Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1895
14 A fentemlitett folyamodók kérvényére a kir. helytartó-tanácstól felszólittatik 1861 október 29-én a város elöljárósága, hogy nyilatkozzék : kivánja-e a város által díjazandó gymnasiumot felső helyen megállapítandó tanterv szerint ismét visszaállítani ? Ennek felolvasása után közlelkesiilés közt végzéssé lett a következő: Ezen községben régibb időktől jótékonyan felállított kis gymnasium újólagos visszaállítása a község minden rendű lakosainak legfőbb óhajtása, örömmel üdvözli a helytartó-tanács erre vonatkozó kegyes leiratát s habár már a helytartó tanácshoz intézett kérvényében a városi elöljáróság és gyűlés kijelentette, hogy a tanitást az illető felsöbbség által megállapítandó szabályok szerint kívánja a városi közpénztárból díjazandó tanítók által teljesittetni, ezen felhívás a nem késik ismét ünnepélyesen kijelenteni, hogy a tanitók fizetését egyedül viselni s a felsöbbség által meghatáro zandó tanszabályokhoz alkalmazkodni teljesen kész s magát ezennel kötelezi is. E határozatot a helytartó tanácshoz fel is terjesztették hivatalosan s még ugyanezen gyűlésen megválasztották Fekete Imre népiskolai tanítót felsőbb megerősítés, illetőleg jóváhagyás reményében. Erre a helytartótanács 1862 évi szeptember 4-én megadta az engedélyt a gymnasium visszaállítására, mindazáltal több pontra vonatkozólag ünnepélyes nyilatkozatot és kötelezettséget kivánt. A nyilatkozatot a község nevében Mihálovits János föbiró, Szabó János, Seres László tanácsnokok, Endre László, Varga Mátyás, Tarjányi Bálint képviselők és Fejes Márton főjegyző Írták alá. A nyilatkozat egyik emlitésre méltó pontját emelem ki csak, a többi már úgyis érintve lévén az 1861 október 29 diki gyűlés határozatakép: »Itt ezennel ünnepélyesen kinyilatkoztatjuk s magunkat kötelezzük, hogy a gymnasium helyiségéül a várost tulajdonjoggal illető, régebben is e mai napig egyedül e czélra használt, e czélra épített s a legjobb karban lévő 7 külön osztályból álló épületet jelöljük ki.« Megnyílt tehát újból az intézet és áll is a mai napig. Hogy milyen körülmények között tengette napjait egész az 1883 évig, mikor már az uj középiskolai törvény megkövetelte azt, hogy csak okleveles tanárok alkalmazhatók, tudjuk mindannyian ; a tanárok gyors változása az állások ideiglenes betöltése, a csekély díjazás mind oly körülmények, melyek nem nagy haladást, de — ide számítva az intézet 7—8 évi bezáratását is — visszaesést, slilyedést lehet inkább constatálnunk. Ha a haladást tartja szem előtt közgyűlésünk, írja fel zászlójára egy főgymnasiutn felállítását és szervezését s létesítse meg
