Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1915
5 máz, hanem lelki meggyőződés, önzetlen, minden áldozatra kész honszerelem, mely a hazáért életet, vért, minden anyagi jót kész áldo- zatúl hozni, az erős kötelességérzet és a tekintély tisztelete. Ezek a mi erkölcsi javaink, ezekből mint a nemzeteket és népeket egyedül fentartó forrásból táplálkoztak a mi dicső honvédőink és öreg népfelkelőink s törték meg a fejér cár milliós hadát. E szent forrás kristálytiszta cseppjeit, melyek az emberi és hazafiúi szív legmagasztosabb, legtisztább és legfenségesebb érzelmeiből keletkeztek, nem mételyezték meg ellenségeink kultúrájának az úgynevezett hypermodernségnek álprófétái és az emberiség Antikrisztusai, kik hadat izennek Istennek, vallásnak, hazának, tekintélynek, kik elakarják pusztítani az erkölcsi világot, az eszmények, ideálok világát, hogy azok romjain megteremtsék a materiálizmust az önös „Én“ uralmát s az Isten imádás helyett az aranyborjú imádását! Ezen álpróféták és Antikrisztusok szerint nincs Isten, nincs vallás ; Isten az „éu“-em, vallás az „én“-em. Nincs haza, az csak egy üres szó, gyűjtő fogalom ; ott a hazám, ahol jól megy sorom. Nincs ideál, nincs eszmény, csak anyag, csak üzlet és akiknek szemében a nemzeti trikolór a Szűz Máriás nemzeti lobogó, ütött- kopott színe hagyott esőtől vert—rongydarab! Hol lennénk most igen tisztelt Közönség, ha a mi derék vitézeink, ami hőseink is azt tartották volna, mit ezen Antikrisztusok hirdetnek, hol lennének hitveseink, lányaink, gyermekeink ? Hol lenne e nemzet, ha fiai nem hittek volna erős rendíthetetlen hittel a magyarok hatalmas Istenében, ki, mint egykor Izrael népét a pusztából, úgy e nemzetet is Ázsia pusztáiról e gazdag Kánaánba vezette s ezer esztendő zivatarjai között megvédelmezte ! Hol lennénk most, ha a mi derék bonvédeink előtt, kik meggémberedett tagokkal állottak őrt a Kárpátok szorosaiban, kik meleg vérükkel festették pirosra a Kárpátok havát, a haza üres frázis gyűjtő fogalom lett volna és nem Kölcsey örökszép parainezisének hazája : „oltár, atyáink által Istennek építve ; ház, hol az élet első örömét izlelénk ; föld, melynek gyümölcse feltáplál“ bölcsőnk és majd sirhalmunk egyaránt ! Hol lennénk, ha a mi honvédeink előtt az a Szűz Máriás lobogó csak ütött kopott, színe hagyott rongydarab s nem egy szent klenodium lett volna, melyért ezrek és ezrek rohantak a biztos halálba s melyet, ha nem tudtak már másként megmenteni, darabokra szaggatva szivük fölé csavartak, hogy legyen halotti takarójuk, szemfödelük ! Hol lennénk, ha a hős liinanovai huszárok, ami jászkun fiaink, kik között intézetünk volt tanítványai is küzdöttek, kötelességük fontos tudatában le nem szállnak lovaikról s az előttük eddigelé isme-
