Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1883
had jelzője a seregnek s annyi mint: ellenséges indulattal bíró sereg: p. o. „Ellenséges hadakkal Víttál ezer csatát.“ (Bajza. Ébresztő.) .Fellegiből nézé garabonCzás Hábor a két párt Hadseregét s mélyen sebzé többsége az ellen tábornak.“ (Arany E. A. V.) „Mikor László király, magyarok királya Pogány knn hadakkal háborúba szállá. (A. Szent L) „Mert maga egy belhad vala ellensége magának.“ (A. /■'. .1. V.) „Hogy a virág és a gyümölcs Mit a jó föld hoz ingyen, Soha ne lenne had miatt Feldúlva tereinken. (Arany. Gondolától,'.) ■ Nem akar ő mondja, veled élni hadban, Akar ő szomszédi kegyes indulatban.“ (A. li. 11.) „S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.“ (Kölesei:. Hymnus) Csapat. A hadnak, mint szervezett egésznek egy részét képezi : faj, a nem fogalomban p. o. „Mélyen a vár alatt Vonul egy kis csapat“ (A. V. Ldszló.) „Lemenő félben volt már a nap az égen A kis csapat szófián üldögélt nyergében“ (Tompa Suhai M. I. én.) „Buda körül egy csapat Vér és zsákmány után járván“ (Kisf. S. Dobozi.) Baj: Kizárólag állatok csoportjára vonatkozik, még pedig olyan csoportra, mely egy közös főt követ, innen a közbeszédben is: rajzik a méh, midőn az új nemzedék egy új királynő vezére alatt elhagyja az ős köpűt s új hazát s családot alapít. Átvitt értelemben lehetne a raj szót az ifjabb emberi nemzedékre is alkalmazni, de Íróinknál ennek használatára nem akadtam. Csorda: Állatok tömegére, még pedig szétszórt, rendetlen tömegére s kizárólag a tehenekre -— egy vagy több bika mellett — vonatkozik. Úgy a közbeszéd, mint az írók a csorda szót csak a tehenekre értik, mondják ugyan némely helyt azt is, hogy disznó csorda, de nem helyesen, mert arra külön kifejezésünk van s ez az, hogy disznó csűrbe. A lovaknál: ménes, a juhoknál: nyáj néven fordúl elő. Átvitt értelemben az emberek rendetlen, vad csoportjára is vonatkozik : p. o.:
