Városi katholikus Szent László reálgimnázium, Kiskunfélegyháza, 1924

4

ünnepét a mi örömünnepünkbe, csendítsék bele az általános örömbe a fájdalomnak mai nap minden cselekedetünket kisérő szükséges gondolatát, bogy ne engedjék örömünket önfeledt tiszta örömmé lénni addig, mig nincs újra integer hazánk.

Ezen uj momentumok által megbővült ünnepség junius 13.-án és 14.-én folyt le. Tizenharmadikán délután érkeztek meg a vidéken tartózkodó jubiláns diákok, kiknek elszállásolásáról a bizottság már előzőleg gondoskodott.

Első lépésüket a kegyelet vezette. Turnusonként sorba állva sorra látogatták a temetőket, hol volt tanáraik pihennek. Elsőnek Holló László volt igazgató sírjára helyeznek koszorút meghatódva emlékezvén az elhunyt férfiúról, kinek munkája immár mindanyiok- ban valóra vált életté nőtt. mely meghozza gyümölcsét az egyén, a haza, az emberiség javára. Ezután sorra látogatták Kunz Béla, Pál Károly és Lengyel Imre sírját, mindenütt egy egy koszorút helyezve e volt tanárok nyughelye fölé.

Este 9 órakor közös vacsorára gyűltek össze ismét, hol turnusonként elhelyezkedve vidám beszélgetés között újították fel az elmúlt idők emlékét 30, 25, 20, 15. 10 év diák intimitásaitól a férfi kemény élelküzdelméig, melyből a közben elrúgott viharos idők alatt mindenikük alaposan kivette a maga részét.

Junius 14.-én reggel 8 órakor a harminc éve érettségizett öreg diákok kezdik meg az ünnepségek sorát. A Constantinum leánynevelő intézet egyik osztálytermében, mely valaha az ő osztáy- termük volt, jöttek össze, öreg tanáraik Mihálovits Alajos a volt osztályfőnök, Trungel János hittanár, Baksay József, Szalay Gyula. Eyszrich György és Beke Lajos dr. kíséretében.

Kiki saját padjába ül, az öreg tanárok a katedrán s Mihálovits osztályfőnök megkezdi az órát. Előzőleg névsort olvas sorban megállapítja kik vannak itt, kik hiányoznak, majd lelkes szavakat intéz volt növendékeihez. Utána dr. Eisler Mihály öreg diák eleveniti fel a múlt emlékeit s emlékezett hálával volt tanáraikról, hiányzó osztálytársaikról s megilletődve a múlt tömegestől feltörő emlékeitől, könnyek között köszöni meg azt a munkát, melyet az immár öreg tanárok 30 évvel ezelőtt még fiatalos hévvel, de nagy céltudatossággal és alapossággal szenteltek az ő szellemük kiművelésének. Szavaira Trungel János hittanár válaszol s örvendező lélekkel állapítja meg. hogy az ő munkájuk nem volt hiábavaló munka, az 5 vetésük bő aratást hozott, a jó Isten megáldotta ezt a munkát s ők örvendve mondhatják szent Pállal: Bonum certa men certavi...