Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-10-20 / 20. szám
NYOLCADIK OLDAL Kis Dongo 1964 október 20. most kettőnké a világ! — Az aranyleány adott neki egy aranyvesszőt, ezzel megsuhintotta a malom négy szögét, lett belőle egy aranyalma, azt zsebre dugta, s úgy mentek tovább. Ugyanígy tettek az ezüstmalommai s a rézmalommal is, s a királyfi most már három leánnyal s három almával ment hazafelé. így értek a lyuk szájához. A kasba, amelyikben a királyfi leereszkedett volt, először is beültették a rézleányt s odafent a két idősebb királyfi felhúzta egyszeribe. De bezzeg szemükszájuk tátva maradt, amikor meglátták a szép rézleányt! Mind a ketten úgy beleszerettek, hogy szinte összeverekedtek fölötte. Utoljára is abban egyeztek meg, hogy a rézleányt az idősebbik fiú veszi el. Most ismét leeresztették a kast, s másodszor az ezüstleányt húzták föl. Na hiszen, volt nagy öröme a középső királyfinak, hogy a rézleányt a bátyjának engedte. Tüstént eljegyezte az ezüstleányt. Ismét leeresztették a kast, s harmadszor felhúzták az — aranyleányt! Hej, szegény világ, vetett ágy! Csak most jött még a haddelhadd! Most már mind a kettő az arany leányt szerette volna, s erősen bánták, hogy olyan nagyon elhamarkodták a választást. Hát most azé a macskabékáé legyen a legszebb? De már azt nem engedik, ha addig élnek is. Azért sem húzzák fel őt, csak félig, onnét visszaeresztik, hadd vesszen ott! De a kicsi királyfi sem volt tökkelütött fejű, tullátott a bátyjai eszén, s próbából egy követ tett a kasba. Jól gondolta, mert a kast csakugyan visszaeresztették, s a kő úgy lesuppant, hogy hét singnyire ment a földbe. Hej, busult a kicsi királyfi, s nagy bujában visszament a vak emberhez. Elpanaszolta neki, hogy s mint járt. Már most ő hogy kerüljön föl ismét a más világra; — Egyet se bucsálódj, édes keresztfiam — mondta a vak ember —, tudom, hogy szegény ember az apád, adok hát neked egy singet, egy ollót s egy tüt, még jó hasznát veheted ezeknek. Csak azt kell mondanod: jól mérj, édes singem, jól szabj, édes ollóm, jól varrj, édes tűm, s olyan ruhát csinálnak, amilyent a szived csak szeret. Ha pedig fel akarsz jutni a más világba, eredj balra, ama dombra, annak a közepén van egy magas fa, azon van egy kányafészek. A vén kánya mindennap felrepül a más világba, hogy eleséget hozzon a fiainak. Amikor a kánya indul, fogózzál szépen a farkába, de úgy, hogy észre ne vegyen, mert akkor halál fia vagy. A királyfi megköszönte az ajándékot, megfogadta a jó tanácsot, s szerencsésen föl is érkezett a más világba. Leült a lyuk mellett, s elgondolkozott, hogy mit csináljon szegény feje, merre vegye útját. Ő bizony azt határozta, hogy nem megy vissza az apja udvarába, hanem felöltözik rongyos ruhába, s beáll az apja városában szabóinasnak. Eközben hazament a két idősebb királyfi, s nem tudtak hová lenni a nagy dicsekedéstől. Hogy győzték le az ősz embert, azt a szalonnatolvajt, s hogy szabadították meg tőle ezt a három szép leányt. Haj, de a király nem örült, s csak a kisebb fiát siratta éjjel-nappal. Várt, várt sokáig, de amikor látta, hogy hiába vár, a királyságot átaladta az idősebb fiának, pedig a legkisebbnek szánta volt. Egyéb se kellett a legidősebb királyfinak, hogy királlyá legyen. Mindjárt letett a rézleányról s elhatározta, hogy az aranyleányt veszi feleségül. Hanem az aranyleány azt mondta, hogy ő addig hozzá nem megy, amig nem tudja, hogy meghalt-e a kicsi királyfi, akivel eljegyezte magát. A fiatal király azonban fenyegetésre fogta, s azt mondta, hogy fejét véteti, ha kezét nem adja neki. Azt mondta most az aranyleány: — Jól van, hozzád megyek, de látod-e, az aranyköntösöm szakadozik, én pedig addig a feleséged nem leszek, amig nekem éppen ilyen köntöst nem csináltatsz. Jól tudta az aranyleány, hogy ilyent csak az aranyalmából lehet csinálni, az pedig az ő jegyesénél van. így majd csak megtudja, él-e, hal-e a kicsi királyfi. Megörült a király, amikor hallotta a szándékát az aranyleánynak! Hiszen ez a legkönnyebb. Annyi neki az aranya, hogy azt sem tudja, mit csináljon vele. Még a fakanalat is tiszta szinaranyból csinálták. Kihirdettette mindjárt, hogy a városban ahány szabó van, mind az udvarába jöjjön. No hiszen, el is jöttek mind egy szálig. A hónuk alatt hoztak singet, ollót, s úgy csattogtatták, hogy zengett belé az udvar. A kicsi királyfi gazdája is ott volt, a leghíresebb szabó. Előre mondta a gazdájának, hogy csak vállalja el a ruhát akármilyen olcsón, s ő a többit majd eligazítja. Ha más száz pengőt kér, ő csak kérjen huszonötöt. Ha más egy hétre ígéri a köntöst, ő csak Ígérje egy napra, bizonyosan kész lesz. — Aj, de pofon siritlek, te macskabéka gyermek, te! — káromkodott a szabó. — Te akarsz aranyköntöst c»inálni, te kecskeolló, te! Hiszen még egy foltot sem tudsz vetni! Jól van, a szabó elment a király udvarába, s reá biztpk a köntös csinálást. Mindjárt vett egy vég aranyvásznat, nekiállott tizenkét legényével, de voltaképpen egyik sem merte az ollóját belevágni oktalan a drága vászonba. Utoljára mégiscsak nekikeseredtek, vágták, szabták, varrták a köntöst, de amikor kész volt, nem merték elvinni. A kicsi királyfi pedig este kiszökött a mezőre, ott letette a rézalmát: ráütött a rézvesszővel, lett belőle egy rézmalom, aztán bement a malomba, a rézleány szobájából kivett egy vég rézvásznat, elővette a singet, ollót, tüt s csak azt mondta: jól mérj, édes singem, jól szabj, édes ollóm, jól varrj, édes tűm! s egyszerre olyan rézköntös csinálódott, hogy aki nem ért hozzá, aranynak is elfogadta volna. Hanem szántszándékkal egy kis hibát hagyott rajta. Aztán ismét rávert a rézmalomra, alma lett belőle, zsebre tette, hazament, a rézköntöst szegre akasztotta, szépen lefeküdt s aludt reggelig. Reggel azt mondta a gazdájának, hogy ő csinált egy köntöst, próbáljanak vele, hátha jó lesz. A szabó el is vitte, de az aranyleány megtalálta rajta a hibát, s azt mondta, küldjék hozzá, aki a köntöst csinálta. Elment a kicsi királyfi az udvarba, de nem mehetett be az aranyleányhoz, mert a cselédek kiverték. Majd beeresztenek egy ilyen piszkos inast! Hiszen csak az kéne, hogy rátegye a kezét arra a drága szép köntösre, tudom, soha ki nem mosnák a szennyét. Visszament a kicsi királyfi s a szabó egy legényét küldötte el, aki négy szegre kinyalta magát, de ezt meg az aranyleány nem fogadta el. Tudta ő, hogy azt a ruhát csak a kicsi királyfi csinálhatta. Másnap egy ezüstköntöst csinált a kicsi királyfi. Azon is hagyott egy hibát, de most sem juthatott be az aranyleányhoz, ismét csak kiverték a cselédek. Harmadnap aranyköntöst csinált a kicsi királyfi, de már ezen nem hagyott hibát. Hej, megörült az aranyleány, mikor fölpróbálta a ragyogó aranyköntös!:. Úgy állott rajta, mintha abban jött volna a világra. Megparancsolta, hogy mindjárt ott teremjen, aki ezt a köntöst csinálta. Az inas el is jött, de megint csak ki akarták verni a cselédek. Az aranyleány azonban most meghallotta a nagy lármát, veszekedést, kiment maga, s beeresztette a rongyos inasocskát. Abban a szempillantásban megismerte, de akárhogy repesett a szive, nem szólt semmit, csak megjutalmazta, s úgy tettek, mintha sohasem látták volna egymást az életben. Alig tudta meg a király, hogy az aranyköntös elkészült, mindjárt kihirdette a lakodalmat, de az aranyleány azt mondta, hogy ő bizony nem megy hozzá, mert az ő jegyese él. Haj! megörvendett az öreg király, mikor meghallotta, hogy él a legkedvesebb fia. Még a féllába is, amelyik a koporsóban volt, táncra kerekedett. Előhozták a kicsi királyfit, de az olyan rongyos, piszkos volt, hogy a tulajdon édesapja sem ismert rá. Egyéb sem kellett a bátyjainak, azzal állottak elő, hogy be kell záratni a fiút egy toronyba, s ha holnap reggelig be nem bizonyítja, hogy ő a királyfi, életével adózzék. De a királyfi hamar megfelelt. Azt mondta: Azért bizony ne várjatok holnapig. Én a ti testvéretex vagyok. Én öltem meg az ősz embert, itt egy tincs a hajából, ni! Nem haltam meg, amint ti gondoltátok, követ tettem magam helyett a kasba. No, ha még most sem hiszitek, mondjátok meg, hol van az arany-, az ezüst- s a rézmalom? Az idősebbik királyfik még mukkanni sem tudtak erre. A kicsi királyfi pedig elővette a három almát, letette az udvar közepére, rájuk ütött a vesszőkkel, s ismét malmokká váltak. De már most a bátyjai is megadták magukat. Az öreg király mindjárt neki adta királyságát, a lakodalom is megvolt mindjárt, hét nap és hét éjjel folyton-folyvást tartott. A kicsi király senkiről sem feledkezett meg, de még a bátyjairól sem. Az egyiket disznópásztornak, a másikat csizmatakaritónak rendelte. Amikor ezt a mesterséget jól kitanulták, ismét megengedte, hogy felöltözzenek hercegi ruhába, s elvehesse az idősebbik a rézleányt, a középső az ezüstleányt. Most már mind a három boldog volt, s talán ma is élnek, ha meg nem haltak. Torjai Szabó: Zenedélután a kétviz közt ............................. 1-50 Thury: Eló'bb meg kell halni .... 1.20 Tutajjal az óceánon át (utlis) .. 2.50 Vajay: Elevenkő ........ 1.50 Vajay: Szentelt berek ............... 2.00 Vatai László: Isten szörnyetege (Ady Endre élete) ..............— 5.00 Yaszary: A szőkékkel mindig baj van ...... 3.90 Vaszary: Ketten Páris ellen..... 2.50 Vaszary: Macska felugrott az asztalra ..................................... 3.60 Vaszary: Monpti ......................... 3.00 Vaszary: Tubák csodálatos élete 2.00 Wass: A funtineli boszorkány.... 6.90 Wass: A 13 almafa ................... 2.50 Wass. Antikrisztus és pásztorok 3.00 Wass: Tavak könyve ............... 1.25 Wren: A kék csillag ................... 2.00 Zane Grey. Leány a nyeregben 1.20 Zrinyi: Szigeti veszedelem ------ 1.30 Zsigray: Tékozló élet (Reményi Imre életregénye) ................... 4.40-----' -A FINOM KONYHA Kiss Pál, a Dunapalota konyhafőnökének receptjei. Leveles vajas tészta. Hosszadalmas az elkészítése, igy akinek nincs ráérő ideje, ne is kezdjen hozzá, mert elsietni nem lehet. Hozzávalók: 250. gr. liszt, 250 gr. vaj vagy margarin, 1 tojás, liter viz. A vaj nyolcadrészével a lisztet elmorzsoljuk. A tojást a vízzel elkeverjük. A lisztbe kis fészket csinálunk és ebbe lassankint ezt a vizet beledolgozzuk, és addig dolgozzuk, ütögetjük, mig szép sima tésztát nyerünk belőle. Most ezt a tésztát kétfelé vágjuk és mindkettőt egyforma négyszögletesre kinyújtjuk. A kettő közé rakjuk a szintén négyszögletesre kiformált fennmaradó vajat és igy a három részt együtt nyujtófával tovább nyújtjuk. Majd hajtogatjuk: vagyis a tésztát mint egy zsebkendőt a vasalásnál összehajtjuk először aluról felfelé az egyharmadát, majd felülről lefelé a másik egyharmadát, aztán jobbról balra és balról jobbra. Ha igy szépen öszsze van hajtva, akkor hideg helyre tesszük pihenni. Kb. 15 perc után elővesszük, óvatosan kinyújtjuk és újból összehajtogatjuk a fent leirt módon. Ismét pihentetjük hideg helyen egy óráig. Ismét kinyújtjuk, összehajtogatjuk, pihentetjük és ezt ismételjük lehetőleg három-négyszer. A utolsó nyújtásoknál a vaj már szépen összedolgozódott a tészta többi részével. Ezt a kidolgozott tésztát felhasználhatjuk krémespité tésztájához, vagy lekváros párnacsücske készítéséhez, és aszerint, hogy mi lesz belőle, vágjuk, és töltjük. A kivágott, vagy kirádlizott darabokat sütés előtt tojássárgával megkenjük és ha édes tésztát készítünk, akkor cukorral megszórjuk. Kremespiténél két egyforma lapot sütünk belőle, majd elkészítjük a vaníliás tojásrémet és a két lapot ezzel töltjük, utána óvatosan felszeleteljük, porcukorral meghintve tálaljuk. Krémespite krémje: 6 tojás sárgáját elkeverünk 100 gr. vaníliás cukorra és 50 gr. liszttel. Feleresztjük 4 deci tejjel és gyenge tűzön addig keverjük, mig megsürüsödik. Közben a 6 tojás fejérjéből kemény habot verünk, kis cukorral megédesítjük és a forró krémbe könnyedén belebeverjük.
