Városi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1924
lü beszélni a legforróbb lelkesültség hangján arról, hogy mii tett á félegyházi főgimnázium akkor, amikor 30 esztendőn keresztül hirdette a katholikus életfelfogást: a diadalmas világnézetet, amikor a templomokat papokkal népesitetta be s Krisztus győzelmi zászlaja alá elszánt harcosokat állított, amikor teleszórta a harcterek véres barázdáit hős fiainak fehérló' csontjaival, amikor a nagy, nemzeti titánok tiszteletének állandó ébrentartásával acélos nemzeti öntudatot s nyitott szemmel virrasztó égő honszerelmet épített ki neveltjeinek lelkében, amikor a történelmi tradíciók állandó fölmelegitésével s a magyar irodalom s költészet intenzív tanításával szunnyadó szellemi energiákat ébresztett s költőkkel ajándékozta meg az országot,— amikor a testnevelés terén a világ élére bajnokot állított. De most hagyjuk ezeket! Inkább kérjük az Alma Matert: hogy védelmező, kiapadhatatlan édesanyai szeretetével vezesse, ajnározza tovább is a lelkünket, harmatosán szép emlékének visszasugárzó erejével kössön bennünket elszakithafatlanul az általa hirdetett nagy eszmék szent oltárához s ha majd jő a vég s halálrafáradt fejünk fölött sejtelmesen permeteznek a „proficisere anima Christiana“ szavai, — akkor óh hajolj fölénk te örökszerelmü, drága szent Asszony s add remegő kezünkbe azt a fehér szentelt gyertyát, hogy vigyük azt égve, magasan lobogó lánggal a mi szerető Krisztusunkhoz, ki felöiei bennünket örök dicsőségébe. Amen. Déli 11 óra volt, midőn a közönség széles tömegekben felgyülemlett a piactéri Peiőfi szobor köré. hol a Polgári Daloskor ünnepi énekének felzugó hangjaival folytatódott az ünnepség. Dr. Holló Béla polgármester keresetlen, meleg üdvözlő szavai után dr. Névy Gyula ügyvéd emelkedett szólásra, ki hatalmas lendületű beszéd kíséretében tette le a 30 évesek koszorúját az ércbeöntött költő lábaihoz. Most dr. Porst Kálmán igazgató lépett elő s hazájukat sirató hontalan öreg székely diákok nevében helyezett koszorút Petőfi lábaihoz. Az igazgató itt mondott beszédéből az igazi honfibú mély bugását hallottuk feltörni s a paihetikus beszéd mögött is éreztük a szemrehányó panaszt, melyet az elszakított székelyek küldenek hozzánk a havasokkal övezett Hargita tájairól. Déli 1 órakor diszebéd volt a Korona nagytermében, hol az összes jubiláló évfolyamok s a város képviselői, valamint nagyszámú előkelő közönség jelent meg. Itt elsőnek dr. Eisier Mihály törv. elnök, 30 éves jubiláns, az egész ünnepség tervezője, össze- bozója s mozgató leike mondott közvetlen hangú üdvözlő beszédet. Üdvözölte még ma is élő volt tanarait, az összegyűlt közönséget
