Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1921
5 ünnepnapon isteni tiszteleten vettek részt s mise után felváltva egy vasárnap az alsó, más vasárnap a felső osztályosok szentbeszédet hallgattak. A templomba a tanulók mindig a testület tagjainak kíséretében mentek s az igazgatóval mindig volt legalább négy-öt tanár kíséretükben. A tantermekben és előadókban e tanévben, úgyszintén a tanári termekben mindenütt kifüggesztettük a megváltás jelét: a Szent Keresztet. A katholikus vallású tanulóknak kötelességükké tettük, hogy tanáraikat úgy bent az intézetben, mint kint az utcán, úgyszintén az egyházi férfiakat „Laudetur Jesus Christus“ köszöntéssel üdvözöljék. Más vallású tanulóinkat saját hitoktatóik tanították a vallástanra, de megköveteltük tőlük, hogy pontosan tegyenek eleget vallásos kötelességeiknek s amennyiben panaszuk lenne növendékeikre, erről az igazgatóságnak azonnal tegyenek jelentést. Részt vett a katholikus ifjúság az egyházi kör- meneteken, szentségimádásokon, hamvazkodáson, Balázskodáson. Husvét előtt három napos szent gyakorlatunk volt, melyen az elmélkedést Kovács Sándor püspöki káplán úr tartotta, utána pedig gyónt és áldozott az ifjúság. Volt az ifjúságnak Mária Congregá- ciója is 35 rendes taggal és 10 candidatussal. Praefektusa Éber Zoltán Vili. o. tanuló volt. A tagok minden vasárnap gyűlést tartottak és évnegyedenként szintén, azonfelül minden Mária ünnepen. A Zászlónk című ifjúsági folyóirat 83 példányban járt a tanulóknak. A hazafias nevelés. A vallásos érzés mellett országunkat majdnem egy ezredéven át fenntartó másik érzés ápolására is nagy gondot fordítottunk s ez a hazafias érzés volt. A közelmúlt idők hazát és vallást kigúnyoló szelleme helyett, mely kidobatta a kereszteket az intézetből s „ubi bene, ibi patria“ elvet hirdette, azt az érzelmet igyekeztünk növendékeink szívébe oltani, melyet a nagy költő hirdetett, hogy „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely, áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell.“ Hogy a magyarnak csak egy hazát adott a végzete s ez a megcsonkított, megalázott magyar haza, melyet egységesnek teremtett az Isten s melynek birtokáért úgy a hegyeken, mint völgyekben és síkokon egy ezredéven át magyar vér ömlött s tette azt termékennyé. Ennek a nagy boldog Magyarországnak feltámadásáért imádkoztunk naponta és dolgozunk kitartóan szorgalmasan. Ennek az egységes nagy hazának jelképét őrizzük a „Porszemekben“, melyet minden osztály megrendelt és kegyelettel fog megőrizni s ad ' át egyik osztály a másiknak mindaddig, míg újra felrepül a Szent Turul madár a Kárpátok bérceire s dicsőséggel lobog a Kárpátok övezte föld minden táján a háromszínű nemzeti lobogó. Fegyelmi ügy. Az elmúlt évben jelentettem, hogy a tanuló ifjúság fegyelmi állapota majdnem elérte a háború előtti nívót. Az idén is azt jelenthetem, bárha e tanévben egy nagyon szomorú esetről is be kell számolnom. Ez szintén a háborús viszonyoknak, a vonaton való bejárásnak és a szülői ellenőrzés hiányának szomorú következménye. Egy magáról megfeledkezett vidéki, koszton
