Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1888

11 hegyek lejtőihez érve, csapadékképződést idézhetnek elő, miből következik, hogv a hegységekben a helyi esők gyakoriabbak, mint a síkságokon. Daczára an­nak, hogy a meleg visszasugárzása és úgy a levegő felmelegedése a terület nagyságával egyenes arány­ban áll és a hegyekkel borított felület nagyobb mint a sikság, a hegységek még sem lehetnek okozói oly felszálló légáramlatoknak, mint a minőkkel sikterü- leteken találkozunk, mert a tengerszin feletti ma­gasság nagyobbodása a hőmérsékletnek csökkenését vonja maga után. Fel- és leszálló légáramlat azon­ban hegyes vidékeken is van, csakhogy ez a síksá­gok, völgyek, lejtők és csúcsok között uralkodó hő- mérsékleti különbségek folytán keletkezik. Ha derült ég alatt, egy magánosán álló hegy­orom, a napsugaraknak kitéve, erősen megmelegszik, a levegő megritkul, a légnyomás kisebbedik és a hegyalján lévő levegő a csúcs felé annál inkább mozgásba jön, mert az szintén ki volt téve a napsu­garaknak. Fölfelé haladó útjában, az a meleg, a me­lyet a beállott kiterjedés folytán elvesztett, a hegy­lejtőnek megmelegitett felülete által pótoltatik. Nap­pal tehát nem jöhet jelentékeny hőmérsékleti különb­ség létre és igy nincsenek megadva azon feltételek, melyek felhő- vagy esőképződéshez szükségesek. Éjjel, a meleg kisugárzása következtében, a föld­felület erősen lehűl, a mi legnagyobb mértékben ott fog beállani, a hol a légnyomás csekély és a levegő száraz, tehát szabadon a magasba meredező hegy­ormokon. A völgyben vagy síkságon a levegő any- nyira le nem hűlhet, mivel ott a légnyomás nagyobb és vizpárát, tartalmaz. A hideg, nehéz levegő a csúcs­ról a hegylejtőn leereszkedik, útjában mindinkább fölmelegszik, vizpárát vesz föl és a hegyalján a vi­dék legmagasabb hőfokát elérve ismét felszáll. Itt te- hát körmozgással van dolgunk, mely egyedül a hegy­

Next

/
Thumbnails
Contents