Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1882

alakjában judi, jido szónak ők adták volna sziszegön kezdődő alakját. Midőn tehát közöttünk is ez utóbbi járja, ez onnan érthető, hogy e szó valamely más nyelv közvetítése utján került hozzájuk. E közvetítő nyelvül, melytől esetleg a szlávság is s a magyar is külön — külön vehették át a zsidó nevet — igen alkalmasan kínálkozik valamely töröknép nyelve, milyen pl. a kazár is volt. A törökség nyugati ágainak igen is jellemző tulajdonsága, hogy szókezdő j-t zs-vé változtat; e törvény teljesen keresztül van vive a kazáni tatárban és sajátsága sok más mai török dialectusnak is. Számbave- hető adat itt az is, hogy a magyarországi künok nyelvében is zs felel meg a már eredetibb j-nek.

Itt egy kitűnő nyelvész mutatja ki, hogy a „zsidó“ szót nem vehettük a szláv nyelvből át, mivel az az eredeti kezdő j-t nem változtatta volna zs-vé, hanem igen könnyen vehettük a kazároktól, mivel a történeti érintkezés ezekre vall, akkor pedig a kazároknak török- nyelvüeknek kellett lenniük, hogy a jido (jehudi) szónak kezdő j-betüjét zs-re változtathassák. Mivel pedig a kunok és kozárok egynyelvüsége kétségtelen, világos lesz, hogy a kunok is töröknyelvüek valának.

VI.

Amint kétségtelen — s ezt Vámbéry nagy munkája sem ingathatta meg — hogy a magyarnyelvet] igen igen erős rokonsági kötelékek fűzik az ugor alapnyelvnek északi ágához, ép úgy kétségtelen, hogy azon a török elem hatása is jó részben érezhető. E hatás kétféle: a magyarok költözködése közben való és a beköltözés utáni. Azt eszközölték a khazárok, ezt a besenyő-palócz- kánok. Mint a fönnebbiekből láttuk e török nyelvbeli hatás nem is tehető későbbi, pl : a török hódoltság korára s nem is magyarázható meg másképen, mint e két tényből. A besenyő-kún nyelvnek eléggé meggyőző emlékeit bírjuk, mind történeti okadatolás, mind nyelvészet alapján. Az arab irók által ghuz névvel jelölt törökök, a byzancziak ouzoi-ai s az újabb kor úz-zai, mind ugyanazon törökségnek különféleképen nevezett népei,