Városi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1925
II. Még egy más veszteségről is be kell számolnunk. Zólyomi Simon, intézetünk nyugalmazott rendes tanára, a mindannyiunktól szeretett .Sírni bácsi“ a nagy vakáció folyamán, 1925 július 28-án Pestújhelyen, életének 77. évében, hosszas szenvedés után elhúnyt. Boldogult kartársunk 38 és fél évig állott a magyar tanítás és nevelés szolgálatában és ezen hosszú időből 30 és fél évet töltött intézetünknél. Tőlünk 1914 szeptember havában vált meg, midőn egy kedves családi ünnepély keretében búcsúzott el a mi nesztorunk kedves intézetétől. Mindnyájan, akik együtt tanítottunk vele évekén át, megbecsültük az ő sokoldalú tudását, kartársi szeretetéf, ragaszkodását tanártársaihoz és az intézethez. Mint ifjú kezdő tanárok, sokat tanultunk tőle, aki a klasszikusok világában teljesen otthonosnak érezte maoát. Kedélyének aranyos derűje, kedves humorizálása nem egyszer üdített fel fárasztó munkánkban. Horatiusi bölcsesége, mellyel az örömet és szomorúságot fogadta, az aurea mediocritas elvét ismertette meg velünk. Mint szaktanár széleskörű és alapos szaktudású, mint kartárs megértő, kedves jóbarát, mint tanító szeretettel oktató nevelő volt. Tanítványainak százai igazi rajongással vették körül az ő szeretett Simi bácsijukat, aki nyugalombavonulása után is fenntartotta intézetünkkel az össze* köttetést és nyaranta, míg egészsége engedte, mindig felkereste iskolánkat. Haláláról későn értesültünk és így utolsó útjára nem kísérhettük ki, de emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. ZÓLYOMI SIMON
