Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1883

A rokon értelmű szavakról.

I.

Simonyi K. M. nyelvtanában 18, 75, 96, 103, 119, 120 szám alatt felhozott szó csoportok tüzetes tárgyalásával.

„Tiszta dictió nyerésében semmi sem nyújt oly biztos és hasznos segítséget, mint a pontos és észszerű synonymica“, mondja Hand (Latin. Stil. II. 2.28.): ez oly világos, hogy bővebb magyarázatra nem szórni. Csak az a kérdés már most, hogy mit értünk a synonyiuok alatt? erre a kérdésre is megfelel Finálv Henrik midőn azt mondja: „Csak oly szavakat nevezünk rokonoknak, melyeknek jelentése annyi pontban egyezik egymással, hogy némely esetekben egyik a másik helyébe léphet, a beszéd szabatos értelmének megzavarása nélkül“ (Adalékok a magyar rokon értelmű szók értelmezéséhez. Pest 1870. 15. 1.). Ebben tisztán ki van fejezve, hogy csak bizonyos és nem minden pontban egyeznek egymással a rokon értelmű szavak, bár Steiner Zsigmond állítja („Magyar Nyelvőr“ II. köt. 146. 1.), hogy létezhetik egy fogalomra több egészen egy jelentésű kifejezés p. o. eb és kutya, becs és érték; de ezek között is van különbség és pedig a két első közt aesthetikai — mit maga Steiner is bevall — a két utolsó közt pedig értelmi különbség is, „mert értéke csak annak van, ami adás-vevés tárgya lehet, s ennél fogva e szó nem alkalmazható olyan dolgokra, amik rendes viszonyok közt csere tárgyai lenni nem szoktak, vagy természetüknél fogva nem is lehetnek. Ellenben becse van a csere tárgyául nem szolgáló, azaz nem értékes dolgok közül is mind annak, ami akár az egész emberiségre, akár az egyesekre nézve életföltétel: ami szellemi és anyagi jólétökre emelőleg, jótékonyan, nemesítőleg hat“. (Nagy Lajos „Magyar Nyelvőr“ II. köt. 252. 1.)

Amint a természetben nem lehet találni két tárgyat mely minden tekintetben egyenlő volna egymással: úgy bármely nyelvl*