Városi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1927

fordított arra, hogy a tanulóifjúság valláserkölcsi érzelmeit ápolja, meggyőződését erősítse s jellemének alapjává a rendíthetetlen hitet tegye és azt megszilárdítsa. Mindennap az első óra előtt elimád- koztuk a „Jöjj el Szentlélek Isten“ kezdetű imádságot s utána a Magyar Hiszekegyet, az utolsó óra végén pedig a „Hálával emeljük fel szívünket Tehozzád“ kezdetű imát s újra a Magyar Hiszekegyet. A katholikus valláséi tanulók minden vasár- és ünnepnapon d. e. 8 órakor Istentiszteleten vettek részt s mise után felváltva egy vasárnap az alsó-, más vasárnap a felsőosztályosok szentbeszédet hallgattak. A templomba a tanulók mindig a tantestület tagjainak kíséretében mentek s az igazgatóval mindig ott voltak a kijelölt tanárok és négy-öt csatlakozott hozzájuk. A tantermekben, előadókban, úgyszintén a tanári termekben mindenütt ki van függesztve a megváltás jele: a Szent Kereszt. A katholikus valláséi tanulóknak kötelességükké tettük, hogy tanáraikat úgy bent az intézetben, mint kint az utcán, úgyszintén az egyházi férfiakat „Laudetur Jesus Christus“ köszöntéssel üdvözöljék. Másvallássú tanulóinkat saját hitoktatóik tanították a vallástanra, de megköveteltük tőlük, hogy pontosan tegyenek eleget vallásos kötelességeiknek s amennyiben panaszuk lenne növendékeikre, erről az igazgatóságnak azonnal tegyenek jelentést. A katholikus ifjúság résztvett az egyházi körmeneteken, szentségiinádásokon, hamvazkodáson, Balázskodáson, oklőber hó 21-én megtartották az éveleji szt. gyónást, december 21-én a karácsonyi és június 14-én az évvégi szt. gyónást. Húsvét előtt háromnapos szentgyakorlatunk volt (március hó 28—31-ig), melyen az elmélkedést Gampel Béla plébános úr tartotta, utána pedig gyónt és áldozott az ifjúság. Volt az ifjúságnak Mária Kongregációja is.

A hazafias nevelés. A vallásos érzés mellett országunkat majdnem egy évezreden át fenntartó másik érzés ápolására is nagy gondot fordítottunk s ez a hazafias érzés volt. A közelmúlt idők hazát és vallást kigúnyoló szelleme helyett, mely kidobatta a kereszteket az intézetből s „ubi bene, ibi patria“ elvét hirdette, azt az érzelmet igyekeztünk növendékeink szívébe oltani, melyet a nagy költő hirdetett, hogy: „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!“ s hogy a magyarnak csak egy hazát adott a végzete s ez a megcsonkított, megalázott haza, melyet egységesnek teremtett az Isten s melynek birtokáért úgy a hegyeken, mint völgyekben és síkokon egy évezreden át magyar vér ömlött s tette azt termékennyé. Ennek a nagy