Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1908

XI

tanulót, kinek teljes ellátást, ruházatot adott s tanítási költségeit is sajátjából fedezte. Nem egy tanuló szülőjét ő vette rá, hogy a normális iskola elvégzése után fiát a gimnáziumba adja s e tanulók közül úgy itt a városban, mint az ország különböző részein nem egy előkelő társadalmi állást tölt be.

Szerette a földet, ezt a homokos alföldi földet; hivatalos dolgai elvégzésével örömmel ment ki az ő kis Tus- culanutnába, hol vagy saját ültetési! fáit nyesegette, vagy kedvelt szőlőit kötözgette; ide készült, ide vágyott nyugalomba vonulása után. Azonban a gyilkos kór orozva támadt rá, nem engedte megérnie, hogy a jól megérdemelt nyugalmat élvezhesse; hiába várja már a kis tanya lombos eperfája hűsítő árnyával, hiába a szőlő harmatos gerezdjeivel és a gyümölcsfák mosolygó terméseikkel: ő már vissza nem tér többé, fogva tartja a sir rideg ölelő karja.

*

*

*

Temetése márczius 17-én ment végbe; a tornacsarnokban felállított ravatalt gyermekei, testvérei, rokonai, a tanári kar, a fentartó hatóság képviselője a tanács, a város előkelőségei, testületek képviselői, a tanuló ifjúság, volt tanítványai, a kecskeméti kegyesr. főgimnázium és főreál küldöttei vették körül; majd megszólalt az intézet csön- getyüje s hat Vili. o. tanuló vállára véve az érczkoporsót, a tanuló ifjúság sorfala között, a csengetyü tompa hangjai mellett föltették az intézet előtt álló gyászkocsira. Az egyházi szertartás elvégzése után elhangzottak az utolsó „Isten veled“-ek, még pedig Mihálovits Alajos a tanári kar részéről, dr. Rády Lajos főjegyző a város részéről, Dóczy Pál városi mérnök a volt tanítványok részéről, dr. Horváth Zoltán ügyvéd barátai részéről és Prikkel István VIII. o. tanuló a tanuló ifjúság részéről búcsúztatta el a kedves halottat. A menet elindult s amerre elvonult, csak úgy hörapölygött a nép, kisérve utolsó útjára szeretett igaz