Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1909

— 10 —

tanítóval való szervezését illeti, miután a jelenlegi igazgató ur gondoskodása folytán az újabb tanrendszernek a létező erőkkel elégíttetik: kéri a gyűlés a fennálló kis gymnasiu- mot a nyilvános intézetek sorában jövőre is kegyesen meghagyatni ; fentartván egyébiránt a fentebb érintett jelenlegi viszony változtával a körülményekhez képest azt, hogy továbbra is intézkedhessék.“ Ennek fölterjesztése után 1851. május 2-áu érkezik le ismét egy leirat, melynek legfontosabb része ez: „minthogy a feljelentett átalakítási mód sem a tanítók számára, sem azok díjazására, sem a tanodái felszerelésre vonatkozólag nem kielégítő, ha az intézetet, mint nyilvános gimnáziumot óhajtja fen- tartani a város más sikeresebb .intézkedésekről gondoskodjék.“

A következő év novemberében ezt egy újabb leirat követte, mely megismételvén az előbbieket, arra is akarja kötelezni a várost, hogy az állásáról lemondott Fazekas Pál tanár nyugdijáról is gondoskodjék. A városi tanács azonban, hogy az ilyen kívánalmakat elvileg is lehetetlenné tegyen, az 1852. évi szeptember 24 -iki közgyűlésre térit- vényt adat be az újonnan választott Tarjányi Gábor, Fekete Imre, Molnár Alajos, Klamarik János és Szerelemhegyi Antal tanárokkal, melynek értelmében ők meghatva érzik magunkat azon áldozatkészségtől (!), mely a helybeli tanodának a felsőbb rendeletek kivánatához képest történt uj szervezetében a közönség részéről oly készséggel és bőke- züleg tétetett, — maguk részéről a közönség iránti jó indulatokból a nyugdijpénzhez való igényeiről önként és mindenkorra lemondani kívánnak.

Hasztalan volt azonban minden törekvés, hasztalan iparkodtak társadalmi utón, gyűjtő-iveken való aláírásokkal legalább fölszerelését fejleszteni az iskolának. A felsőbb hatóság két uj leiratban sürgeti a fentemlített újítások eszközlését, s miután ez nem történt meg, az intézet 1854-ben bezáratott.

Az absolutizmus nyomása alatt az országra ráborult néma fájdalom megbénított minden törekvést. Városunk nemes lakossága is, bár érezte kulturéletében e nagy vissza-