Községi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1933
1 mint szellemi valóságot fogja fel tisztán, minden anyagi határoltság nélkül. Hogy ez a művelet tadatos vagy tudattalan-e ? Még nyitott kérdése a pszihológiának. Tehát ugyanannak a dolognak ezen kétféle felfogásában van a fő különbség a mi világunk s a költő világa között. A mi világunkban minden tárgyszerű: a gondolat, az érzés szavakba, színekben, alakokban, mozgásokba gubózik s úgy kuksol elénk, mert mi csak így vehetünk róla tudomást; az igazi művész előtt ebből az anyagi gubóból kifejtve, tisztán szellemi jellegükben sorakoznak fel a dolgok. Itt nincs tér és idő, melyben megáll, keletkezik s elmúlik valami, hanem egyszerre minden mindenütt létezhetik, a költő szeme egyszere villan a földről a mennybe a mennyből a földre le s ebben a villanásban akkor az ő világa a maga egész szellemiségével benne rezeg Ez az ihlet állapota, ez képesíti őt arra is, hogy tehetségének mértéke szerint objektiválja, felöltöztesse azt a környező világ képeibe. Ahogyan ez a beöltöztetés történik, az már a művész egyénisége. A költőnek ez a szellemszerfi látása az, ami emberi szempontból abszolút érték. Itt nem tehetünk különbséget költő és költő között épen úgy, mint ahogy a szépség nem tűri a mennyiségi és minőségi megkülönböztetéseket. A kisebb és nagyobb költő között való különböztetésünk nem a költeményben megnyilatkozó szépség fokait akarja jelölni, hanem megvalósulásának mértékét, az objektívációt, mely anyagról lévén szó, megtűri már az efajta megkülönböztetést. Mihelyt egy műben a szépség csillan fel, ott már a mi magasabb- rendü emberiségünk himnusza hallik. Felfigyelünk valamennyien s érdeklődve lessük az új hírt egy olyan világról, melyről tudjuk, hogy a miénk, de birtokunkká csak kiválasztott hódítóink munkája útján válik. így lesz a költő műve magasabbrendü emberiségünk megnyilatkozásává, e művekben élünk mi, mint magasabbrendü emberek, de nem a nietschei Übermensch goromba prózában, akinek csak azért kellünk, hogy mint jó vágómarhákból minél tökéletesebb szalámi váljék az ő felsőbbrendűsége számára, hanem inkább az evangéliumi elgondolás szerint, hogy életünk legyen és bővebben legyen. A költő álma nem saját felsőbbrendűségének apotheozisa, hanem az egész emberiségé, mely általa lesz birtokosa egy magasabbrendü világnak. A költő működésében fejük tökéletesebb létre énünk, általa, benne érezzük, hogy Isten bölcsesége odateremtette hétköznapi életünk fölé örömünkre, vigasztalásunkra s gyönyörűségünkre a Szépség birodalmát. Szirák Ferenc dr.
