Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1884

14

1826-ban Hegedűs Lázárt látjuk alkalmazva az egyik tanszéken.

Végre tehát a kor igényeihez képest létesült a rendes kis gymnasium, csak az a kár, hogy teljes és hű képét adni az intézet életének csaknem egyenlő a lehetetlenséggel, minthogy az iskolai múzeumban ez időkre vonatkozólag semmi sincs, mi biztos tájékozást adhatna; a városi tanácsjegyzőkönyvekben pedig néhány száraz adaton kiviil, melyek inkább a tanárok pénzügyi viszonyaira vetnek némi világot, más nem található. Any- nyit azonban következtetni lehet hogy miután a tanári állásokra nem holmi proletárok pályáztak, hanem rendszerint jogvégzett emberek és ez állásokon legtöbbuyire mégis öregedtek, vagy kibetegedtek, miszerint elég jól java- dalmazottaknak kellett lenniük a tanári á llásoknak. Nem is lehetett volna több százakra rugó összeget kamatra kölcsönöz- getni, mint egyik másik tanárról azt följegyezve látjuk. A rendes fizetésen kivid még helylyel-közzel segélydijban is részesültek, úti költségben rendesen, sőt mint a nemeslelkű bőkezűség legszebb példájakép látjuk, 1825 aug. 17-én Brassai Józsefnek 25 irtot utalványoz a tanács, hogy egy beteg tanítványának orvosságot szerezhessen.

Nagy forduló pontot alkot a vasút megnyitása az 50-es évek elején városunk nemcsak kereskedelmi, de tanügyi életében is. A termények ára hihetetlen gyorsasággal felszökik, kereskedők lepvén meg a nyers anyagban bővelkedő vidékéi szorgalmas lakosságú várost; de ezzel egyszersmind a| pénz értéke is nagyon hirtelen megcsökken. A tanácsnak tehát legelső sorban arról kellett volna gondoskodid, hogy a tanerők tisztességes megélhetésüket, lehetővé tegye. Ha az 1822. évi tanács ült volna az 1852/53.-i helyén,bizonyosan meg is tette volna.

De ép ez időbe esik az, hogy a városi beneficzialis kasszát a város átadja a birtokosságnak, mely a gymnasium költségeit fedezte eddig s melyet 1822-ben e czélra le is kötött a város minden időkre. E két körtdmény összeha- tása folytán következett be elkerülhetetlenül a gymnastmu bezártitana 1864-ben. A pénz értéke csökkenésével lett volna legnagvobb szükség a beneficzialis kasszára, nem azért mintha nem egyre menne a dolog, ha ezentúl a be-