban, Magyarországban s Mennyországban“ mondja róla az ének.

Király és szent. Az emberi élet csúcspontjai: mindkettő a nagyszerűség bélyegét hordja magán.

Életének e kettős útja az, mely őt ezeréves múltúnk legnagyobb értékei közé helyezi. Erő és biztatás sugárzik belőle ma is. Vezetni másokat úgy, hogy példánk legyen rátermettségünk bizonyítéka. Ez minden nevelés sarkpontja s az a hely, hol ez a munka folyik, felékesítheti magát eszményképe nevével. Isten adjon nekünk erőt, hogy ezt a feladatot betölteni tudjuk. De Szent László ne csak intézetünk nevében álljon, hanem ifjúságunknak is eszménye legyen. Ihlesse őt s vezesse élete minden változatában, lebegjen előtte mint szent útmutató azon az úton, mely a jó keresztény és az erős magyar útja.

Szent László neve ne legyen a múlt emléke, hanem a magyar jövő előkészítője és vigye diadalra ezt az az ifjúság, kit az ő példája vezet.