Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1887

19

akarnak lenni, amennyire az az embernek lehetséges. Plat. Pol. II. k. XXI. C.: όταν τις τοιαΰτα λέ·/Υ) περί λεών, λάλε πατούμε ν . . . ουδέ τους διδασκάλους εάσομεν επί παιδεία λρήσλαι των νέων, εί μέλλουσιν ήμϊν οί φύλακες θεοσεβείς τε καί .λείοι ^'ήτεσλαι, καλ’ όσον άνλρώπω επί πλεϊστο)·· οιον τε. Ne ijesztgessük a gyermekeket az alvilági borzalmas dolgokkal és félelmet okozó nevekkel, milyenek a Kokytus és a Styx stb. Plat. Pol. III. k. I. és II. C.: oúv. oúr ετι και τά περί ταύτα ονόματα πάντα τά οεινά τε καί φοβερά αποβλητέοι, κωκυτούς τε καί στόφας stb. Kissé szigorú er- kölcsbirónak tűnhetik fel előttünk Plató, mikor azt mondja, hogy nem tetszik neki már az se. ha valaki egy tekintélyes emberről azt mondja, hogy erőt vett rajta a nevetés, annál kevésbé véli ezt megengedhetőnek az iste- nékről nyilvánítani; ámde Plátó itt valóságos erkölcsphilo- sophusnak mutatja magát és tőle ezt nem lehet rossz néven venni, mert ő mindenben az igazi tökélyt kereste. Nem tetszik neki az, a mit Homeros mond az istenekről, hogy iszonyatos nevetség támadt a halhatatlan istenek közt, mikor meglátták Vulcanust sántikálva sürgölődni. Piát. Pol. III. k. III. C.: ούτε άρα άνλρώπους άξιους λόγου κρατουμένους ύπο φέλωτος άν τις noirj, άποδεκτεον, πολύ δε ηττον εάν λεούς. Ούκουν μελά περί λεών,

άσβεστος ο’ άρ’ ενώρτο -/έλως μακάρεσσι λεοΐσιν, ώς ίοον Ηφαιστο)· διά δώματα ποιπνύοντα.

XTe beszéljünk a gyermekeknek olyanokat, hogy az istenek fiai és a hősök rablásokra vetemednek és más istentelenségekre, mert ha a gyermek ilyeneket hall, maga is könnyen rosszá lesz, úgy vélekedvén, hogy ha az isteni eredetű emberek is elkövethetnek ilyeneket, akkor miért nem követhetnének el ők is hasonlókat. Azért is óvakodnunk kell az ilyesféléknek az elmesélésétől, nehogy az ifjak az ő könnyelműségük folytán rosszakká váljanak. Plat. Pol. III. k. V. C.: Μη... έώμεν λέφειν, ώς θησεύς .. . ώρμησεν ούτως έπί δεινάς άρπαφάς, μηδέ τιν άλλον λεού παΐδά τεκαί ήρω τολμησαι αν οεινά καί άσεβή έρφάσασλαι.. .. καί μη)· τοϊς γε άκούουσι βλαβερά· πας yip έαυτώ συφφνώμην εξει κακώ ον π, πεισλείς ώς άρα τοιαΰτα πράττουσί τε καί επραττον οί λεών άφλίσποροι. ώ)· ένεκα παυστεον τούς τοιούτους μύλεος,

2"

Ομήρου

ουοε τα τοιαυτα αποοετο-