Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1876
mértéket nem ütik meg, legtöbbnyire a rósz iskolák s nevelőintézetek és a tanítók ellen panaszkodnak s minden képzelhető hibának okául ezeket tartják. Ezen megfoghatatlan öncsalódáson alapuló s úgy a nép-, mint a középiskolák ellen emelt panaszok azután egész sereg reformjavaslat s próbálgatás szülőokai, melyek mind abban öszpontosulnak, hogy ifjúságunk még mindig keveset tud, azért az iíjuság legnagyobb kinzására s kárára, — mely már minden lehető tudománykörből úgyis a fulladásig túl van tömve, — mindenféle uj tantervet dolgoznak ki s léptetnek életbe. Szerény véleményünk .azonban oda irányul, hogy mind nép-, mind középtanodáinkban ne arra törekedjünk, hogy többet tanítsunk, hanem hogy az ifjúság többet tanuljon; mert nem annyira tanulmányi és fegyelmi szabályaink, mint inkább az ellen emelhetünk panaszt, hogy nincsenek tanulni vágyó, szorgalmas, engedelmes, jól és erkölcsösen nevelt növendékeink, s ennek okát másban nem kereshetjük, mint rendes és erkölcsös házi nevelés hiányában. Miután azonban e rövid tanulmány czélja nem az, hogy modern iskolai nevelésünk hátrányait egyenkint s összesen kimutassa, hanem azt csak annyiban érintse, amennyiben a házi neveléssel összefüggésben van, fölveszsziik a megszakadt fonalat s iparkodni fogunk kimutatni, mely betegségekben sinlik leginkább a gyermekek házi nevelése. •Jr * * Már a gyermek első nevelése, vagyis jobban mondva felnevelése is alapjában téves, mert a természet által rendelt tápszer, az anyatéj helyett, mindenféle étkekkel tömködik a gyermeket, melyek mind nem képesek az említett természetes tápszert pótolni. Gyakran előfordul továbbá napjainkban, hogy a legerősebb és legegészségesebb anyák vagy pusztán kényelemből, vagy mivel azt hiszik, hogy szépségűk - és üdeségöknek árthatna, elvonják gyermekeiktől az anya bimbót. Hogy pedig mily nagy horderejű a gyermek természetszerű táplálása, annak úgy testi, mint szellemi jövő életére, mutatja a mindennapi tapasztalás. Az anyailag táplált gyermekek erősebb, kifejlettebb idegekkel bírnak, épp azért előbb megtanulnak állni és járni, nem fáradnak el oly hamar, életrevalóbbak, mozgékonyabbak, eszesebbek, s fejlődésök szabályszerűen történik. Ide vonatkozólag igen szépen ir Lubrich: „Midőn a bölcs teremtő emlőt ada az anyának, ezzel nyilván kijelentette azt is, hogy az isteni böl- csesége ellen cselekszik azon anya, ki szülöttjét saját maga nem táplálja; ki kényességből, kényelemből, gazdagságának fitogtatásából, szépségének féltéséből nem ször- nyűközik fület dugni a természet szent szózata előtt, melynek a vad állatok is éltök feláldozásával hódolnak.“ A görögök és rómaiaknál is voltak ugyan dajkák, de csak akkor, midőn erkölcsiségök már megromlott; fényűzők lettek, s államuk a feloszlás folyamatába lépett. S ami fő, a dajka tejével — habár nem is egészen — átmegy annak testi és szellemi állapota is, a vérmérséklet, jellem, indulatok és szenvedélyek. Ez első nevelészeti rendszer bővebb kifejtése azonban tanulmányunk körébe nem esik. Most egy lépéssel előbbre haladva a nevelés azon szakához jutunk, amidőn már nem csupán a testi, hanem a szellemi nevelés s a gyermekkeli bánásmód is nagy jelentőségűvé válik. A gyermekben már kezdődik fejlődni az ész s 2—5 éves korában leginkább
