Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1893

13

nem is volt lehetséges; egyrészt tanult kiképzőik nem voltak, másrészt a nagyobb rész erre nem is igen törekedett: a megyékben még nem, mert a gyakorlatokra a sürgős nyári munkáktól vonták el őket; a táborban pedig már azért nem, mert mindig csak haza vágyódtak, előre tudván, hogy ügy sem sokáig tart megpróbáltatásuk ideje.

Tisztjeik megválasztása nem a katonai képesség szerint történt, hiszen ügyszólván egyformán nem értettek katonai dolgokhoz. Hanem igenis választották azokat a ptdgári életben előbb elfoglalt állásuk, vagyonuk, esetleges áldozatuk, lelkesedésük, vagy épen prókátori képességük szerint. Természetes, hogy e tisztek sem hadba vezetni, sem fegyelmet tartani nem tudtak ; még a fordulatokat is csak ügy könyvből tanulgatták. Azonban igen is jól tudtak zavart csinálni és a hadvezetőkre az áruló nevet ráfogni, mint pl. ez Baldaccival szemben történt.

Hasonló eset történt pl. Bácskában is, hol a szegedi alsó kerületi lovas nemzetőrök Tarr nevű őrnagyukat agyonvagdosták, mert a hiábavaló puffogtatásra lőkészletet nem adott s azért hazaárulónak deklarálták. E lázadók közül a 3 főczin- kost a szegedi hadi törvényszék lövette agyon.

Sokkal inkább szerették e táblabiró természetű nemzetőri tisztek, — ép lígy nehány honvédtisztecske is, — a kényelmes s vigalmas életet; így pl. sokan a zászlóaljuknak szállítandó ruházás és fölszerelés ürügye alatt, vagy más ürügy alatt Pesten és a többi városokban mutogattík uniformisaikat, míg társaik a táborban szenvedtek, ügy, hogy már a lapok is csipkedték „Sok tisztet láthatni a városban, csatának kell hát lenni valahol“.

A harczi szellem és a hadi képesség szerencsétlenségünkre épeu ez időben igen gyönge lábon állott Magyarországon. Az előbb űzött táblabirói politika még 1805-ben nyakát szegte a generalissimus, Károly főherczeg ujonczozási tervének. Magyarországon nagy idő óta kötéllel kellett fogni a katonát. Már az, hogy törvényeink első sorban a féktelen kicsapongó, kisebb bűuösök besorozását parancsolták, megakadályozott a katonaság iránt minden magasabb felfogást. S mivel nem volt rendes conscriptio, így először a lakosság scpreje, ezek után a szegényebbek s csak legutoljára a mindig kibúvót találó gazdagabbak lettek katonákká; s ha a bor és hadfogadó legények cselei csábítottak is egyeseket hozzájuk, általában