Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1896
— 9 — és szeretet ama kimagyarázhatatlan érzelme, mit emberi nyelven imádásnak neveznek. Végül, nagyságos polgármester ur szép szavaira méltóz- tassék válaszul fogadni e néhány szót: Midőn az intézet kulcsait a nagyságod kezeiből átveszem, ünnepélyes fogadást teszek, hogy a legjobb igyekezettel iparkodni fogok a szép fejlődésnek indult intézetet még inkább elősegíteni a haladás utján. Megkönnyíti munkámat az a lelkes és ügybuzgó kis csapat, melynek élén eddig is a haladás zászlaját lobogtattam. Fellegvárnak tekintem e helyet, ahol nem lehet, nem szabad passive szemlélőkként viselkednünk az eseményekkel szemben és tétovázva várnunk a fejleményeket, hanem annak tudatával kell itt helyünket elfoglalnunk, hogy folytonosan résen kell lennünk, honnan naponkint kirohanásokat kell intéznünk az ellenség ellen, a czivilizáczió hajthatatlan ellensége, a tudatlanság bősz ellenség ellen. Lépésről-lépésre űznünk, vernünk kell azt a ellenséget, a vakhitet, a babonát, az elfogultságot, a gyűlölködést és minden ezer nemét a középkor maradványainak, melyek még napjainkban is fel-felütik fejüket. Tudom ugyan, hogy e küzdelem nem biztosítja még a mi számunkra a diadalt, de azt is tudom a hogy e kis gárda halhatatlan s az utókor pálmaága e csapat homlokát fogja díszíteni. El kell annak az időnek következnie, midőn a czivilizáczió áldásos szárnyait e város polgársága fölé kitérj esz - tendi. Engedje az ég, hogy minél előbb megvalósuljon ez a legforróbb óhajtásom. A délutáni órákban megtartott banketten, melyet a város közönsége rendezett az előkelő vendégek tiszteletére, számos felköszöntőt mondottak. Ennek tartama alatt a következő üdvözlő sürgönyök érkeztek: T)r, Wlassics Gyida vallás és közoktatásügyi m. kir.
