Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1903

— 63 —

Benedikt Soma orvos urnák köszönhetjük, ki fáradságot nem ismerve kalauzolt bennünket, amiért ezután is fogadja köszönetünket.

Julius 5-én, vasárnap délután indultunk át a „Höller“- szállóból a hajóállomásra, hogy reggel haza felé induljunk. Az „Iris“ hajó magyar kapitánya, Menczik a legnagyobb előzékenységgel fogadott és szállásolt el a hajón éjjeli szállásra s egész utunkon a legnagyobb figyelemben és előzékenységben részesítette társaságunkat, amiért nem mulaszthatom el, hogy ez utón is kifejezzem mindnyájunk köszönetét.

Julius 6-án, hétfőn reggel indultunk vissza szép hazánkba s Pozsony, Komárom, Szőny, Esztergom mellett elhaladva, délután értünk Nagy-Marosra, hol kiszálltunk s még aznap átkelve Visegrádra, fölmentünk a visegrádi várromra. Fönnt, a romok közt járva, visszaszállt lelkünk hazánk dicső múltjába, midőn oly nagy volt a magyar, midőn Kelet-Európa politikáját e falak között intézték el ; évszázadok teltek azóta el, a márványpaloták helyén romok hevernek, a falak között baglyok és denevérek tanyáznak.

Jó este volt már, mire a vár alatt levő „Mátyás-forrásához értünk; itt ütöttük föl éjjeli sátorunkat. Reggel átkelve a Dunán, Nagy-Maroson vonatra ültünk s Vácz, Budapest érintésével julius 7-én, délben kifáradva ugyan, de tapasztalatokkal, ismeretekkel és kellemes emlékekkel gazdagodva Félegyházára értünk.

Még ugyanazon év augusztus 23-án a helybeli tanulók mintegy 50-en Szalay Gyula és dr. Porst Kálmán főgyran. tanárok vezetése alatt kirándultak Pusztaszerre, a milleni- umi emlék megtekintésére, mely alkalommal résztvettek ama lélekemelő ünnepen, melyet a szegedi „Árpád-Egyesület“ rendezett e napon a pusztaszeri emléknél. A szép és hazafias ünnepély mély hatást tett ifjainkra.

1904. április 13-án a szomszédos Gátérre rándult ki intézetünk mintegy 200 növendéke Mihalovits Alajos, Szalay Gyula, Forgó György, Pál Károly, Sille István és dr. Porst Kálmán főgymnasiumi tanárok vezetése alatt, hogy meg