Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1899

hol a család maga is eltiltja a gyermeket attól, mitől az iskola feg3?elmi szabályai eltiltják : ott nincs ok panaszkodni azért, hogy az iskola sokat és rosszul tanít s a nevelést elhanyagolja ; ott a gyermek nem teher és átok a családon; ott nem áldoznak hiába ; ott nem rontja el a gyermek a karácsonyi és húsvéti ünnepeket; ellenkezőleg ott örömét leli a szülő fiának jó viseletében, szorgalmában, a tudományokban és jó erkölcsökben, szinte észrevehető előhaladásában.

De hány o yan gyermek van, kinek nincsen helye, a hová félrevonulva háborítatlanul végezhetné feladatait! Hány olyan gyermek van, kinek szülei mitsem törődnek azzal, elvégzi-e ő kötelességeit, s legfeljebb csak akkor emlegetik a leczkét, ha a fiú pajkosságával, rendetlenkedésével, zajongásával az egész házat megzavarja s akkor is megelégszenek a fiúnak ezzel a feleletével : Nincs leczke, tudom már a leczkét. Az ilyen szülő azután hibáztatja az iskolát, hogy a gyermeknek nem ád semmi munkát, hogy sok a szabad idő, ha pedig hosszabb szünidő van, alig várja, hogy az előadások újból kezdődjenek, mert a házban csak akkor van csend és béke, ha annak reménydús csemetéje nincs otthon.

De van olyan fiú is, a ki a házi békét és rendet nem zavarja, igen csendes, békés, jóindulatú s mindig komoly munkával foglalkozik. A szülők boldogok, mily szorgalmas, okos, olvasott és széles látkörü az ő fiuk, mi mindent tud már, miről osztálytársainak még fogalmuk sincs. Nem bánják, ha falja is azokat a regényeket, melyek tulajdonkép az édes anj'ja kedvéért kerültek a házba, vagy pláne ha az apa könyvtárából előszedegeti a lexicont, Flammariont, a nagy történetet, vagy esetleg a természettudományi társulat kiadványait, — de sohasem forgatja a maga iskola könyveit, mindenuntalan elmulasztja elkészíteni Írásbeli feladatait, rajzot csak annyit ad be, a mennyit az iskolában kell és lehet elkészíteni. S ha ez a korán érett csoda- gyermek rossz bizonyítványt visz haza, a gyermekeik iránt elfogult szülők cseppet sem haboznak követ dobni az iskolára, mely nem tudta a gyermekben felfedezni a tehetséget, méltányolni a szorgalmat, hanem megbuktatott egy valóságos betűfalót. Nem tudják belátni, hogy ők követtek el hibát, midőn a