Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1887
32 — kicsi sokra megy. Azt is tudják meg a szülök, hogy a páAr.c’c-nek emlékezeti része nemcsak a nevelésnek tesz jó szolgálatot, hanem a közéletre is jelentékeny segélyt nyújt. Óvni kell a gyermeket, nehogy trágár beszédeket halljon, mert Demosthenes is azt mondja, hogy a. beszéd az erkölcsök árnyéka. Azt mondja továbbá, hogy Plutar- chos, hogy szoktassuk a gyermekeket társalgásra, hogy azok beszédesek — legyenek, de fecsegéssé ne fajuljon a beszéd, azért is a nyeltet néha zabolázni kell. A fényűzést kerülni kell. Ne legyen az ember enyves kezű, men ha valaki pénzlopásra kinyitja, az minden előbbi dicsőségét rombadönti. Az embernek fékezni kell haragját, mert a haragban olyasmit is elkövethet az ember, amit azután keservesen megbánhat. Jól mondja azt Seneca philosophia; munkájában, hogy a harag rövid esz- telcnség: ira brevis insania, melyet itt alkalomszerűnek tartok fölemlíteni. Azért Plutarchos azt mondja, hogy a bölcs ne haragudjék. Mikor Soeratest egy vásott rossz fiú megrágta, a körülötte levők boszankodtak és el akarták fogni a gaz íiczkót. Ezt látva Socrates, azt mondá ; Ha engem a szamár megrág, méltónak tartanátok, hogy én őt viszont megrágjam ? Nem is tűrte ezt a rugdosó, kit ArzTurrúc-nek gúnyoltak, elkeseredésében felakasztotta magát. Plátó pedig szemtelen szolgájára megharagudván, azt nem bántotta, hanem nővérének fiát, Speusippost előhívta és azt mondá neki : Verd meg ezt, mert én iszonyatosan haragszom. Nagyon meg kell ezt szívlelniük napjainkban is azoknak, kik a nevelés-oktatás tövises pályáján működnek. Óvatosoknak kell lenniök, nehogy olyasmit kövessenek el fölindulásukban, a mit aztán maguk is megbánhatnak, mert nem keresi ám azt a világ, hogy jogos-e a nevelő-oktató szigora vagy sem. Hálára nem számíthatnak, ha szigorral lépnek föl, legfölebb keserű szemrehánvásokat kell nekik tűrniük! Félre ismerik a ·/ legjobb intentiót is a szülők. De ne folytassuk e sötét sorokat, melyek csak keserűséget okoznak. — Fojtsuk el inkább a haragot, utánozzuk a bölcsek példáit, kik az isteneknek mintegy papjai és a b 0 lese s égnek fáklyavivői, — íyőo'j.Vo'. — igv szól Plutarchos. Fékezzük nyelvünket, mert a bülcseségnek gyümölcse az időszerű ειχαιρος —
