Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1913
6 A középiskola amellett, hogy a tanulóknak általános műveltséget nyújt, nem fojtja el egy fiában sem a bármely irányban ébredező tehetséget, hanem alkalmat és módot nyújt a különböző körökben — önképzőkör, irodalmi nyelvészeti körök — fizikai, vegytani, természetrajzi laboratóriumokban a továbbképzésre. A társadalmi érintkezés általánosan bevett és elfogadott szabályainak megismerésére és társadalmi rutin elsajátítására szintén nyújt alkalmat és módot a tánciskolákban a középiskola s ennek üdvös volta és szemmel látható eredménye főként oly tanulóknál látható, kik odahaza a szülői házban nem találják meg az elsajátítás föltételeit. A kézi ügyesség fejlesztésére, a kézimunka meg- szeretésére, de egyúttal megbecsülésére is ott vannak a különböző slöjdök, melyeknek a lélekre való felüdítő hatását és azt, hogy minő hatással van a tanuló ambitiojának fokozására, mindenki tudja, aki csak egyszer is látta azt az örömet, melyet a maga ügyessége és munkaereje által készített legkisebb tárgy előidéz a tanuló lelkében. Íme az iskola nem tér ki az élet kívánalmai elől, hanem megnyitja kapuját a gyakorlatias stúdiumok előtt s módot nyújt tanulóinak azok elsajátítására anélkül azonban, hogy szakítana a vallás erkölcsi neveléssel, anélkül, hogy letérne a moralis nevelés talpazatáról és tért nyitna a hasznossági elv szerint való tanítás és nevelésnek. Azonban épen itt van a középiskolai tanításunknak egyik nagy baja; itt van a középiskolának és az élet gyakorlatias kívánságainak ütköző pontja. Egyfelől áll a középiskola a maga rendes stúdiumaival, másfelől a gyakorlati élet a maga rendkívüli tantárgyaival. Az iskola, midőn az élet kívánalmait méltányolva megnyitja kapuit a rendkívüli stúdiumok előtt s azok elsajátítására alkalmat és módot nyújt, teszi ezt anélkül, hogy a rendes stúdiumok anyagát redukálva e tananyag elsajátítására szükséges óraszámot lejebb szállítaná. Az élet, midőn gyakorlatias irányú kívánalmaival el akar helyezkedni a középiskola keretében, teszi ezt anélkül, hogy számolna az idővel, mi a rendes stúdiumok elvégzése után részére fenmarad. így kerül e két irányú erőnek ütköző pontjába a szegény tanuló; az iskola szigorú a tanulóval szemben, magáénak tartja elsősorban a tanulót s a maga anyagát akarja elsajátítani vele, rendeltetésének megfelelően általános műveltséget akar nyújtani s így alapot akar vetni a magasabb stúdiumok megkezdéséhez, egyetemi vagy akadémiai továbbképzéshez; az élet szintén magáénak tartja a tanulót s fenhangon hirdeti, hogy az élhetetlen ember legyen akár milyen okos, maga sem boldogul s a köznek is kárára van. Midőn úgy az iskola, mint az élet nagyobb igényekkel, több elsajátítani valóval lép föl a tanulóval, felejti mind a
