Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1883

10

pár szót az olyan földekre is, mely szikes s így növényi életet termelni képtelen s e miatt elhagyatva van. E tulajdonságokat elvonva, lehetne képlegesen is használni, de költőink többnyire magát a kopár főnevet használják és pedig hasonlatul p. o.:

„A zöld mező télben kihal:

De nézd el a rívó kopárt:

Az aszú kóró ott sovárog

Hogy hervatag szálaival

Jelképezze a pusztaságot.“ {Ar. Katalin.)

„S míg minden tél után kizöldül a kopár

Éltünk sem veszhet el örök bú s gyász miatt.“ {Tomp. 1st. aJcar.)

„Zengjétek meg a jövőt ha majdan

E kopár föld újra felvidúl.“ {Tompa. A molnár fiaihoz.)

Vadon az olyan hely, hol az ős természet munkál szabálytalan, hol emberi kéz semmit nem javított; sűrű bozontos, járatlan, félelmes rengeteg erdőket nevezünk vadon erdőknek. A vadon szép is lehet sőt az is, innen az elnevezet: vadregényes tájék. A vadon szépség a fenség sziliét viseli: félelem és bámulatra gerjeszt. Ezen tulajdonságokat összevonva képlegesen is használható lenne, de íróink nem használják, p. o.

„Ama virág, mely a vadon

Tüskéi közt is megterem.“ {Ar. Katalin.)

„És az év jár : sága koszorúját

Váltja veszti a komor vadon.“ (Vör. Salamon.)

„Csitt! mondja az ifjú és lovát

Megsarkantyúzva félre vág,

Hol legsötétebb a vadon.“ {Ar. Katalin.)

„Jer e vadon pusztából, jer, kövess!“ {Tompa. A kísértő.)

„Zene hallik sötét éjen

Zene, síp, dob, mély vadonban.“ {Ai'any. Hege a csoda szarvasról.)

„. . . Hozok őz borját

A vadon erdőből . . .“ (Vör. Zal. fut.)

A 11!). íj. ez: Szeret, kedvel. Lelki működést és pedig érzelmi lelki működést jelentő rokon értelmű szók.

Szeret: a szeretet a léleknek ama különös sajátsága, melynél fogva az bizonyos lelki hasonlóságok vagy különbségek alapján egy más lélekhez vonzódik; s mivel csak a lélekkel bírók közt fejlődhet ki a szeretet: igazi értelemben csak is személyekre vonatkozhatni a szeret szó s költőink is ebben az értelemben használják: p. o.