Községi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1931

II.

A tragikum körvonalai Ádám sorsában.

„Az ember tragédiája egy nagyon lefompííoíí tragédia, ahol az ember küzd, de nem hős, tragikuma sem győzelmi tudatot, sem bizalmat nem sugároz.“1 Á nagytudású püspöknek ez a megállapítása mindenesetre gondolkodóba ejt bennünket „Az ember tragédiájának“ íragikai értéke felől. Tragédia tehát, mely nem is az, mert szemmel látható, hogy a „nagyon letompított“ jelző csak udvariasságból került oda a mondatba, vagy talán az irodalom hivatott magyarázói iránt érzett tiszteletből, de az egész dolgozat szelleméből és irányából látszik, hogy semmi szükség sem volna rá.

Különösnek látszik az is, hogy a dolgozat, mely a pesszimizmus és „Az ember tragédiája“ közölt lévő viszony fejtegetését ígéri, a végén egy ilyen pusztán esztétikai megállapításban konkludál. S valóban azt gondolhatjuk, hogy a cím csak a kiindulás jele, mert a lényeget azok a fejtegetések alkotják, melyek a fenti megállapításnak előzményei, melyekből az logikusan következik.

A cím anyagával egy-ketfőre végez. Megállapítja, hogy a pesszimizmus lényege, (a rossznak győzelmes hatalma) és a tragikum között fogalmi ellentét van, melyet azután „Az ember tragédiájáéra is kiterjeszt a pesszimizmussal szemben.2

Madách műve tehát nem pesszimista mű. Ebben megnyugszunk, de most némi bevezetés után hirtelen a mű tragikumát kezdi boncolgatni s megállapítja, hogy mivel nincs meg benne „a jó szupremáciájáról való meggyőződésnek optimizmusa“, ezért „nagyon letompított“ tragédia, önkényklenül is azt keressük most, hogy hol van meg az az „optimizmus“, mely Prohászka szerint a tragikum kelléke. Odajutunk, hogy az a keresztény gondolatban van meg, tehát a keresztény gondolat hiánya az, mely Madách művét tragikumától megfosztja.

A tragikumot Prohászka meglátása szerint az optimizmus hordozza s az igazi tragikus hős az, kinek bukása nem árt annak az optimizmusnak, mellyel a néző a hős sorsa változásait kiséri.3 Ez pedig csak úgy érhető el, ha a tragédia egész szerkezete az optimizmusra van felépítve s tendenciái egy magasabb világrend régióiba ívelnek fel, s miközben a hős bukik, bukása mögött a magasabb eszmék országának körvonalait látjuk meg, melyben optimizmusunk igazsága teljesül be. Madách eJJig nem tudott eljutni, ezért lesz „dikciója bizonytalan“, s műve ezért esik ki az igazi tragédiák köréből.

1 Prohászka Ottokár: „Az ember tragédiája és a pesszimizmus.“ ü. M. 12. köt. 340. k. k. !. I.

2 „Az ember tragédiájában is a küzdelem s a folytonos új, meg új kisérlctczés épen a j4ba vetett hitet hirdeti.“ u. o.

3 V. ö. „Pesszimizmussal. . . nem lehet tragédiákat írni.“ u. o, 343. 1,