Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-10-20 / 20. szám
NEGYEDIK OLDAL Kis Dongó 1964 október 20. asztalt, ahogyan áll? Vagy külön a szerszámokat? Végre is azt vélte, hogy legjobb lesz egyenkint eladni az apró holmit: többet kap érte. Fölvette hát a kiskalapácsot és kiáltotta: — Egy kis kalapács, gyermekjátéknak is alkalmatos . .. Abban a pillanatban dühös mórdulással szökött ki az eb az ágy alól. Egyetlen ugrással íönntermett az asztalon, és megmarta a végrehajtónak a kezét. Mindenki visszahőkölt. A kutya a négy lábát szétvetve, nagy fehér fogait bőszült vicsorgatással mutogatva állt az asztalon. Már nem medvéhez hasonlított, hanem tigrishez, megádázott, megbőszült, nagyfogu tigrishez. A feje mintha megnőtt volna. A szeme dühtől kikarikásodottan meredt rájok. S hörgött, herregett. A szeme szinte tüzkarikákat hányt. .— Fene essen ebbe a kutyába! S újra zuhogtak a botok a kutyán. — kiáltotta a végrehajtó. Ütötték fejét, hátát, ahol érték. Azonban a kutya mintha nem is érezte volna az ütéseket. Elszántan kaffogott jobbra-balra. Csupa fog volt, csupa agyar. Egy-egy nagy ütésre villámként rándult az ütő felé, és az arcoknak kapdosott. A szerszámok, rugók, kerekecskék csörögve röpültek jobbra-balra a lába alatt a forgolódásától. Forró leheleté, mintha láng lövellett volna a torkából. .. — Ez a kutya megveszett! — kiáltott a végrehajtó. Erre egymás hegyén-hátán igyekezett ki a népség a szobából. — El kell küldeni a sintérért! — mondogatták hüledezve. Félóra beletelt, mig a sintér megérkezett. Azalatt a kutya ott ült az asztalon, és a szemét az ajtóra meresztve morgadozott. A sintér nem mert bemenni. Bezúzták az ablakot. Ott nyúlt be a dróttal. Ponty hurokba került. A sintér izzadásig erőlködve húzta kifelé a hurkot, hogy a kutyát megfojtsa. Úgy látszott, meg is fulladt. De mikor a sintér kifelé húzta, a kocsinál eszméletre tért, és lehasitotta a sintérnek a kabátját. Végre mégis lefülelték, bevetették a ketreckocsiba. A kocsi megindult. Az árverést folytatták. Ponty szőre-borzasan, rémült, aggodalmas szemmel bámult ki a haladó kocsiból a világba, s megmegtántorodott, mikor a kocsi zökkent a kövezeten.--------------------------Lapképviselöket AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. SOLOSY TEMETKEZÉSI INTÉZET 8480 SOUTH STREET VInewood 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3206 Fort Street DUnkirk 3-1870 John K. Solosy - Robert M. Gordon TETRAKONTAOKTAÉDEREK Ma reggel, ahogy átmentem egy kis zöldszagért Újszegedre a füzesbe, örvendetes találkozásom esett egy régi ismerősömmel, akihez harmincvalahány esztendeje nem volt szerencsém. Neki szegénynek, most sem volt se öröme, se szerencséje, amennyiben meglehetősen züllötten feküdt egy pad alatt, mind a negyvennyolc oldalán. Nem móka ez, kérem szépen; a szóban forgó egyénnek a szó legszorosabb értelmében negyvennyolc oldala van, tehát nagyszerű városatya lenne belőle. (Hirtelenében nem jutott eszembe sokoldalúbb foglalkozás, de úgy látom, a városatyák csakugyan mindenhez hozzászólnak. Bizonyosan azért, mert mindenhez értenek.) Éle is van vagy hetven, tehát lehetne színikritikus is. Sarka, gondolom, huszonhat van, tehát kész politikai talentum, mert minden helyzetben sarkára tud állni. S ez a tömérdek képességű egyén mégsem ment el városatyának, se szinkritikusnak, se követnek, hanem beéri azzal, hogy test gyanánt szólgál a haza ifjúságának. No, nem kell rosszat gondolni igy érettségis időben; csak olyan mértani testet értek, akin a kis diákok a kristály alakokat tanulmányozzák. Az én ismeretségem is még diákkoromból való a Tetrakontaoktaéderekkel. Innen a gyülőlség is, amely harminckét esztendő után durva bosszút állatott velem a tetrán a világ minden kis diákjai nevében. — Ó, gonosz, gonosz, gonosz! — döfködtem bele a botomat az ocsmány kéregpapirfigurába és addig tapostam a cipőm sarkával, mig nem maradt rajta mértani ábrázat. Mert én is voltam valaha kis diák, én is tanultam — testeket-szerkeszteni! Ó, milyen öröm volt a nádtetejes házakban, mikor a szabályos jegecrendszer első alakjait összebaimoltuk, mink, a nehézkezü szegényember-gyerekei! — Mártony — állt ki estefelé a kisajtóba Puci takács, a homlokára tolt okuláréval — oktajédert csinál a gyerek! Mit szól ehhöz Mártony? Márton, az édesapám, nem szólt semmit e hivságos kérkedésre. Volt neki magának is elég ügye-baja — mert szücsmester volt s abban az időben mifelénk még a szenátor is subában reprezentált —- és soha nem avatkozott a gyerekei dolgába. Ha tanultunk, tanultunk, ha nem, nem — bizony miértünk nem hajtogattak malacot a professzor urak udvarába. Legföljebb én voltam a malac, mire elkészültem egy testtel. De azért megcsináltam őket, ha nyakig belecsirizesedtem is az igyekezetbe. A hexaéder, az oktaéder, az ikositetraéder, a pentagondodekaéder mint ott mereszkedett' a kemencenyakon. Igazság szerint nem ott lett volna a helyük, de szegény anyám igy könnyebben felhívhatta rájuk a szomszédasszony figyelmét. Most is hallom, ahogy panasznak álorcázott szemérmes kevélységgel: — Nézze már. Ágneskám, milyen bolondokat csináltatnak mostanában a szegény diákfiammal azok a kórságos perfesztorok. Nagy ész kell ehhez, tudja, meg az a temérdek petroleum, mikor hajnalig is elkinlódik velük. Hát még mikor a rettenetes Tetrakontaoktaéder jött! A negyvennyolclapu, a hetvenélü, a huszonhatsarku állat. A gyémánt kristályalakja! Ezzel a barommal nem boldogultam sehogyse. összenyirbáltam a test vázának félmázsa kéregpapirt (most nem futná az árát egyhavi fizetésem), egy rizsma kékpapirt borítólapnak, kétannyi sárgát az éleknek — csak nem akart szerves egésszé kögülni. Se ételem, se italom egy hétig; egyik éjszakám álmatlanabb a másiknál; ha elaludtam, százmillió — tetrakontaoktaéder száz billió csúcsa szurkált föl álmomból; sápadtan bolyongtam, mint hazajáró lélek s azt hiszem, fekete hajamban akkor jelentek meg az első ősz szálak. Hiába, a negyvennyolc lap csak nem gömbölyödött eggyé. Mikor aztán semmi se segített, a legősibb metódushoz folyamodtam: a zálogos tehénéhez. Édesapám erre csakugyan tudomást vett rólam és a nyakam közé szedett egy frissen hasított szijjal (bárányéból hasította, nem az én bőrömből), hogy legyen miért sírnom. Azután kérdezte meg: mi lelt. — A tetrakontaoktaéder ... — bömböltem keservesen. Apám megint a kezébe vette a szíjat, mert nem szerette, ha csúnyákat mondanak. Sietve siettem a magyarázattal: — Apám, nem tudom megcsinálni a testet, a negyvennyolcasat . . . Apámnak erre fölragyogott a mély ármányba bujt szeme. Micsoda? Negyvennyolcas. Az már beszéd! Az aztán iskola, ahol ilyet tanítanak! — S fölugrott a verpánk mellöl, kapta a görbe szabókést, fogta a kéregpapirt s egy kis félóra múlva olyan tetrakontaoktaédert kanyaritott, hogy azt a Kohinoor is megkívánhatta magának. Ki nem mondhatom, micsoda örömmel vittem az iskolába a nevezetes állatot. Először annak örültem, hogy nekem van, másodszor annak, hogy másnak nincs. Negyvenünk közül egy se tudta megcsinálni. Tanárom szivére ölelt és — genie-nek nevezett. (Persze e nélkül, de g-vel.) Én ugyan zs-vel se tudtam volna, mi az, de igy is nagyon tetszett a szó. Elhatároztam azonban, hogy jogos tulajdonosának, az apámnak nem adom át, mert megint megver. Azt hiszi, hogy csúfolom. A tetrakontaoktaéder elemeit ilyformán egész az év végéig az én példányomban tanulmányozta az osztály. Exámen után szétbontottam a kis húgom kedvéért. S akkor derült ki, hogy nem is negyvennyolc oldala volt, hanem negyvenkilenc. Szegény apám szélső függetlenségi volt világéletében. Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában teljesít a. magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. — Vasárnapi szentbeszédeivel az angolul nem beszélő hívek lelki szükségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztosítja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5. egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a címen: Katolikus Magyarok Vasárnapja 571 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A. KIS DONGÓ - CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KÁRPÁT PUBLISHING CO. — 5705 DETROIT AVENUE Cleveland, Ohio, 44102 Editor & Publisher ZOLTÁN KOTAI szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 26-án. Subscription price one year $4.00. — Előfizetési ára egy évre $4.00. Second class postage paid at Cleveland, Ohio. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja LaneSuperService gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás.
