Községi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1932
II. Az 1933. évi gödöllői jamboree jelentősége. 1933. augusztusa emlékezetes lesz Magyarországon. Nem népeket öldöklő csatát, nem végtelen szomorúság kiinduló pontját jelölő ú. n. »békekötés« dátuma ez, hanem az egész földkerekség népeinek és nemzeteinek a béke jegyében történő összejövetelét, a kölcsönös megbecsülés, a testvériség és barátság nagy találkozóját, a gödöllői világjamborcet jelöli ez az időpont. Az egész világ cserkészete jön össze az idén Gödöllőn jamboreera. Ez a hottentotta szó a délafrikai néger törzsek időnkénti nagy összejövetelét jelenti, amikor is az egész nemzetet érdeklő fontos dolgokat beszélik meg. Ne csodálkozzunk, hogy épen ez a szó került be a cserkész-szótárba, hiszen a cserkészet megalapítója, Lord Baden Povel világfőcserkésznek, az akkori angol ezredesnek, a búr háború idején, amikor egy kis délafrikai városban, Mafekingben volt a búroktól hosszabb ideig körülzárva, fogamzott meg lelkében az a gondolat, hogy az ifjúságban rejlő nagyszerű cselekvési erőt, amely magára hagyva csak káros eredményeket termel ki, helyes vezetéssel nemzeti és általános emberi érdekeket termelő irányba terelje. Azóta terebélyes fává növekedett az akkor elültetett kis palánta és ma több mini két és fél millió nyilvántartott tagja van a világcserkészetnek. Tagadhatatlan, hogy az emberiség neveléstörténetében a legnagyobb pedagógiai mozgalom a cserkészet. Világ, faji, nemzeti eltérések között is egybefogó, általános fundamentális szempontja: a jellemnevclés; a jcllemnevclés az ifjúságból önmagából, önakaratából; önkéntes jelentkezés és kötelcsségvállalás alapján, próbák kiállása folytán szelektálódó, önértékű egész egyéniség, az emberebb ember és így nálunk a magyarabb magyar egészséges típusának kialakítása. A cserkészet végeredmény« ben nevelő iskolája, de egyszersmint önképzőköre is annak az ifjúságnak, amely a jót cselekszi magáért a jóért, aki egyeneslclkű, igazmondó, kötelességtudó, másokon mindig segíteni kész és mindenkit testvérének tekintő, önmagával szemben szigorú kritikát gyakorló, de másokkal széniben gyöngéd, a természetet szerető, fegyelme«
