Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1914
8 wesen“ stb. folyóiratok. — Ő szaporította a klasszikus és modern pkilologiát is alapvető munkákkal, amelyek igazgatósága alatt a hazai és külföldi könyvpiacokon megjelentek. Szólni kell még arról a szorgalmas tevékenységről is, mely az ő idejében alakult besztercebányai tanári körben honolt. Sok-sok tárgy került itt megvitatásra, amint az „Orsz. Tanár Egy. Közi." akkori számai is mutatják. A legélénkebb szellemi élet lüktetett akkor Spitkó igazgatósága alatt a besztercebányai kir. kath. főgimnáziumban a leglelkiismeretesebb iskolai tevékenység mellett, úgy hogy az intézet régi jó hírneve ezen idő alatt még megerősödött. A vezető nagy és eredményes munkája nem maradhatott észrevétlenül a legfelsőbb tanügyi körök előtt, ahol ennek folytán neki már nagyobb hatáskört készültek biztosítani. A vidékre eljutott hírek már arról szóltak, hogy Spitkó mihamarább valamely tankerület élére kerül. A szállingózó hírek már az 1889 — 1890-iki tanév elején megvalósulni kezdtek, mert akkor, — bárcsak ideiglenesen, — de tényleg már átvette a besztercebányai tankerületet teljes meghatalmazással. Munkája ekkor rendkívül megszaporodott, mert a kerület összes intézeteit meg kellett látogatnia és munkájukat ellenőriznie, ami, ismerve az ő nagy igényeit, nem volt csekély feladat. Az ügyek másként alakultak és Spitkó nem a besztercebányai, hanem a székesfehérvári tankerület élére került 1890-ben. 1901. augusztus 3-án kinevezte Őfelsége a budapest-vidéki tankerület főigazgatójává, mikor a volt főigazgatót Franesics Norbertét bakonybéli apáttá választotta meg a rendje. Hivatalát átvette 1904. szeptember 22-én. Ennek a kerületnek az élén megmaradt utolsó órájáig. — A szó szoros értelmében kell e sorokat venni, mert hivatalos ügyeket végzett még halála előtt 48 órával is. Mint főigazgató többször megfordult nálunk is hivatalos látogatásai alkalmával és többször az érettségi vizsgálaton is. Látogatásai alkalmával mindig más és más, újabb és újabb paedagogiai s didaktikai dolgot hozott fel. Az ő túlgazdag paedago- giai ismereteinek kimeríthetlen kincstárából mindig jutott munkatársainak részére is. Az ifjúságnak valóságos atyja volt; hol iparkodást, törekvést, jóakaratot tapasztalt, ott a legnagyobb elnézést tanúsította. — Megtörtént egy érettségi alkalmával, hogy a növendék egyik tárgyból gyengén felelt; a szaktanár elakarta buktatni a fiút. Spitkó jószíve megszólalt és kérte a tanárt, hogy tekintettel az általános, az összbenyomásra, mit a növendék a bizottságra gyakorolt, engedje át a fiút-
