Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1885

11

néhánynak sikerült valahogy. Miért tanulják jobb eredménynyel a tanulók a francziát, talán azért, mert látják annak gyakorlati hasznát ? Ugyan hány van olyan, a kinek ez életföltételét fogja képezni egykor ?! Tanulják gyorsabban, jobb eredménynyel azért, mert otthon az iskolán kivül rendesen külön nevelőt tartanak, egy franczia tanárt, a ki a fiúval kizárólag franczia nyelven társalog.

Ha tehát azt akarjuk, hogy a tanulók nagyobb ké- szültségüek legyenek a latinban, szóljunk hozzájuk többet azon a nyelven, hadd lássák használva a nyelvet az életben is ; de a mellett fordittassuk velők azokat a stilgya- korlatokat magyarról latinra, a melyekre jelenleg nem igen fektetnek nagy súlyt a gymnasiumban, mert alig akad azokból hetenkint egy-egy Írásbeli dolgozat.

Követésre méltó azon eljárás is, mely szerint az előadó tanárok rövid tartalomkivonatokat mondatnak el a tanulókkal latin nyelven, extemporálékat és seriptuinokat iratnak, ez így igen helyes, mivel csak ily módon érhetjük el azt, hogy a sok név- és igeragozás a tanuló vérébe megy át s annak öntudatává válik.

Az általam mondottak megvilágítására adom alább Tibullus elegiáját a szükséges alaki és tárgyi magyarázatokkal. — Mielőtt pedig ehhez fognék, szükségesnek tartom az elegia rövid történetét, aztán a költő életrajzát megismertetni a tanulókkal.

Az elegia, mint a neve is mutatja, dalt jelent, melynek alaphangulata bánatos, szomorú; mert a görögben (é é lége), a honnan származtatik ennyit jelent: „mondj jajt.“ Az elegia a lyrai költészetnek egyik neme; a görögök ugyan minden, distichonba foglalt költeményt görögben (tá elegeia) vagy (é elegeíanak)-nak neveztek, eltekintve annak tartalmától. Az elegia az ióni törzsnél Kis-Ázsiában az eposból fejlődék. Az elegiában a költő maga lép föl óhajával, akaratával, holott az eposnak tárgyát a múltból vett esemény elbeszélése alkotja. Az elegia költő még nem bir emelkedni a gondolatok szabad és magas lendületéhez, mert ő az anyagát, a mely körül mozog, nem választja olyan körből, mint az epicus, a ki egy nagy nemzet életét karolja fel, avagy annak hatalmas mozzanatait tárja elénk, anyagát tehát a haza viszonyaiból, a társas magánéletből meríti, és erre az