Városi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1924

7

Fél 11 órakor a meghatódott s felhangod kedélyű közönség, a jelenlegi diákság s az összes jubilánsok az intézeti zászlók alatt a Szent István templomba ment, hol a Te Deumot és misét Trungel János pápai kamarás, kókai plébános, a 30 évesek volt hittanára mondotta. Mise alatt a Petőfi Daloskor régi magyar egy* házi énekeket énekelt. Evangelium után Gampel Béla majsai káplán lépett a szószékre s hamisithatlan költői lélekre valló magas lendületű lirai beszédjével elbűvölte s magával ragadta hallgató* ságát:

Mikor Barbarossza Frigyes a Szentföld fölszabadítására keresztes hadjáratra indult, táborában yolt egy kölni német lovag is Bátor hős volt, minden csatában az elsők közt támadott s az ellenség sáncainak ostromában mindig az élén harcolt. Mikor azonban Akként megszállták, a félelmet nem ismerő harcos egy nyíl- lövés folytán halálos sebet kapott. Halálos szorongattatásai közt fogadalmat tett: „Uram, ha meggyógyítasz a te szent sírodnál, Jeruzsálemben meggyujtok egy szentelt gyertyát és égve viszem haza Köln városába. Ott fölteszem egy oltárra, hogy mindenki láthassa, hogy azt a gyertyát a te sírodnál gyújtottam meg és hogy az emberek lelkében szeretet és lelkesedés gyűljön lángra irántad, édes Istenem!"

A lovag meggyógyult és elzarándokolt Jeruzsálembe. A szent sir előtt forró imádságba mélyedt, aztán úgy, mint ahogyan megfogadta, a szentsir egyik lámpájánál meggyujtotta gyertyáját. Ragyogó fénnyel égett a gyertya, mikor kezeivel védelmezve a szent sir templomában körülhordozta. S igy vándorolt a lovag a szent város utcáin, a szentföld utain kezében tartva az égő gyertyát. Százszor, ezerszer kioltotta a vihar az apró gyertyalángot, a lovag ezerszer meggyujtotta s vitte tovább, haza, hazájába, hogy átformálódott lelkének egész boldogságával föitűzze azt szülővárosa templomának legszebb oltárára.

Kedves Testvéreim! A kiskunfélegyházi rk. főgimnázium falai között, yagy mondhatom igy is : az Alma Mater tabernákuluma előtt immáron 30 esztendő óta ég lobogó lánggal a legtiszteletreméltóbb eszményeknek: a krisztusi hitnek, a lángoló hazaszeretetnek, az örök forrásokból táplálkozó nemes tudománynak, az emberszeretetnek és a szociális segítés gyönyörű szándékainak az öröklámpása. Ennél az izzófényü öröklámpásnél gyújtottuk meg mi ezelőtt 30—25, vagy 10 esztendővel a mi fehér szentelt gyertyánkat, hogy ijfu szivünk lelkesedésével vigyük azt ki az életnek ígéretes, nagy Útjaira. A jövőbe vetett tekintet fátyolosságával néztük azt as