Városi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1929

fásnál nem önző szempontok vezetnek, hanem az iskolában beléjük oltott ideálizmus hajt az illető pályára. A középiskolai tanári pálya pl. nagy anyagi előnyök* kel nem biztat s aki erre a pályára lép, örökös szegénységi fogadalmat tesz és mégis mily nagy számmal szánják reá magukat fiaink és leányaink. A félegyházi reálgimnázium 23 érettségiző tanulója közül 6 jelentette be, hogy a tanári pályára lép. Igen, a nemes idealizmus tüze nem egészen hamvadf el az ifjúság lelkében. Mi adja a misszionáriusnak az erőt, hogy a vadaknak hirdesse az Dr igéit s szenvedéseknek és veszedelmeknek tegye ki magát, mi más, mint a beléje oltott ideálnak a kultusza. Éppen így hiába menne művésznek az, akiben veleszületett tehetség, hajlam és kedv nincs, mert ezek nélkül művésszé nem lehet.

íme a mai ifjúság ilyen fényezők hatása alatt szokta jövendő pályáját meg* választani s nem mondhatjuk, hogy a követett eljárás mindenben és mindenkor célszerű és helyes volna. A pálya az a munkaterület, amelyen kedvvel és ered* ményesen dolgozni az egyénnek életbevágó érdeke. A betöltött állás feleljen meg az egyén hajlamainak, tehetségének, a személy pedig feleljen meg a hivatal köve* íclménycinek. Mainapság megfelelő embert kívánnak mindenütt a megfelelő hely* re. Minden pályának van objektív és szubjektív oldala. Objektív oldala a munka, amelyet az illető állásban el kell végezni, továbbá az állással járó befolyás, tekin* fély és kereset. A szubjektív oldalhoz tartozik a hivatotfság, a testi és lelki alkal* másság s a képzettség, mely arra képesít, hogy hivatásunkat kellőképen teljesítsük. A legideálisabb dolog az volna, ha a kettő teljesen fedné egymást. Akkor lehetne a megfelelő embert a megfelelő helyre állítani. Ám amint Ed. Spranger, a kitűnő pszichológus mondja: „A valóságban nagy különbség van ama pálya között, amelyre valaki lépett s ama pálya között, amelyre valakinek hivafoífsága van.“ Hány ifjúnak volna kedve s tehetsége is bizonyos pályára, viszonyai azonban nem engedik, hogy arra a pályára lépjen. Hányán szeretnének erre vagy arra a pályára lépni, de vágyukat nem elégíthetik ki, mert az a pálya éppen túlzsúfolt. Hány cm* bért befolyásolnak helytelen irányban a pályaválasztásnál a társadalmi előítéletek? Ez okozza, hogy a legtöbb esetben nem megfelelő ember kerül a kérdéses helyre. (Stuhlmann : Scientia amabilis.)

Itt önkéntelenül is az a kérdés tolul előtérbe, hogy vájjon fehet*e ebben a nagyfonfosságú dologban valamit a középiskola. Tehef*e az iskola szolgálatot az ifjúságnak az életpályára való előkészítésében s a helyes út kiválasztásában ? Vé* leményünk szerint nemcsak tehet, de az iskolának egyenesen feladata a pálya* választásra való előkészítés, habár ezen a téren egy kis mulasztást lehet a peda* gógusok számlájára írni. Tagadhatatlan tény, hogy az iskola konzervatív felfogása miatt nem mindig alkalmazkodott a rohanó élet követelményeihez. Már pedig az iskola kötelessége, hogy tekintettel legyen az élet szükségleteire s munkájával igyekezzék az élet reális szükségleteinek felismerésével azok helyes megoldását előkészíteni. Különösen feladata ez a mai szomorú viszonyok között, amikor a gazdasági pangás miatt az élet gondjai elviselhetetlen súllyal nehezednek az ember vállaira. Az iskolának kötelessége a közgazdasági gondokban osztozkodni a szülők* kel, hiszen olyan korban veszi át a gyermeket, mikor még nincs meg benne az élet szükségletei iránt való érdeklődés, viszont pedig érett korban bocsájíja cl ke* zei alól. Az iskolai munkának az elméleti tudás nyújtásán kívül gyakorlati oldala is kell, hogy legyen s ez az ifjúság pályaválasztásának előkészítése. Most, amikor a gazdasági élet pillérei annyira megrendültek, amikor az élet oly nehéz s bizony* tálán s az érvényesülés lehetősége oly szűk korlátok közé szorult, amikor az ősz* szes pályák megközelítését mind nehezebbé teszik, az iskola fontos feladata, hogy