Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1884
7 iskolákat állít fel; ugyanezért s mível már az új iskolai épület is hozzá elég tágos és alkalmatos, óhajtaná e tanácsszéke, hogy városunkban valamint régenten volt, syn- taxis állíttatna fel“. *) Még ugyan-e tanácsülésen bizzák meg Mihálovits Márton esküdt és isk. igazgatót azzal, hogy a kerületi kapitánynyal beszélje meg az ügyet különösen arra nézve, hogy hány professort kellene alkalmazni az uj iskolákban. Azonban az uj iskola szervezése, létesitése nem egykönnyen mehet. A városi tanács óhajtásáról értesülvén, a fenséges nádorispán ő herczegsége erre vonatkozólag a kerületek utján 1809. január 14-én tudatja a városi tanácsosai, hogy a gramatikalis iskolák felállítását, bátor azon czél figyelmet érdemel, azonban mindazért, hogy az ahhoz szükséges épületek nevezetes költséget kívánnak melyek a mostani szűk időben terhesek volnának, mind pedig azért, hogy városunk körül több gymnasiumok volnának: megengedni nem lehet. Kénytelen volt tehát a tanács 1809-ben magánjellegű gramatikalis négy osztályú iskolát felállittatni, atyai szivére vévén, mind a külső városokon fogadandó szállás, mind az asztal tartás (koszt) ez időbeli nagy drágaságát. E magánjelle- gű, négy osztályú intézetnek igen sajátságos szervezete volt. Az 1809. évben a IV. osztban volt a tanulók száma 3, a III. osztban 6, a II. ban 17 s az elsőben 30. Elég tekintélyes szám egy ujjonan nyitott intézetben, A sajátságos volta azonban abban áll, hogy az I. és II., valamint a III. és IV. osztályokat egybefoglalták s azok vezetését csak két tanárra bízták. Érvényes bizonyítványokat a tanárok ki nem állíthattak, hanem vizsgálatra a kecskeméti gymna- siumba voltak kénytelenek évenként valószintíleg két Ízben is átrándulni tanár és tanítvány s csak igy juthattak közérvényű bizonyítványokhoz. A helytartó-tanács felszólítja ugyan többszörösen is a városi tanácsot, hogy még más két gramatikalis professzort is alkalmazzon az intézetben, igy 1812. jun. 24-én, de a tanács azt boldogabb időkre halasztja. Az iskola felszereléséről akkor még szó sem lehetett, csak helylyel-közzel kért egyik-másik tanár a tanácstól bizonyos segéd-eszközt, igy 1813-ban *) 1808. szept 11. tanács jegyzőkönyv.
